Korhatáros vígjátékban randizik újra Sandler és Barrymore
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.07.13. 11:43 | Frissítve: 2014.07.13. 15:51
Ahogyan Adam Sandler hazánkban is jól ismert személyisége, úgy produkciós cége, a Happy Madison Productions legújabb vígjátéka is megosztja a moziba járókat. Karriermentő darab nem lesz a Kavarásból, de Frank Coraci filmográfiájából mindenképpen kiemelkedik.
Adam Sandler változik, s a ténnyel – sok hollywoodi pályatársával ellentétben − minden további nélkül képes együtt élni. Nem tudom, hogy vannak vele, de én már önmagában ezt is hajlandó vagyok értékelni, hisz A vizesnyolcas vagy az Apafej környékén még erős volt a félelem, hogy Sandler egészen egyszerűen beleragad a tapló, alpári humor amerikai mocsarába. Hát, hála Istennek nem így lett − és ezt még azoknak is muszáj elismerniük, akik kígyót-békát kiáltanak a Kavarásra, s a jó ízlés elleni explicit támadásnak fogják fel a komédiát.
A haja kevesebb, az élettapasztalata viszont több az új idők Sandlerének, aki már a Távkapcsban (2006) is sejtette velünk a rendező, Frank Coraci keze alatt, hogy nem akar örökké a balhés, bugyuta srácok közé tartozni − nem csak a múló idő okán, hanem a saját, határozott döntése nyomán. Ahogy a Távkapcsban, úgy a Kavarásban is családot és ezzel együtt életeket ment, s ezzel igazi hétköznapi hőssé válik – már amennyire erre lehetőséget ad egy romantikus hollywoodi komédia. Megözvegyült, háromgyerekes apukaként – Jim szerepében − egy elfuserált vakrandin találkozik először a vállalatigazgatónak öltözött, két fiút egyedül nevelő Laurennel (Drew Barrymore), és miután a mosdóba szorult nőnek rendelt sört izgalmában megissza, azt kívánja, soha ne lássa többet. Ám mivel rosszul kíván, egyre-másra belebotlik az üdítően szőke Laurenbe, mígnem arra kényszerül, hogy egy afrikai luxushotelben – kifejezetten egymás mellé rendelt viszonyban − huzamosabb időt töltsön el a nővel. Persze, ha csak a két utálkozó, vehemens felnőttről lenne szó, egyszerűen semmibe vennék egymást, ám a gyerekeikkel és azok kívánságaival ugyanezt nem tehetik meg...
A lesarkításokból adódó helyzetkomikumból táplálkoznak elsősorban a Kavarás poénjai, na meg azokból a legtöbbször találó, gunyoros megjegyzésekből, amiket ha meg is fogalmazunk magunknak egy-egy szituációban, hangosan kimondani nem szoktuk. Az összeszokott párosként játszó Barrymore és Sandler, valamint a kis komiszok nevesítenek mindent helyettünk, sőt, van hogy olyan találóan fogalmaznak, hogy lemaradunk a következő két poénról, mert még mindig az elsőn nevetünk. És ez – elhihetik −, tényleg valami az olyan mélyrepülésnek számító Sandler-mozik után, mint a Jack és Jill vagy a Férj és férj! Sandler persze tud bunkó is lenni, kijózanítóan bunkó és megbotránkoztató, sőt a jelzőivel sem finomkodik mindig, mégsem alacsonyodik le például a tágas vaginával viccelődő Családi üzelmek (2013) szintjére. Ott lakik benne a színész is valahol: az édesanyjuk elvesztésének tényével birkózó filmbéli lányai, illetve Lauren gyerekei néhány percre elő is hozzák belőle. A legnagyobb szerencséje egyébként az, hogy mind a gyerekszínészek, mind Barrymore képében kellemes partnerekkel játszhat.
A forgatókönyv sajnos igen gyenge lábakon áll és kiszámíthatóbb már nem is lehetne. Nem nélkülözi a hollywoodi showelemeket sem, melyek közül talán a legmerészebb az ókori görög színházra hajazó kar szerepeltetése, ami legtöbbször a látottak-hallottak elemzését vagy összefoglalását célozza. Miközben a saját honlapján öltönyben, nyakkendőben éppen jobb emberré akar válni, a híres amerikai focisztár, Terry Crews a férfikar élén vetkőzi le minden gátlását a filmben – ha még egyáltalán maradt valamennyi. Megdöbbentő gesztusai, mozdulatai jelen vannak szinte valamennyi, az afrikai nyaraláson felvett jelenetben, egyúttal tökéletesen kiegészítik a giccs-szafari epizódjait, ahol majmok szolgálják fel a koktélt és a szállodai tavat kőkrokodilok lakják. A durva és a negédes keveredése – ami a film egészére jellemző – talán itt a leginkább tetten érhető.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)