J. J. Abrams - Spielberg legjobb tanítványa
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.04. 08:45 | Frissítve: 2011.07.04. 08:45
A legszerényebb számítások szerint is a fél világ várta J. J. Abrams és Steven Spielberg közös produkcióját, a Super 8-at, mely bemutatója óta már bőven visszahozta a gyártási költségeket. Abrams bravúrja abban áll, hogy gyöngéden és szeretettel bánik kiskamasz hőseivel. Kritika
Alighogy megkezdődtek a ’70-80-as évek Amerikájának hangulatát felidéző Super 8 előkészületei, többen tévesen a Cloverfield folytatását várták, a forgatókönyvíró–rendező J. J. Abrams (Mission: Impossible III., Star Trek) azonban hamar rövidre zárta a találgatásokat, mondván, hogy sci-fiként jegyzett új produkciója önálló darab, mely rokonságot inkább csak az E.T.-vel mutat. A magyarországi bemutató óta nyilvánvaló, hogy a műfaji besorolást csúnyán elhibázták, a plüssállat méretű E.T.-t pedig badarság egy lapon emlegetni a rovarfejű űrkolosszussal.
Az 1979-ben játszódó Super 8 egy csapat tinédzser sorsába enged bepillantást, akik a bennük lakó kreativitás hívásának engedve – jobbára szüleik tudta nélkül – önálló filmet forgatnak. A Halloween és a Holtak hajnala plakátjainak árnyékában a lehengerlő Charles Kaznyk (Riley Griffiths) vezényletével modelleznek, sminkelnek, forgatnak és vágnak, az igazán rázós jelenetekhez pedig több liter művért folyatnak el. Zombi-film készül ugyanis Super 8-as filmszalagra, amit egy éjjel a vasútállomáson is befűznek a felvevőbe. Épp a kulcsjelenetet veszik, amikor egy feléjük száguldó vonatra lesznek figyelmesek. A „hozzáadott produkciós értéket” képviselő váratlan fordulatnak azonban csak addig örülnek, amíg a modellező-sminkes Joe Lamb (Joel Courtney) észre nem vesz egy autót, amely a síneken, az ellenkező irányból közeledik. Később kiderül, a kisiklatott tehervonat titkos szállítmányt vitt…Lillian lakói már másnap gyanút fognak, hisz a légierő katonái ellepik a baleset helyszínét és hivatalos érdeklődésre sem hajlandók információt kiadni a történtekről. Közben mikrohullámú sütők, kábelek és kutyák tűnnek el, de nyoma vész a sheriffnek is.
Spielberg és Abrams jól átbeszéltek mindent, nagyobb egyetértésben nem is dolgozhattak volna. Talán a filmszakmában együtt eltöltött évek hozadékának könyvelhetjük el, hogy a filmes áthallásokban tobzódó Super 8 képi világa a korai Spielberg-filmekre hajaz. Ebben persze nincs semmi meglepő annak ismeretében, hogy Abrams mesterének tekinti a híres hollywoodi alkotót, ám nem győzi hangsúlyozni, hogy másolni semmiképp sem akarja. A cinikus, céltalan és véres horrorfilmekből kiábrándulva kettejük közös törekvése a Super 8 esetében az volt, hogy megmutassák, miként kovácsol össze kisebb-nagyobb közösségeket a fenyegetettség. – Küldetés teljesítve – nyugtázhatjuk a popcorn-mozi láttán, ám örömünk távolról sem lehet maradéktalan. A meseszerűen elnagyolt történetet – melyben a felnőttek majdnem teljesen impotens mellékszereplőkké degradálódnak – érthetetlen módon helyenként a valóságosság látszatát keltő jelenetek szakítják meg. Nagy a zsúfoltság ugyanakkor a konfliktusok és a magánéleti dilemmák terén, aminek következtében az űrlény drámája hosszabb-rövidebb időre háttérbe szorul. A leginkább családi vagy gyerekfilmnek minősülő Super 8 a kiskamasz körben teljesít a legjobban, azokban a jól komponált pillanatokban, amikor a tinédzserkori rajongás tárgyai vagy a frusztrációk kerülnek felszínre. A dagi, a fogszabályzós, a bólogató, a széplány és a helyesfiú (így, egybeírva) mind külön világ, a találkozásaikból adódó helyzetekben helyenként úgy sziporkáznak, mint Beavis és Butt-head a tévé előtt a kanapén. Kár, hogy zombi-mozijukról elterelődik a figyelem, az egyes jelenetek csak a végefőcím alatt ékelődnek be.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)