Fülsüketítő, ám annál mókásabb film a tehetségtelenségről
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.11. 11:13 | Frissítve: 2016.09.28. 13:40
Debrecen – Meryl Streep művészi szintre emelte a tehetségtelenséget új mozijában. Azt is bemutatta, mi mindenre képes az ember jó adag kitartással. Kritika.
Időnként a sikerhez nem is kell más, mint hatalmas adag elszántság, rajongás az iránt, amit csinálunk, és a negatív kritikák teljes kizárása. Nyilván manapság ez édeskevés, naponta születnek önjelölt sztárok, akik bohócot csinálnak magukból. Ám az 1940-es években a bájos tudatlanság és a totális hamisság is meghozhatta egy énekes számára a nem is akármilyen sikert. Az igaz történetet feldolgozó Florence – A tökéletlen hang című film egy jómódú, a zenéért és az életért a végletekig rajongó hölgy világába kalauzol el minket.
1944-ben járunk, a háború végén álló Amerikában, ahol a gazdag örökösnő, Florence Foster Jenkins (Meryl Streep) gondtalanul éli mindennapjait. Boldogságát egy súlyos betegség árnyékolja be, melynek következtében megkopaszodott, valamint egy képzett zongorista hiánya. Ennek nyomán férje, St Clair Bayfield (Hugh Grant), aki rajongva szereti Florence-t, már másnap felfogad mellé egy zongoristát, Cosmé McMoont (Simon Helberg), aki nem tudja, milyen „tehetség” mellett kell majd töltenie a következő hónapjait. A nagy terv pedig nem várat magára sokáig: a hölgy koncertet szervez a Carnegie Hallba…
Egyértelműen nem mondok sok újat azzal, hogy az Oscar-díjas Meryl Streep minden szerepében elragadó, hiteles és feledhetetlen. Nincs ez másképp ebben a filmben sem, amiben a bothangú, ráncosodó énekespalántát viszi vászonra. Jól átadja a hölgy ártatlan butáskodását, jószándékú megnyilvánulásait és ellentmondást nem tűrő modorát egyaránt. Akármilyen csodabogár is, nem lehet rá haragudni tehetségtelensége miatt: szeretetre méltó személyét rajongók hada ostromolja a koncertjei előtt és után egyaránt. A filmben kiváló párost alkot zongoristájával, akinek eltúlzásba hajló mimikája néha kicsit sok, de többségében roppant mókás. A kissé félénk karakternek remek magyar hangot biztosít Kovács Lehel, minden apró rezdülése és kacaja bájos keretet ad a történetnek.
Ezzel ellentétben a rendre szépfiú-bőrbe bújó Hugh Grant a ráncosodásba hajló arcával és búbánatos szemeivel furcsa partnere a főszereplőnek. Igaz, hogy ő kiváló iskolapéldája az arisztokratikus karakterek megformálásának, de jó néhány év eltelt már az Értelem és érzelem óta… Túlságosan ordít a kettejük közti 11 évnyi korkülönbség, amelyen a maszkmesterek sem tudtak sokat segíteni. Félreértés ne essék: Meryl Streep kora ellenére itt is tündököl, csodás a sminkje és kosztümjei egyaránt. A többi szereplő jelmeze is jól illeszkedik a megidézett korhoz, valamint a miliőfestés is kellemes a régi autók és utcakép vászonra vitelével. A kor rajongóinak egyértelműen pozitív élmény a film képi- és hangvilága: a sárgás tónusú színvilág édes nosztalgiába burkolja a látottakat.
A mókás az egészben főként az, hogy Streep egyáltalán nem tolta túl a fülsüketítő áriát, a művésznő valóban hasonló színvonalon előadott dalaival szórakoztatta (mondjuk így, nevettette meg) közönségét. A Madam X-otic szintű éneklés egyértelműen bántja az ember fülét egy idő után, de a filmben feltűnő közönség reakciója megér egy misét – az egyik „úrihölgy” például a földön fekve hahotázott a művésznő előadásán. A mozi közönségét is jól megtalálták a beillesztetett viccek, még akkor is, ha nem a párbeszédekben elhangzó poén-zsengék ütöttek a legnagyobbat.
A tehetségtelen, ám nagyszívű asszony története jó példa lehet mindenki számára, aki kételkedik önmagában: nem érdemes feladni azt, amit nagyon szeretünk. Igaz a film egy percig sem veszi magát komolyan, folyamatosan érezteti velünk, hogy amit látunk, az egy totális paródia. A viccelődés mellett viszont tökéletesen megfér a melankólia is: a nem teljesen hűséges férj kicsapongásai és a komoly betegség részletei is feltárulnak a filmben. Mindennek köszönhetően szerezhetünk egy igazán szívmelengető moziélményt a Florence – A tökéletlen hang című film által.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: szeptember 21-ig. Szeptember 9. és 14. között 18.15-től (hétvégén 13.45-től is). Szeptember 15. és 21. között 18.00-tól. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)