Doctor Strange nem az az ember, aki békésen belenyugszik balsorsába
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.05. 09:02 | Frissítve: 2016.11.06. 10:43
Debrecen – Újra itt az ősz, és vele együtt az új Marvel-mozi, a nagy, képregényes univerzum következő epizódja. Kritika.
A stúdió filmjei már majdnem olyan pontossággal érkeznek, mint az évszakok. Ezzel még nem is lenne akkora probléma, az viszont már sokkal inkább aggodalomra ad okot, hogy a filmek minősége jóval kiszámíthatóbb lett, mint az elkövetkezendő hónapok időjárása. Pedig a meglehetősen fárasztó és óriási csalódást okozó nyári popcorn-szezon után mindenki vágyott valami újra. Valami különlegesre, ami majd újra megerősíti a moziba vetett hitünket. Ami képes lesz megmutatni számunkra, hogy igenis lehet elsőrangú szórakoztatást nyújtani, minőségi köntösben. A Doctor Strange természetesen hozza, amit kell: elmegyünk a moziba, élvezzük a filmet, és mosolyogva hagyjuk el a termet. Az úton hazafelé viszont már nem nagyon emlékszünk rá, s inkább azon jár az agyunk, hogy vajon mi lesz a nagy, képregényes univerzum következő epizódja.
Stephen Strange sebész élete nem is lehetne tökéletesebb. Kollégái között valóságos sztárnak számít, félkézzel képes véghezvinni a legbonyolultabb műtéteket. Hatalmas tehetségéhez még ennél is nagyobb ego társul: Strange számára senki és semmi sem szent, s meggyőződése, hogy a világ körülötte forog. Egészen addig a pillanatig, amikor óriási önteltsége egy végzetes kimenetelű autóbalesetbe sodorja. Kezei összetörnek, pillanatok alatt hazavágva karrierjét. Strange azonban nem az az ember, aki békésen belenyugszik balsorsába. Hamar a gyógymód után ered, s kutatásai egészen Kamar-Taj-ig viszik el. Amit azonban ott talál, felülmúlja minden várakozását.
A Marvel olajozott, biztonságosan bejáratott univerzuma két dolog miatt lehet frusztráló. Először is, szinte mindig ugyanazt kapjuk. Vannak jobb darabok, amikor az alkotók valamelyest nagyobb szabadságot kapnak, s maradandóbb művek születnek. De még ezeknél a filmeknél is érezzük a közös vázat, amire építették a mozit. A másik probléma pedig az, hogy valamiért a nézők megelégednek ezzel. Sőt, minden egyes alkalommal dollárok milliárdjait hagyják a kasszáknál, és szinte semmi másra nem hajlandóak elmenni. Mindezzel megerősítik a Marvel és egyéb, rivális stúdió fejeseit, hogy bizony ez a követendő út, és manapság nincs értelme másban gondolkodni, mint szuperhősuniverzumban.
Éppen ezek az okok miatt a Doctor Strange egyszerre kielégítő, és végletekig frusztráló film. Azt nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy a stúdió egyik legjobb moziját láthatjuk idén novemberben. Már egy ideje észrevehető a javuló tendencia a Marvelnél: filmjeik egyre jobbak, összetettebbek, és bár rengeteg megkötéssel kell az alkotóknak dolgozniuk, így is képesek néha igazán minőségit alkotni. Az utóbbi időkben ez egyre jobban érezhető volt, és ez most sincs másképp. A Doctor Strange folytatja a pozitív vonalat, hiszen egy lehengerlően szórakoztató, könnyed, humoros, és nem utolsósorban látványos moziról van szó. A címszereplő, Benedict Cumberbatch kiváló színész, és képes némi súlyt vinni a műbe, csakúgy mint a film mellékszereplői, különösképpen Chiwetel Ejiofor és Tilda Swinton. Bár nem kapnak elég időt, hogy rendesen kibontsák karakterüket, teljesítményük mindenképpen megemlítendő.
A filmet azok is élvezni fogják, akik eddig nem igazán voltak oda a szuperhőstörténetekért. Az írók arra is gondoltak, hogy a mű önmagában is értelmezhető legyen, s bár finoman utalgatnak arra, hogy itt egy nagyobb univerzumról van szó, ez legfőképp Strange önálló története. Az alkotók képesek egy kerek, összetett filmet alkotni, mely nyitva hagyja az utat további kalandoknak.
Viszont akármennyire is legyen jó a film, már a kezdetektől érezzük, hogy mi már ezt láttuk, ráadásul nem is egyszer. Szinte semmiben sem merészel újat mutatni, a mélyen kitaposott ösvényen jár, legyen szó struktúráról, akciójelenetekről, vagy éppen a főgonoszról. Rettenetesen unalmas már sokadjára látni, ahogyan a film ellenségét teljesen elhanyagolják, és még egy olyan tehetséges színész, mint Mads Mikkelsen is elvész a karakterben. Az egyetlen dolog, ami talán elüt az eddigi filmektől, az a látványvilág. A kaleidoszkópszerű akciójelenetek tényleg képesek elvarázsolni, különösen 3D-ben, azonban túlzottan kevés van belőlük ahhoz, hogy teljes mértékben megmentsék a mozit.
Nem mintha annyira szüksége lenne megmentésre. Hiszen ha jobban megnézzük, túlzottan nagy probléma nincs vele. Az újoncok számára is élvezetes filmről van szó, mely elsőrangú szórakozás, emlékezetes látványvilággal. Ennél azonban már régen többre vágyunk, és ha ez a tendencia folytatódni fog, akkor az nem jelent túlzottan jót a filmvilágnak. Már az is elég, hogy csak folytatások és remake-ek árasztják el a mozitermeket, arra végképp nincs szükségünk, hogy maga a végeredmény is mindig ugyanaz legyen.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: november 5. és 9. között 15.45, 18, 20.15 órától (6-án és 7-én 13.30-tól is), 10-én 15.45 és 19.45 órától, 11. és 16. között, 15.45, 18 és 19.45 órától (15-én csak 15.45-től), 17. és 21. között 17.45-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)