Csábítók a fedélzeten, szórakoztató komédia a Nagyerdőn
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.08.12. 11:18 | Frissítve: 2019.01.07. 20:56
Debrecen – New Yorkból Monte Carlóba tartva a cívisvárosban is kidobta a vasmacskát Janza Kata és Dolhai Attila.
A dzsessznapok után a szving hódított a Nagyerdőn. A Budapesti Operettszínház az Amerikai komédia című előadását hozta el a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra. Aszlányi Károly azonos című darabját Lőrinczy Attila dolgozta át, és hangolta mára.
A történet egy kőkemény üzletasszony, Tony meghódításáról szól. Tony a tulajdonosa a La Paz nevezetű hajónak, ami éppen a New Yorkból tart Monte Carlóba. Az indulás előtt találkozik egykori kollégájával, a sármőr kalandorral, Frankkel, akit azért rúgott ki, mert udvarolni kezdett neki. Úgy néz ki, hogy a férfi azóta sem tudott munkát találni, és felébred Tony lelkiismerete, így a kellemest a hasznossal vegyítve feladatot ad neki., tudniillik az utasforgalom megnövelésének érdekében a tízezredik utasnak pénzjutalmat és korlátlan fogyasztást ajánlanak. Tony viszont úgy érzi, ebben az az igazán nagy üzlet, ha ki se kell fizetnie. Így megegyezik Frankkal, hogy legyen a tízezredik. A pénzjutalom felét azért odaadja, mert Franknek fel is kell öltöznie, nem léphet a fedélzetre szakadt ruhákban. Az egyezséget követően újabb férfiak tűnnek fel a színen, ugyanis Tony nagy népszerűségnek örvend férfikörökben, bár ő ettől elhatárolódik. A titkára, Benjamin bálványozza, míg van egy kérője is, Albert Morning gyufagyáros, akinek három év alatt nem tudott még igent mondani.
A hajó útjára indul, de Frank nem hajlandó visszaadni a tízezredik utasnak járó jutalmakat, melyeket ünnepség keretein belül vett át, sőt inkább mindet Tony meghódítására fordítja. Ez a módszer egyedül Tony anyjának, Irenenek tetszik, aki szeretné a lányát boldognak látni. Közben a hajó néhány többi utasával is megismerkedhetünk. Alphonse Soupault és Edith Soupault hosszú ideje házasok. Edith taoista konyhafilozófus és harcművész, aki szigorú szabályoknak megfelelően tartja férjét. Szegény Alphonse nem táncolhat, nem ihat alkoholt, csak rizzsel táplálkozhat, de azt is csak bizonyos szertartásokat követően fogyaszthat. Kifogyhatatlan humorforrás a kapcsolatuk.
Azonban Frank szerepében, Dolhai Attila sem tétlenkedik, ha humorról van szó. Csak Tony bosszantására ugyan, de az éttermi menüvel eteti meg a cápákat a hajó számlájára. Ez viszont jól jön, mert kiderül, hogy a cápák is tudnak hálásak lenni a finom falatokért, és kimentik Franket a vízből, mikor a gyufagyáros vízbefulladásra kényszeríti.
A színészek kitettek magukért. Janza Kata, Dolhai Attila és Szabó Dávid igazán üdítőek voltak a színpadon. Bálint Ádám a széplelkű gyufaárus megformálása közben önfeledten komédiázott. Falusi Mariann a hangjával és minden mozdulatával játszott. Jól állt neki a taoista szellem. Felföldi Anikó örök fiatal. Könnyed és őszinte volt egyszerre. A szerepébe másfajta humort is csempésztek az alkotók. Mikor azt hangsúlyozza, hogy ő ötven éve ugyanazt mondja: „Ami a szívemen, a számon…”, mindenki értette, hiszen fél évszázada énekelte először ezt a dalt. Földes Tamás pedig egyszerűen remek. Hol éppen él a tiltott dolgokkal, hol pedig a feleségét akarja visszahódítani. Mindegy is, hogy melyik következik, mert mindkettő végtelenül szórakoztató. Mikor Frank buzdítására a pohár fenekére néz Alphonse, az nagyon mulatságos. Dolhai Attila úgy támogatja végig a színpadon Földes Tamást, hogy nem lehet szó nélkül hagyni.
A táncosok is kitűnő munkát végeztek, az akrobatikus elemeket sem kerülték. Összeszokott a csapat, de kinek ne mozdulna meg a lába ezekre a dallamokra. Bársony Bálint és zenekara kiváló munkát végzett. A zene él, kort és hangulatot idéz némi kikacsintással. Külön öröm olyan embereket látni, akiknek lényük része a szakmájuk. Nemcsak dolgoznak, hanem szívükkel és lelkükkel alkotnak.
A zenén kívül a jelmezek is megidézték a kor szellemét. Egyszerre feleltek meg 1938-nak és 2015-nek. Falusi Mariann ruhái pedig pompásak voltak. Ötvözték a keleti díszítettséget a kényelemmel. Természetesen itt sem elhanyagolható, ha visznek bele humort, ami meg is történt. Igaz, hogy a 21. században elég meglátni egy 1930-as években viselt férfi fürdőruhát, és a nevetést biztosra lehet venni, de kár lett volna kihagyni ezt a mozzanatot.
A közönséget annyira megragadta a zene, a hangulat és a jókedv, hogy állva tapsolva köszönte meg az élményt. Lehet, hogy csak egy egyszerű amerikai komédiáról van szó, de ha olyan emberek veszik a kezükbe, akik értenek mesterségükhöz, és rá is szánják az időt, akkor a szórakozás garantált.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)