Bor, mámor, Nagyerdő – és dzsessz a Békás-tó körül (fotókkal)
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.08.08. 13:58 | Frissítve: 2015.08.10. 08:37
Debrecen – Ide nem a számok vagy a statisztika miatt jövünk, hanem a borok és a zene miatt. Az idő, a hely és a hangulat egyaránt pazar. Ráadásul lépten-nyomon ismerősökbe botlunk.
A borkarnevál jó másfél évtizede kedves rendezvénye a debrecenieknek. Bár városunk nem igazán különleges szőlőültetvényeiről és borospincéiről híres, de borkedvelő emberek itt is bőséggel élnek. Jó ötlet volt annak idején kitalálni a borkarnevált, ahol nem csak egy-egy hazai borvidék tételeivel lehet ismerkedni, barátkozni, de gyakorlatilag szinte az összessel. A rendezvény rendesen kinőtte magát, idén pedig a dzsessznapokkal is házasságra lépett. Együtt 60 évesek: 44 éves a dzsesszfeszt, a boros buli pedig 16.
Remek zenék, pompás borok, minőségi környezet fogadja a közönséget a Nagyerdőben, a Békás-tó környékén. Egyszerre gasztronómiai rendezvény, kulturális parádé és egyúttal hagyományosan jó kis közösségi lehetőség is ez a csütörtöktől vasárnapig tartó program. Ahogy évek óta megszokhattuk, itt lépésenként ismerősekbe botlunk. Jó pár ezer ember megfordul itt napi szinten. Még jó, hogy elég nagy területen helyezkedik el ez a fesztivál, ahol idén három színpadon szól a dzsessz. Ha csak a számokat nézzük – 33 dzsesszformáció, 19 borvidék 64 családi borászata – az is elég jól néz ki, de ide nem a számok miatt jövünk. Hanem a tételek kedvéért. A zene, meg a borászok kedvéért. A barátok, a jó ismerősök miatt. Találkozni, trécselni, hallgatni a zenét. Az időre igazán nem lehet panaszunk, tiszta erőből nyár van. Mondhatni, nem is esik rosszul, amikor sötétedni kezd, s némileg hűl már a levegő. Annyira persze nem csökken le, hogy fázzunk.
Komoly tömeg van kint. Tavaly négy nap alatt 17 ezren fordultak meg a rendezvényen, az az érzésünk, most sem lesznek kevesebben. S hogy mi vonzza ide az embereket? Van, akit a zene. Van, akit a kóstolás kalandja. Sokakat e kettő kombinációja. A forgatagban összetalálkozunk Wesser Lászlóval. Az ifjú debreceni dzsesszdobos, Patrik édesapja és menedzsere elszánt és értő rajongója a hazai borkultúrának. Mint elárulja, büszke arra, hogy Kaló Imrével, az ország egyik legnevesebb borászával is igen jó barátságban van. Wesser László ki nem hagyná ezt a fesztivált, mondja.
– Ha valaki kicsit komolyabban foglalkozik a borokkal, itt találkozhat is a borászokkal, beszélgethet velük, s ezáltal kaphat egy képet arról, hogyan lesz a szőlőből bor, egy-egy tételnek mik a jellegzetessége, milyen a stílusa. Bár lassan mediterrán ország leszünk, olyan melegek az utóbbi években a nyarak, azért itt azért még mindig más minden évjárat. Nálunk azért csak nincs felragasztva a nap az égre, nagy kontrasztok vannak az évjáratokban, és már ez is izgalmassá teszi ezt a rendezvényt számomra minden évben.
A debreceni borbarát Kaló Imre szavait idézi: a bor olyan alapvető tápláléka az embernek, mint a gyümölcs és a kenyér. Hozzáteszi: bár sokféle ember megfordul egy ilyen rendezvényen, de a borkultúra és a bort kedvelő ember viszonya az nem az alkoholról, nem az alkoholizmusról szól, hanem a mindennapokról tradicionális megélésről. Így volt ez kétezer éve is – zárja gondolatait, melyekkel nincs egyedül.
Többen megfogalmazzák a nagyerdei beszélgetések során, hogy a bor és a minőség elválaszthatatlanok. Bort inni csak jót szabad. Ha nincs jó bor, akkor inkább semmit. Ha pedig jó borhoz van szerencséje az embernek – itt pedig van ám! –, akkor azt csakis talpas üvegpohárból, mert meg kell adni mindennek a módját.
Persze, ha sok időt tölt kint a Békás-tó környékén az ember, sok zenét hallgat, sokféle tételt és ételt megkóstol (mert ezekből is van ám rendes kínálat!), egy idő érezni fogja ezt. De akárhogy is: kellemes élménnyel térhet haza.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)