Bearanyozta a debreceni zenész nyarát a forró délután, s az ismert fényképész
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.07.11. 09:00 | Frissítve: 2020.07.12. 17:03
Debrecen – Huszonhatodik alkalommal adta át Máthé András a Foto-Art díjat a Csokonai Színház arra érdemes művészének.
Aki ismeri Máthé Andrást, a fotóst – márpedig Debrecenben sokan tartoznak ebbe a táborba –, az tudhatja, nagy szerelme a fényképezés és a színház is. Így aztán igen nehéz dolga lenne annak, aki szeretné megszámolni, az elmúlt bő negyedszázadban hány képet is készített a Csokonai Színház társulatának tagjairól, a próbákról, az előadásokról. Huszonhat évvel ezelőtt nagy döntést hozott Máthé András: díjat alapított. S azóta minden esztendőben elismerést ad át annak, akiről úgy gondolja, az adott esztendőben kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
Mediterrán hangulat a Bajcsy-Zsilinszky utcában
Egyszerre szubjektív és objektív döntés ez: Máthé András egyedül határoz arról, ki érdemli meg, ám minden döntés és minden kiválasztott személy mögött komoly teljesítmény áll.
A Foto-Art díj átadása-átvétele rendszerint az évadzárón történik: ám az idei év nem egészen szokványosan alakult. Máthé András azonban nem hagyta, hogy megszakadjon a hagyomány: július 10-én a Bajcsy-Zsilinszky utcán, a művészek kedvelt borozójában rendezte meg a ceremóniát.
Ezen a szép, ragyogó nyári délutánon a rekkenő hőség ellenére is sokan összegyűltek, az utcát teljes hosszában beragyogó fényben már péntek délután fél öttől ott álltak, s várták, hogy elkezdődjön az esemény. Festők, színházi emberek, újságírók, írók - akik úgy gondolják, életünk megkerülhetetlenül fontos része a kultúra.
Hangulatos zene szólt, szolid dzsessz, közben az asztalra kint pogácsa került, bor, szóda. Aztán hirtelen elénk perdült Varga Klári, s énekelni kezdett. Akik csak úgy arra jártak, megtorpantak, mi történik itt, akik pedig eleve és előre megfontolt szándékkal érkeztek ide, azok sejthették, nem véletlen, hogy a kísérő muzsikusok között ott áll Dargó Gergely is.
Ez a pécsi születésű fiatalember 2012 óta tagja a Csokonai társulatának. Képzett zenész, tehetséges, kreatív zeneszerző, akit színészként is gyakran láthat a világot jelentő deszkákon a debreceni közönség. Olyan darabokat jegyzett zeneszerzőként, mint a Régimódi történet, az Istent a falra festeni, a Kimondhatatlan. Zenei vezetőként tevékenykedett a Három nővér, a Tesztoszteron, a Lear, A Pál utcai fiúk előadásaiban (hogy csak néhányat említsünk), színészként pedig a Made in Hungária, a Rómeó és Júlia, a Titus Andronicus vagy éppen a Padlás című darabokban láthattuk.
Most átvehette Máthé Andrástól a díjat, aminek része egy gránit oszlopon lévő bronz plakett (Győrfi Ádám szobrászművész munkája), egy fotóalbum (ami még készül), s némi anyagi elismerés is – amiről a Foto-Art alapítója elárulta, pont annyi ezer forint, ahány éves ő maga… A máskor szigorú fényképész sziporkázott ezen a nyári napon: felidézte, hány tehetséges művész vehette át ezt a díjat eddig, s megjegyezte azt is, aki átvette, az bizony gyakran nem sokkal később igen magas országos elismerésben is részesült – Jászai- vagy éppen Kossuth-díjban. 1995-ben Varga Éva, 1996-ban Laczó Zsuzsa, 1997-ben Majzik Edit, 2003-ban Kóti Árpád, 2010-ben Oláh Zsuzsa, 2014-ben Mercs János – kapta a Foto-Art díjat, hogy csak néhány nevet soroljunk. De ahogy Máthé András mosolyogva felidézte, a nagy sikerű Három nővérben játszó, ragyogóan tehetséges művésznők – Szakács Hajnalka, Varga Klári és Sárközy-Nagy Ilona is gazdagabbak lettek ezzel az elismeréssel.
Díjat átadni, átvenni jó érzés: aki már megtapasztalta, tudhatja, aki még nem, az talán részese lehet egyszer ennek az élménynek. A rövid ceremóniát követően a terep a gratulációké, a beszélgetéseké – és persze Kovács István csodás slambucáé lett. Mint a műpártoló vendéglátóipari szakember elárulta, a jó slambuc titka az is, hogy a krumplit nem szabad előző napon megtisztítani hozzá, s vízbe áztatni.
- Felkeltem ma reggel fél ötkor, s reggel nyolcra már meg is hámoztam 23 kiló újkrumplit – mesélte mosolyogva.
A slambuc mellé remekül csúszott a fröccs, a bor – a nap pedig csak lassan ereszkedett lefelé, hagyta, élvezzük ezt a fényes délutánt a debreceni belvárosban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)