„Amíg lesz Föld, s lesz ember, addig lesz irodalom is!”
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.12. 09:15 | Frissítve: 2019.10.12. 09:15
Debrecen – Idén 70 éves az Alföld. E szép jubileum apropóján beszélgettünk a Debrecenben szerkesztett, országos jelentőségű folyóirat főszerkesztőjével, Szirák Péterrel.
A debreceni születésű, József Attila-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, szerkesztő és kritikus pályája rég összefonódott az Alföld folyóirattal. 2016 óta főszerkesztőként jegyzi a lapot, melynek idén már hetven éves jubileumát ünnepelhetik a lap munkatársai, az olvasók és az irodalombarátok.
Dehir.hu: Nagy utat tett meg az 1950-ben, még Építünk címen alapított debreceni folyóirat. Hogyan és miért lett Alföld belőle 1954-ben?
Szirák Péter: A Rákosi-rendszer berendezkedésének idején egy vidéki lap alapításának legfőbb oka a „népi demokrácia” melletti agitáció biztosítása volt. Ne kerteljünk: a folyóirat első évei döntően a „szocialista realista” propaganda jegyében állottak, ám a helyi irodalmárok java másként gondolta: el akart szakadni ettől és minőségre törekedett. Kiss Tamás, sokunknak „Tamás bácsi”, a Nyugat 3. nemzedékéhez tartozó, Weöres Sándorral barátságot ápoló művelt és míves költő volt az, aki átkeresztelte a folyóiratot, hogy elindulhasson az autonómia-küzdelem útján.
Dehir.hu: Bár a székhelye Debrecenben volt, jelentősége túlmutatott a város határain. Melyek voltak a folyóirat legkiemelkedőbb korszakai?
Szirák Péter: Minden korszakának megvoltak a maga ormai. ’56 nyarán például az Alföldben jelentek meg a korábban betiltott nagy klasszikusok, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor versei. A hatvanas-hetvenes évek fordulójától vált a lap igazán egyedi arculatúvá és országos jelentőségűvé: az erdélyi magyar irodalom gyöngyszemeit vagy a társadalomkritikus-szociografikus irodalom fontos kéziratait hozta a folyóirat. A kilencvenes években az akkori „fiatal irodalom” és a megújuló irodalomtudomány egyik fontos bázisa lett az Alföld.
Dehir.hu: Nagyon sok író, költő, irodalomtudós pályája kapcsolódott az Alföldhöz. Kiket említene a teljesség igénye nélkül?
Szirák Péter: Az Alföld legfőbb büszkesége az a kiterjedt szerzői gárda, amelyhez a szerkesztőket kölcsönös hűség fűzi. Ez a kötődés a minőségelven alapul, s azon, hogy a lap a kezdetektől máig szívesen fordul bizalommal a fiatalok felé. Sokan kezdték pályájukat az Alföld hasábjain közölt írásokkal, pl. a kiváló költő és műfordító, Buda Ferenc 18 évesen nálunk publikált először 1955-ben, nálunk indult a kortárs magyar költészet másik nagy alakja, Oravecz Imre 1962-ben, vagy a posztmodern próza mestere, néhai Esterházy Péter 1974-ben. De tudósok sokasága is itt kezdte szárnypróbálgatásait: Imre Lászlótól és Görömbei Andrástól Kulcsár Szabó Ernőn át Bónus Tiborig, vagy a most díjazott, nagyon fiatal Balogh Gergőig.
Dehir.hu: Tíz év is nagy idő, nemhogy hetven. Mára gyökeresen átalakultak az olvasási szokások. Hogyan változott a folyóirat-kultúra szerepe és jelentősége az utóbbi húsz-harminc évben?
Szirák Péter: A digitalizáció kétségkívül megkönnyíti (talán túlzottan is megkönnyíti) a közlést és a nyilvános ítéletalkotást, segíti a gyors hozzáférést, s megváltoztatta a szövegekhez való viszonyt, az olvasás módját. Ez a folyamat alakította a lap platformjait is. Az arcanum.hu-n elérhető az Alföld teljes digitális archívuma 1950-től 2015-ig, az utolsó 3-4 évé pedig online-felületünkön olvasható. Mindez segíti az instant hozzáférést, a keresést és a kutatómunkát. Mi ugyanakkor kitartunk a print mellett, mert úgy tapasztaljuk, hogy az olvasóink igénylik a könyvszerű formátum kézbevételét. A mi gyakorlatunk, vagyis a minőségi irodalom ajánlata, a hosszú és tartalmas szövegek közreadása, azok elidőző (elgondolkozó) befogadása szembe megy a digitalizáció kínálta gyors, pásztázó olvasással. Ez idő szerint ebben áll az irodalmi kultúra jelentősége, a folyóiratoké pedig abban, hogy egy olyan világban, ahol „kapuőrök” híján mindenki azt gondolhatja magáról, hogy mindenhez ért és mindent megítélhet, a szerkesztés révén biztosítja a szelekciót, valamint az elmélyült és igazságos kritikát, vagyis a minőséget.
Dehir.hu: Az Alföldre mindig is jellemző volt a megújulás képessége és az, hogy segítette, támogatta a feltörekvő tehetségeket. Milyennek látja a mai fiatalokat?
Szirák Péter: Nem túlzás azt mondani, hogy a fiatalokkal való foglalkozás szavatol a megújulás képességéért. A fiatalok ugyanolyanok, mint mi vagyunk és persze nagyon mások, éppen így intenek arra, hogy nekünk is változnunk kell. A hatvanas évek vége óta működő tehetséggondozó műhely, az Alföld Stúdió írók-költők, kritikusok és irodalomtörténészek egész sorát bocsátotta ki, s ez biztosan unikális jelenség a magyar folyóiratok történetében. Az Alföld-közösség nemzedékeken átívelő összetartozását szépen demonstrálta, hogy amikor Nyugvó energia címmel tavaly megjelentettük a Stúdió sorrendben 10. antológiáját, akkor a bemutatón jelen volt az 1971-ben Együtt címmel kiadott első antológia egyik szerzője, Imre László professzor úr.
Dehir.hu: Szirák Péter pályája is sok szálon kapcsolódik a folyóirathoz, hiszen már egyetemistaként szerzője volt, később szerkesztője. Milyen tervekkel vette át a lap irányítását 2016-ban?
Szirák Péter: Jövőre lesz 30 éve, hogy publikálok a lapban, s 1993-tól szerkesztettem az Alföld tanulmány-rovatát. 2016-ban egy megújult szerkesztőséggel indultunk neki, hogy változatosabbá és szellősebbé tegyük a lapot. Még jobban figyelünk a fiatal tehetségek felfedezésére, esszékkel, útirajzokkal, interjúkkal igyekszünk olvasmányosabbá tenni az újságot. Ugyanakkor a gyakori tematikus számok (Gyerekirodalom, Pénz, Állat, Összeomlás, Halál, Határ) egy-egy kérdés többszempontú körüljárását és elmélyült értelmezését teszi lehetővé. Könyvsorozatot is indítottunk, Új Alföld Könyvek címmel.
Dehir.hu: Ki olvassa ma az Alföldet? Kiknek szól ez a periodika? Milyen jövő vár rá, az olvasókra, az olvasásra, az irodalomra?
Szirák Péter: Az utóbbi években arra is törekszünk, hogy minél többet találkozzunk személyesen az olvasókkal. Kolozsvártól Varsóig, Újvidéktől Beregszászig, Pozsonytól Hajdúnánásig azt tapasztaltuk, hogy meglepően sokan érdeklődnek az Alföld iránt: egyetemisták, verselgető középiskolások, fiatal tudósok, írók, költők, pedagógusok és könyvtárosok, egyszóval a még mindig létező és elszánt irodalombarátok. Hajdúszoboszlón találkoztunk olyan olvasónkkal, aki több mint 50 éve forgatja a lapot, s Berettyóújfaluban volt, aki először vette kézbe. Reményeink szerint nem utoljára. Ahol irodalmi folyóirat működik, abban a régióban egy irodalmi közösség is létrejön, abban a városban/térségben jobb és szebb élni, ott nagyobb lesz a lakosságmegtartó erő. Nem látunk a jövőbe, de amíg lesz Föld, s lesz ember, addig lesz irodalom is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)