Anderson szórakoztató meséje a háború előtti Közép-Európáról
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.04.05. 10:02 | Frissítve: 2014.04.05. 16:11
Debrecen – Képlopás, szökés, hajsza, síléces üldözés, cukrászda és szerelem – néha kicsit gyogyós karakterekkel. Ez a Grand Budapest Hotel. Kritika.
Wes Anderson különleges filmrendező. Filmjeinél szinte soha nincs középút. Az ember vagy gyűlöli kimért, művi képsorait, gyogyós karaktereit, és szinte hihetetlen, meseszerű történeteit, vagy csodálja azok varázslatosságát, szerethetőségét. Annyi biztos: nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Stílusa messziről beazonosítható, különleges világot teremt a mozivásznon. Ugyanez a teória igaz a legújabb filmjére, a Grand Budapest Hotel-re, melyben szinte tökéletesre művelte a korábban megismert stílusát.
Kelet-Európában, a Zubrovkai Köztársaság szívében áll a mindenki által ismert és csodált Grand Budapest Hotel. Ebben a palotaszerű fogadóban dolgozik az excentrikus és imádnivaló concierge, Gustave H. Gustave, aki különösen a hetvenen túli, legfőképp „közeli” társaságra vágyó öreg hölgyvendégek körében válik meglehetősen népszerűvé. Egy ilyen kuncsaft hagyja Gustave-ra egyik felbecsülhetetlen reneszánsz festményét, ám ehhez természetesen a hölgy rokonainak is lesz egy-két szava. Miután elrabolják a festményt, elszabadul a pokol: Gustave lesz a gyanúsított, és beindul a hatalmas hajsza, mely magába foglal börtönszökést, egy messze földön ismert cukrászdát, fiatal szerelmet, valamint egy hihetetlen, síléces üldözést. A tét persze folyamatosan emelkedik: hamarosan nem csak a festmény, hanem az egész családi vagyon, és maga a Hotel jövője is terítékre kerül. A kaland hátterében pedig egy a háború által drámaian megváltozó kontinens képe rajzolódik ki.
Wes Anderson filmjeinek legnagyobb erőssége rendszerint sohasem a történet, hanem a szereplőgárda, és ez most sincs másképpen. Visszatérő színészei közül itt is felfedezhetünk többet, azonban ebben az esetben csak mellékszerepekben tündökölhetnek. Az igazi prímet a Gustave H.-t életre keltő Ralph Fiennes viszi. A színész eleddig nem igazán a komédiáiról volt híres (leszámítva az Erőszakikban megformált, lenyűgözően fanyar karaktert), azonban rejtett komikusi vénája is ugyanolyan lenyűgöző, mint komolyabb alakításai. Fiennes olajozott könnyedséggel teremti meg a figurát, és szinte kezünket fogva vezet végig ezen a hihetetlen kalandon. Egyedi, megismételhetetlen karaktert hozott létre, akivel finom és kellemes modorának köszönhetően mi is szívesen szóba elegyednénk bármikor. A film legtündöklőbb alakja mindenképpen Gustave.
Fiennes karaktere mellett a másik legnagyobb látványosság a filmben az Anderson által megteremtett, varázslatos mesevilág. Aki már látta valamelyik korábbi filmjét, az tudja: stílusát nem egyszerű leírni szavakkal, még csak képekkel sem. Igazából ezt látni kell: lehetőleg nagyméretű mozivásznon. Az Apolló mozi most erre is lehetőséget ad, és valóban kihagyhatatlan élményben lesz része annak, aki kifizeti a jegy árát. Anderson tökéletesre fejlesztette az oly sok éven és filmen keresztül csiszolt formanyelvét, amely most teljes pompájában tündökölhet a vásznon előttünk. Minden egyes díszlet, kellék a helyén van, pontos, szimmetrikus formarendszerben elhelyezve. A kamera korlátozott mozgásán és keretezésén keresztül tárulnak szemünk elé az élénk színek, a dús, barokkos szobabelsők és a papírkartonból kivágott, rajzfilmszerű sífelvonók. Mindezek elegye egy olyasfajta letűnt mesevilágot ábrázol, amelyet teljesen mesterségesnek látunk, mégis valahogyan magunkénak érezzük. Anderson kiválóan teremtette meg a háború előtti Közép-Európát, egy olyan világot, s értékrendszert, amit mi már nem ismerhetünk.
Mindezek mellett azonban felmerül bennünk a kérdés: vajon Anderson meddig lesz képes minden filmjében ugyanazt a poént elsütni? Ugyanis akármennyire is volt kellemes a mozi, valahogyan pontosan azt kaptuk, amire számítottunk. Se többet, se kevesebbet. Pusztán kifinomultabb, gazdagabb volt az élmény, más a történet és a téma, de alapjában véve egy újabb, hamisítatlan Anderson-filmet láthattunk. Joggal kezdhetünk tehát aggódni, hogy a csodagyerek következő filmjében ugyanez a recept már unalmas lesz. Azonban ez még a jövő zenéje, addig is itt van nekünk a Grand Budapest Hotel, a rendező tematikailag és formailag is legkiforrottabb, leszórakoztatóbb filmje.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti ekkor: április 3–9.16.15, 19.30 óra 10–16.17.30 óra (11-én nincs).
Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)