Ami a szívemen…
Szerző: ApócA | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.10.31. 13:15 | Frissítve: 2010.10.31. 13:15
A magyar zeneiparba zabolátlan tiniként berobbant Tóth Gabiról néhány éve még joggal hihettük azt, hogy „trendi csaj” lévén sorra adják majd ki a lemezekeit. Az első album ugyan valóban viharos gyorsasággal megjelent, de a következőre öt évet kellett várni.
A nővérénél, Tóth Veránál szerényebb hangi adottságokkal rendelkező, azonban – afféle Pink-klónként is értékelhető – viselkedése és gyakorta extrém megjelenése miatt immáron szélesebb körben ismert Gabi még mindig csupán 22 esztendős, ezért ma is inkább a „tinisztár” kategóriába sorolható. Ennek megfelelően Elég volt! címet viselő új lemeze is a tízes éveik második felében járók és a korai húszasok élmény- és érzelemvilágát tükrözi, vagyis eléggé monokultúrás. Lázadjunk, aztán csodálkozzunk, hogy kitaszítottak, meg nem értettek vagyunk, legyünk szerelmesek, szakítsunk, aztán boruljunk újra össze… Ezzel a fílinggel lehet eljutni a tizenkét felvételt tartalmazó albumnak pontosan a feléig. Itt szinte már feladná a kissé éltesebb hallgató – mert bár valljuk be, mindenki átélte tizenévesként ezeket az érzelmi hullámzásokat, ilyen töménységben ez már talán kissé sok –, mikor valami történik.
A Megszakad a szívem című opusz – a továbbra is banális szövegtől eltekintve – zeneileg már az átlag fölé kúszik, izgalmasan keverve a korai Depeche Mode stílusát egy kis kemény rockkal. A zenefelelős Szabó Zé itt végre kitett magáért, hogy aztán a következő számban – Halgass már! – bár Nagy Roli és Tóth Gabi vegye át a zeneszerzői szerepet, de a színvonal már ne csökkenjen. Mindenképpen megjegyzendő, hogy a kemény, rockos hangzásokra törekvő zenei világból hiányzik az instrumentalitás. Az énekszólam végigvonul a számokon, s egyáltalán nem enged teret az önállóan is megcsillanó hangszeres zenének, mint ahogyan az a klasszikus rockban kötelező. Bár a zenei világ átmenetileg más és az eddiginél némileg gazdagabb lesz az Érte megérte című szerzeményben – amely a Crystal-os Kasza Tibi alkotása –, itt sem kap a korábbinál nagyobb teret a hangszeres zene. Ekkor azonban végre elérkezünk a lemez csúcspontjához, ami valóban figyelemre méltó. Az Ami a szívemen, a számon… című szerzemény egy duett, melyben Tóth Gabihoz az album szövegeinek túlnyomó részét jegyző Molnár Tamás is csatlakozik az Anti Fitness Clubból. Ez a nóta – amellett, hogy a mondanivalója is tartalmasabb az átlagosnál – zeneileg nagyívű, jól felépített – akár egy rockoperában is ott lehetne a helye. S erről a szintről már az is visszalépésnek számít, hogy a következő dal a Valami Amerika még, vagyis a megbízható alkalmazott film-főcímdal 2008-ból, Csipa közreműködésével. Az albumzáró angol nyelvű Don’t Wanna Be With You – ami egy szép iparosmunkával megoldott rockballada – hallatán akár Kate Bush is az ember eszébe juthat, Tóth Gabi hangja itt ugyanis őt idézi. A fiatal magyar énekesnő talán itt használja ki legjobban hangjának meglévő képességeit. Sőt, akár azt is meg lehet kockáztatni, hogy az album Salalla című számában mintha a néhai, jóemlékezetű Cserháti Zsuzsa hangja szólna. Csak remélni lehet, hogy Tóth Gabi megtalálja a saját hangját is. Van még rá ideje, hiszen szemtelenül fiatal.
(Tóth Gabi: Elég volt!, mTon, 2010)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)