A martfűi rém betette a lábát Debrecenbe is
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.11. 08:19 | Frissítve: 2016.11.12. 11:13
Debrecen – Sorozatgyilkosok márpedig voltak a szocializmusban is! Díszbemutatón jártunk, ahol azt is megtudtuk, mennyiből lehet egy jó magyar filmet leforgatni.
Trill játszik benne? Akkor meg fogom nézni, mondta nőismerősöm, aki moziba is szeret járni, a Csokonai Színház Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett korszakát pedig kifejezetten kedvelte. Ennek az időszaknak volt emblematikus színésze Trill Zsolt, akiről 15-20 éve már azt írták a kritikusok, hogy az egyik legjobb magyar színész, csak éppen senki nem ismeri, mert nincs tele vele a tévé.
Ez is megfordult a fejemben, amikor beültem A martfűi rém díszelőadására, melynek az Apolló Mozi volt a helyszíne csütörtökön este, s ahol hamar kiderült, tényleg vannak jó színészeink, s bár Trill jó volt, de a legemlékezetesebb alakítást nem feltétlenül ő nyújtotta. De eddig ne szaladjunk előre.
A krimi már eleve jó alap a sikerhez, az pedig, hogy ez a film nem napjainkban, hanem a közelmúltban az 50-es és 60-as években játszódik, tovább fokozhatja a reményt, hogy megint valami ütős magyar mozi született. (Fehér Isten, Liza, a rókatündér, Saul fia, Félvilág, Ernelláék Farkaséknál, Anyám és más futóbolondok a családból – hogy csak néhány emlékezetes alkotást említsünk a közelmúltból.)
A film megtörtént eseményeken alapul. Sztorija szerint életfogytiglanra ítéltek egy férfit egy fiatal nő brutális meggyilkolásáért Martfűn, 1957-ben. Hét évvel később azonban ismét egymást követték a megrázó halálesetek. Az emberek rettegtek, mi lesz most. Nők tűntek el, és csak a holttestük került elő. A hatóságok pedig meglehetősen tehetetlennek bizonyultak, nem sikerült megtalálni a gyilkost, holott ezt elvárta volna tőlük a szocialista haza, meg a szakmai becsület is. Ráadásul ott volt a nagy kérdés: ha az, akit korábban életfogytiglanra ítéltek, rács mögött rohadt, akkor ki gyilkolhatott pont úgy, mint 1957-ben? Talán nem jó ember került börtönbe? Ártatlanul szenved valaki, miközben az igazi gyilkos szabadlábon van? Ki hibázott?
Sopsits Árpád rendező, aki a debreceni díszbemutató előtt röviden üdvözölte a telt házas Apolló közönségét, azt mondta, nem kíván jó szórakozást ehhez a filmhez, mert ez az alkotás nem olyan. Valóban nem olyan volt. Ugyanakkor a 120 perces filmidő hihetetlenül gyorsan elröppent. A végén pedig felcsattant a taps, ami a mozis élményt eleve magasabb szintre emeli, ünneppé varázsolja a filmnézést - ez is azok közé tartozik, amit otthon, a tévé előtt nem kap meg, nem élhet át az ember...
Nem sokan mentek el a stáblista lepörgése után, a nézők többsége maradt a beszélgetésre, melyet Váró Kata Anna filmkritikus vezetett. Sopsits Árpád kedves volt, laza és közlékeny. Debrecent nagyon szeretem, mondta, itt tanultam, sokszor voltam szerelmes itt – így indított. Szívesen beszélt a filmről, a forgatásról, majd bármiről, amit a közönség soraiból felvetettek.
Izgalmas számokat kaptunk tőle kezdésnek. A film 710 millióból készült, tavaly augusztus és november között folytak a forgatások, ebből 36 éjszaka. (Képzeljük csak el, milyen is, ha túl van a stáb egy 12 órás napon, aztán jönnek az éjszakai jelenetek, idézte fel.)
Ez egy igaz történet, és 11 évet nem könnyű belepréselni két órába, mondta Sopsits Árpád, s elárulta, tárgyalások folynak arról, hogy akár egymini sorozat is készüljön ebből az alkotásból, hiszen összességében jóval több anyagot vettek fel. S nagyon sok olyan részlet van, amit nem lehetett ebben a mozifilmben kibontani. Elmesélte azt is, hogy éveken át kutatta az előzményeket, elolvasott 3 ezer oldal periratot, többször vissza is utasították, tehát nem túlzás azt mondani, hogy közel 40 éven át készült erre a filmre. Maga a forgatókönyv is elég hosszú volt, végül úgy ment át az utolsó szűrőn, hogy a betűméretet 12 pontosról 11 pontosra változtatták. Ettől eltekintve alapvetően kompromisszummentes alkotást láthatnak a nézők, tudtuk meg, s mint meg is tapasztalhattuk, nem véletlenül 18-as karikával.
64 múltam, nem akarom, hogy megkössék a kezemet és 30 évesek mondják meg nekem, hogyan kell filmet csinálni – foglalta össze Sopsits Árpád tömören, hozzátéve, hogy az ő generációja már nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy olyan életműveketépítsen, mint Szabó István vagy Jancsó Miklós. Míg ők évente forgathattak egy filmet, Sopsits például eddig hatot tehetett le az asztalra. Volt, amit saját pénzből: 900 ezer forintból, illetve egy másikat közel 4 millióból.
A nehézségekről szólva elmondta azt is nézői kérdésre válaszolva, hogy számára fontos: ne elhasználódott arcokat kérjen fel. Minden színésznek castingra kellett mennie. Trill Zsoltnak is, Anger Zsoltnak is, aki komoly átalakuláson ment keresztül e mozi kedvéért. (Majd nézzék meg a szeme és a haja színét!) Hajduk Károly, akit az egyik legszelídebb színésznek tartott, például csak ott tudta meg, a casting végén, hogy ő lesz a rém. Eléggé megdöbbent, idézte fel Sopsits, és elmesélte, hogy Hajduk azóta elpanaszolta, vannak kolléganői, akik e film óta nem is ülnek le mellé a színházi büfében – pedig nála békésebb színész nemigen létezik...
Bár a film nagyon kemény, azért Sopsits úgy jellemezte: ez volt a legvidámabb forgatás, mert noha keményen dolgoztak, de sokat nevettek, mert a feszültséget oldani kellett, és sokszor egy-egy jelent paródiáját is rögtön megcsinálták lazításképpen...
S hogy mi kellene A martfűi rém igazi sikeréhez? Legalább 15 ezer néző, mondta. De lehetőleg még több. Az eszközök elég szűkösek, a 710 milliós költségvetés mellett 13 millió jut mindössze marketingre, ami töredéke annak, amit mondjuk egy amerikai film esetében reklámozásra fordíthatnak - foglalta össze Sopsits Árpád. Mi pedig hozzátehetjük: a film jó, győződjenek meg róla személyesen.
Sopsits Árpád filmjének főbb szerepeiben Hajduk Károlyt, Csépai Esztert, Trill Zsoltot, Anger Zsoltot, Balsai Mónikát, Rea Izabellát, Rea Rebekát, Bárnai Pétert, Jászberényi Gábort, Szamosi Zsófiát és Varga Zétényt láthatjuk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)