„A magyar népzene genetikailag kódolt üzenet”
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.06.23. 16:38 | Frissítve: 2012.06.24. 16:44
Debrecen – A magyar sosem volt divat, véli Heit Lóránd, aki a vasgyűjtés helyett a földművelésre szavaz, és hisz a zenei örökségben. S mint állítja: a táncház az a hely, ahol minden igaz lelkű magyar ráérez, hová is tartozik igazán.
Bakator. A különös hangzású névnek semmi köze a katonasághoz. Debrecenben van ilyen utca is, egyébként pedig öt fiatal muzsikus alkotta zenekar a Bakator, mely egyre többet hallat magáról. Heit Lóránd Levente (hegedű), Török Péter (3 és 4 húros brácsák, hegedű kontra), Varró Márk (cimbalom, 3 és 4 húros brácsák), Pandák Viktor (nagybőgő) és Jeremiás Ádám (hegedű) számára a népzene az, amihez igazán értenek.
Dehir.hu: Fiatal zenészekből áll a Bakator: honnan a vonzalom a népzene iránt, mikor a többség ma inkább popsztár szeretne lenni?
Heit Lóránd Levente: Mi már kisgyermek korunk óta valamilyen kapcsolatban álltunk a Kárpát-medencei magyar néptánccal és népzenével mind az öten. Volt, aki gyermekkora óta néptánccsoportba járt, vagy a kezdetektől népzenei neveltetést kapott, így aztán mire 2009-ben megismerkedtünk és létrehoztuk a zenekart, már mindnyájan alaposan bele voltunk szerelmesedve a különböző népzenei muzsikákba. Sosem fordult meg a fejünkben, hogy popsztárok legyünk, de a népzene sztárjai sem kívánunk lenni. Tesszük, amihez értünk, amit a küldetésünknek hiszünk: muzsikálunk!
Dehir.hu: Miért éppen a Bakator nevet kapta a keresztségben a zenekar?
Heit Lóránd Levente: Jómagam érmelléki születésű vagyok és nagyjából a zenekar megalakulása környékén kezdtem el szőlészkedni és borászkodni édesapám nyomdokaiba lépve Bihardiószegen. Az érmelléki szőlővidék ráadásul hagyományosan mindig is a debreceni cívisek vonzásába tartozott, és ennek a méltánytalanul elfeledett borvidéknek a legjellemzőbb, de sajnos szintén kipusztult szőlőfajtája volt a bakator. Ahogy évről évre egyre szebb sikereket ért el a zenekar, és egyre ügyesebben szólaltattuk meg a hangszereinek, úgy kezdtek a koncertjeinken, fellépéseinken felfigyelni az emberek is a névre és annak jelentésére, származására. Túlzás nélkül: ahogy nőtt a zenekar sikere, úgy nőtt a figyelem az Érmellék borvidéke iránt.
Dehir.hu: Hol lehet autentikus népzenét tanulni ma? Iskolában? Az életből? Egyáltalán, kell-e, hogy úgy muzsikáljanak a maiak, mint azok, akik száz éve húzták?
Heit Lóránd Levente: Az autentikus népzene szerintem egy genetikailag kódolt üzenet, amit csakis a hagyományozódás és a szeretet útján lehet leginkább elsajátítani! Tanulni a művészeti iskolákban is lehet népzenei, néptáncos kultúrát, de a legjobb tanítók a régi öreg muzsikusok, az ő életük, magatartásuk – s persze, aztán a saját életszerű tapasztalataink. Táncházat muzsikálni a legnagyszerűbb küldetés, ugyanis népzenei variálás áldás, mert az újjászülető hagyományozás lehetőségét termeti meg újra és újra! A táncházmuzsika pedig olyan, mint a mezei pacsirta éneke: hangos, vidám, mert szívből jön és szabadon variálható.
Dehir.hu: Mennyire kell saját, sajátos profilt kialakítani, ha sikeres akar lenni egy népzenekar?
Heit Lóránd Levente: Egy népzenei együttes sikere az egymás iránti tiszteleten, megbecsülésen és bizalmon alapul. Amíg ez a három dolog megvan addig a siker barátként társul a zenekarhoz!
Dehir.hu: Miért fontos a hagyomány? Ebben a globalizált világban, ahol minden városban ugyanolyan a hamburger, mi jelentősége van a nemzeti jellegnek?
Heit Lóránd Levente: Azt gondolom, csakis magyar kulturális értékeink megőrzése és továbbörökítése jelentheti a megmaradásunkat itt a szülőföldünkön, a Kárpát-medencében. Amíg tudom, ki volt az apám, anyám, nagyszüleim, dédszüleim és esetleg az ükszülők neveit még képes vagyok felsorolni, amíg szívesebben eszek bográcsgulyást és iszok igaz magyar bort, nem pedig nyugati mérgeket, és ezt a példát állítom az utánam jövő gyermekeim elé, amíg szívesebben művelem meg a földjeimet, nem pedig vasgyűjtéssel töltöm a napjaimat, addig nagy bizonyossággal képviselve lesznek azok az értékek, amik igazán meghatározzák magyar nemzeti sajátosságainkat!
Dehir.hu: A Muzsikás vagy éppen a Csík sikere azt mutatja, megint kelendő a népzene, egyre többeket érdekel a hagyományos magyar muzsika. Tényleg divat a magyar?
Heit Lóránd Levente: Az említett zenekarok közül a Csík egy pillanatnyi múló siker, a Muzsikás lassan múlik, mert több a hiteles követője és örököse, s mert az elsők között teremtettek maradandót, és mindvégig az eredeti elveik mellett álltak ki. A magyar sosem volt divat, mert magyarnak lenni – tudjuk –, nem más, mint „büszke gyönyörűség”, ahogy azt Sajó Sándor írja! Azt, hogy ebből egyesek divatot, üzletet fabrikálnak, csak minősíthetetlen műmagyarkodásnak, átverésnek tudnám nevezni, és csak sajnálni tudom őket, s azokat is, akik mennek a csalóka csapdák mézesmadzagai után. A Bakator dolga az, hogy minél több helyen megforduljon, és hirdesse muzsikájával a helyes magyar népzenei örökséget, ami nem csap be és nem fog soha félrevezetni.
Dehir.hu: Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében van-e stabil közönsége ennek a zenének? S vannak-e rendszeres helyek, ahol akár a Bakatorral is lehet találkozni?
Heit Lóránd Levente: Megyénkben és egyre többet megyén kívül is számtalan alkalommal hívnak bennünket a legkülönfélébb felkérésekkel: farsangi disznótorokba, erdészbálba, borvacsorákra, legénybúcsúra, húsvéti locsolkodásra, majálisokra, nyári fesztiválokra, borkarneválra, szüreti mulatságokra, vőfélytalálkozóra és még sorolhatnám. Aki teheti, járjon minél sűrűbben mulatságainkba, vagy azokra az alkalmakra, ahová megfogadják zenekarunkat. Igyekszünk az internet adta lehetőségek szerint mindig friss információkkal feltölteni weboldalunkat. Szívesen ajánljuk zenész barátaink rendszeres táncházait is – legyen az bárhol hazánkban –, mert a táncház az a hely, ahol minden igaz lelkű magyar ráérez, hogy hová is tartozik igazán.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)