Érdemes több évtized után újra betérni a Kedvencek temetőjébe?
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.04.19. 12:10 | Frissítve: 2019.04.22. 18:08
Debrecen - Időpazarlásnak nem mondható, és bár a rendezők igyekeztek a legjobbat kihozni a sokadik feldolgozásból, nem jutottak túl messzire. Kritika.
A 2017-es Stephen King-adaptáció, a bohócos Az után óriási divat lett előszedni a horror-mester legnagyobb regényeit, és újból nekifutni a megfilmesítésüknek. Hollywood már régóta súlyos ötlethiányban szenved, így az ottani fejesek igyekeznek megragadni minden egyes lehetőséget a nézők becsalogatására. S míg a kiváló Az, vagy a Netflix streaming-szolgáltatójára érkezett Bilincsben kifejezetten sikeres és élvezetes alkotások voltak, addig a Kedvencek temetője már képtelen volt megütni a korábbi filmek mércéjét.
Kedvencek temetője
Időpazarlásnak nem mondható, és bár a rendezők igyekeztek a legjobbat kihozni a sokadik feldolgozásból, csak nagyon erőlködve lehet bárminemű pozitívumot találni benne.
Dr. Louise Creed és felesége, Rachel a boston-i, nagyvárosi nyüzsgést nyugodt, vidéki életre váltják. Két gyermekükkel izgatottan vágnak bele az eseménytelen, maine-i életbe. Legalábbis ez volt a terv. A páros ugyanis hamar felfedez a ház közelében egy ősi temetkezőhelyet, melyről az a legenda járja, hogy képes újból életet adni elhullott kedvenceinknek. Az elkövetkezendő események és döntések hamar rémálommá változtatják a Creed család életét.
A mozivilágban kétféle Stephen King-adaptációt különböztetünk meg. Egyrészről vannak az író kevésbé ismert oldaláról érkező érzékeny, drámai mozik. Ilyen A remény rabjai, vagy a Halálsoron, esetleg az Állj mellém! Ezek a filmek univerzális elismerésnek örvendenek, több Oscar-jelöléssel és díjjal a zsebükben. Ha a televíziók műsorukra tűzik őket, ellenállni szinte lehetetlen: kedves, érzelmes, néhol borzongató, mégis kis túlzással mindenki által élvezhető filmélmények.
A másik vonal az író sokkal ismertebb horrorregényeiből fakad, és a lista itt már jóval terjedelmesebb. Rémmeséi többségéből már készült adaptáció, a Kedvencek temetőjének is volt már egy korábbi változata. Ezen az oldalon azonban csak nagy ritkán találunk igazán kiemelkedő alkotásokat: többségük megragad az egyszerű, hétköznapi tévéhorrorok színvonalán. Ilyen volt a jelen tárgyalt film ’89-es feldolgozása is, mely az eredeti alapanyag szolgamód vászonravitelétől sajnos nem tudott többet nyújtani.
Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy minden esetben szükséges-e az újrafeldolgozás, vagy esetleg el kell fogadni, hogy az adott anyagot egész egyszerűen nem lehet hatásosan vászonra vinni.
Az új feldolgozás sajnos az utóbbi kategóriába tartozik. Ha a felszínről közelítjük meg az alkotást, akkor tulajdonképpen nincs vele túlzottan nagy probléma. Egyszerű, csúnya, mezei horrorfilmmel van dolgunk, mely minden sarkon igyekszik megrémíteni, és a benne szereplő események is kellőképpen szörnyűek. A rendezőkre sem lehet semmi panaszunk, ugyanis igyekeztek valamivel többet adni, mint a korábbi feldolgozás, vagy éppen King eredeti regénye. Akár ismeretesek az alapul szolgáló művek a nézőnek, akár nem, a végső alkotás rengeteg meglepetést tartogat. Kevin Kölsch és Dennis Widmyer szerették volna ezt a filmet teljes egészében magukévá tenni és bebizonyítani a létjogosultságát.
Ez a fajta hozzáállás kölcsönöz némi frissességet az alkotásnak, és talán éppen ez a legjobb pontja. Amolyan érdekesség, amiért érdemes bemenni a moziba.
A többi fronton azonban nem képes semmi újat és izgalmasat nyújtani. Hiába rövid a film, mégis nagyon sűrű. A rengeteg történés elnyomja és idővel eltompítja a filmbéli drámát, amiben így rengeteg lehetőség marad kiaknázatlanul. A tömött sztori lassan a nézőt is kissé zsibbadtá teszi. A végére már nem félünk, nem ijedünk meg és nem vagyunk szomorúak sem. Furcsán üresen és érintetlenül hagy bennünket a film, mely King regényéről korántsem mondható el. A könyv képes felrázni és napokig depresszióssá tenni, s még ha nem is nevezhető klasszikusnak, kitűzött feladatát brilliánsan végzi el.
Mire a mozi fényei felvillannak, már egészen világossá válik, hogy a rendezők még nem álltak készen egy ilyen sokrétegű történet feldolgozására. Hiába rendelkeznek ígéretes háttérrel, ha ez még túlzottan nagy falat volt számukra.
Nem lett szörnyű a Kedvencek temetője, de nem is lett jó. Amolyan semmilyen, nyugodtan kihagyható alkotás, melyet nem fogunk hiányolni. A legközelebbi adatptációnál érdemesebb lenne egy jóval fókuszáltabb gárdát összerántani, hiszen ebben a formában semmi értelme nincs pár évtizedenként ugyanazokat a filmeket elkészíteni, ugyanolyan minőségben, még ha itt-ott képesek is történetbeli újdonságokat nyújtani. Ennél manapság már jóval több kell.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Te éjjel belógsz egy könyvtárba olvasni? Azta, micsoda rosszfiú! | 2019.04.13 |
Egy szó is elég, és a magányos tiniből népszerű szuperhős változik | 2019.04.07 |
Dumbó nagy szemei ezúttal nem a gyerekeknek valók | 2019.03.30 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)