„Egy időre még maradunk a helyünkön, aztán majd meglátjuk, lesz-e zombi apokalipszis”
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.05.16. 16:20 | Frissítve: 2020.05.18. 11:46
Debrecen – A koronavírus okozta helyzet mindenki életére hatott. A napjait összezárva töltő debreceni művészcsaládra is.
Összezárva tölti napjait a debreceni művészcsalád hetek óta már. A feleség, Kőváriné Béres Andrea tanítónő, és mellékesen egy manógyárat üzemeltet, helyi kézművesként néhány éve ugyanis létrehozta a Mohamanó márkát. A férj, Kővári Attila festő, a Medgyessy-gimnázium tanára, a lányuk, Kamilla pedig egyetemi hallgató: művészetet tanul, s édesapjához hasonlóan őt is a festészet világa várja,
A koronavírus okozta helyzetben a család ismét egy fedél alatt élt, s alkotott. Hogyan élték meg ezt a helyzetet, hogyan hatottak, illetve hatnak egymásra? Erről beszélgettünk velük.
Dehir.hu: Elfért mindenki? Hiszen mindenkinek eléggé eszközigényes munkája és alkotói területe van.
Kővári Attila: Pont a karantén helyzet előtt nagy terveket szövögettünk nagyobb lakással, kertes házba költözéssel kapcsolatban. Most egy időre még maradunk a megszokott helyünkön, aztán majd meglátjuk, lesz-e zombi apokalipszis.
Dehir.hu: Az alkotás egyébként mennyire személyes tevékenység? Mindenki elvonulva, titokban dolgozik? Ki mivel foglalkozik a tanítás meg a tanulás mellett?
Kővári Attila: Azt figyeltem meg, hogy amikor otthon ragadtunk, az élet hirtelen természetes ritmust vett fel. A napjaink, elzárva a világtól, a természettől mégis természetesebb módon kezdtek alakulni. Mindennek megvan a maga ideje és ezt nem mi találjuk ki, hanem a dolgok rendezik el magukat, minden a maga idejében. Külsődleges struktúrák szabályozó rendszerei helyett a bioritmusunk és a szellemi szükségleteink a meghatározóak. Talán pont ebből kellene levonni a tanulságokat és újragondolni a világot.
Dehir.hu: Hat a mostani helyzet a témaválasztásaikra?
Kővári Attila: Akaratlanul is hat, hiszen a csapból is a világvége folyik. A helyzetet nem kívánom minősíteni a munkáimban sem, de a művészet természetesen a jelen valóságából bontakozik ki, abból nyeri építőanyagát. Én amúgy is évek óta a modern világ válságtüneteivel foglalkozom, így ez a jelenség tematikailag illeszkedik a munkáimba.
Dehir.hu: Kővári Attila tárlatát nem is olyan régen láthatta a debreceni közönség. Most mivel foglalkozik, mire készül?
Kővári Attila: Több projekt is fut párhuzamosan. Készülőben van egy plasztikai sorozat, amiben érezhető a vírushelyzet okozta disztópikus közhangulat, a veszélyeztetettség, kiszolgáltatottság, a láthatatlan ellenség agressziója, egyfajta utolsó idők – hangulat. A kiállításon bemutatott táblakép sorozattal is foglalkozom ennek kapcsán a Rend – rendetlenség, torzultság témában.
Dehir.hu: S mi a helyzet a Mohamanók világában?
Béres Andrea: Tele vagyok tervekkel a kártolt gyapjúból készítendő új párnaszörnyekkel kapcsolatban, de sajnos most szünetel a kézműveskedés. Azt gondolná az ember, hogy a jelen helyzet kedvez a szabadidős tevékenységeknek, de sajnos nem így van. Az online oktatás nagyon időigényes és mivel bármikor lehet vele foglalkozni, így korlátlan ideig foglalkozom vele.
A helyzet viszont kedvez egy másik hobbim gyakorlásának: a főzésnek. Sok olyan receptet tudok most kipróbálni, ami eszembe sem jutott eddig.
Családunk nagyrészt vegetáriánus, emiatt még érdekesebb a kihívás.
Dehir.hu: Azt mondta, Kővári Kamilla vizsgamunkája itt sincs… Őt mennyire viseli meg ez a helyzet, hiszen tanulmányai során sok időt töltött Olaszországban, a képzőművészetek európai központjában?
Béres Andrea: Kamilla az idén diplomázik, jelenleg a szakdolgozatát írja. Szerencsére a diplomamunkáját nagyrészt megfestette. Három nagy olajképből kettő készen van. A diplomakiállítás sajnos elmarad, emiatt egy kicsit szomorú, de bízik benne, hogy később bepótolják.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)