Debrecenből Angliába: nagy sikert arattak az elhunyt rocksztárokról festett képek
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.08.19. 09:55 | Frissítve: 2018.08.19. 09:55
Nottingham – Patch-Work: az otthon, az otthonosság és a sztárok világát kapcsolta össze a halállal a művész.
Ladányi-Tóth Miklósról mostanában kevesebbet hallhattunk, de ennek nem az az oka, hogy félretette az ecsetet, s egyéb festő- és rajzeszközeit, hanem az, hogy messzire vitte a sorsa.
A debreceni képzőművész – aki 2007-ben Strabag-díjat nyert, 2010-ben a Debreceni Egyetem centenáriumi logópályázatának első helyezettje lett, 2014-ben pedig alkotói ösztöndíjjal támogatta Debrecen – előbb Budapestre, majd Nagy-Britanniába költözött. Megházasodott, gyermeke született, s nemrégiben kiállítása nyílt.
– Nagyon sok próbálkozás előzte meg – meséli Ladányi-Tóth Miklós, aki miután Nottinghambe került, elkezdte felvenni a kapcsolatot különböző galériákkal, kiállítóhelyekkel. Kereskedelmiekkel és független alternatív műhelyekkel egyaránt – olyanokkal, mint a Backlit vagy a Surface Gallery.
– Mikor ez utóbbiban érdeklődtem, akkor éppen volt egy pályázat. Egy nemzetközi képeslap kiállításra pályáztam, melyet évről évre megrendeznek, s ide Kanadából, az Egyesült Államokból, Európa országaiból, Kínából is érkeznek munkák, közel 170 művész több mint 500 alkotása kerül így ki a falakra. Ebből a merítésből sikerült kiérdemelnem a zsűri értékelése alapján a harmadik helyezést, és
elnyertem a közönségszavazáson az első helyet, ennek következtében szervezhettem a galériában egy önálló kiállítást.
A kiállítás címe Transzpattern volt, a témája pedig a kivándorlás, azon belül is a magyarok kivándorlása volt. Nagyon sokan megnézték, sok pozitív visszajelzést kapott mind a szakma, mind a közönség részéről. Ennek kapcsán keresett meg a Central Library könyvtárosa, aki felvetette a közös munka, illetve egy kiállítás lehetőségét.
Első körben a korábban bemutatott anyag kiegészítésében, az adott térre való átformálásában gondolkodtunk, de nem sokkal később elkezdtem festeni egy képet (illetve egy sorozatot), és egyre inkább úgy éreztem, hogy ezekből az új munkákból kellene kiállítást szervezni. A megnyítás időpontját így későbbre helyeztük, ami a doktori fokozatom védésével és a kisfiam Leó megszületésével tovább tolódott idén augusztusra.
A kiinduló kép egy David Bowie-portré volt, amit a halála után kezdtem el festeni, mintegy megemlékezésképpen. Előtte már meghalt Lemmy is, a Motörhead frontembere, és sajnos a sort megannyi számomra is nagyon fontos ikon követette. Például Emerson, vagy Lake az Emerson, Lake and Palmerből, illetve a King Crimsonból, melyek tinédzser korom legmeghatározóbb együttesei, illetve előadói voltak. Így folytattam a képek festését, a folyamat pedig nem állt meg, hiszen következett Prince vagy Chris Cornell sajnálatos távozása is.
Korábban már foglakoztatott a halál, illetve az elmúlás gondolata képeimben. Itt egy furcsa képsort látunk, ahol első ránézésre nincs jelen a halál, csak akkor jelenik meg, mikor rájövünk, hogy a képek alanyai már nincsenek köztünk. Ez tehát ebben a formában
a hiány és a megemlékezés kiállítása.
A képek vizuális hatásának kialakítása, illetve megfestése volt számomra a másik fontos feladat. A képek különböző apró minták lenyomataiból épülnek fel, így ebben a formában ecsetet csak a képek felfestésénél használok, a végső stádiumnál már egyáltalán nem. Ezzel a technikával próbáltam elérni, hogy a festmények messziről fotószerű portrék, míg közelről mintás, több színre bontott felületek legyenek. Innen ered a Patch-Work cím is, ami a hétköznapi házimunka egyik kedvelt eleme. Talán így is összekapcsolhatjuk az otthon, az otthonosság és a sztárok világát, akik különböző médiumokon keresztül szintén intim környezetünk részévé lesznek, akárcsak a szobafestő henger mintái, vagy a kézimunkára emlékeztető patchwork jelleg.
A kiállítás a város legnagyobb könyvtárában, a város szívében látható egy nagy, impozáns kiállítótérben, nagy tiszta falfelületekkel és rengeteg látogatóval. Így nem nagyon kellett kompromisszumot kötni, hiszen hasonló lehetőségeim voltak, mint egy professzionális galériában.Szerencsésnek tartom, hogy ilyen körülmények között tudtam bemutatni ezeket a képeket, és az eddig visszajelzésekből is kiindulva remélem további lehetőségeket nyitnak majd előttem.
Ez a kiállítás (amin hét nagy méretű portéval szerepelek) mindenképpen nagy öröm és lehetőség számomra – mondja a Debrecenből elszármazott művész, akitől azt is megtudjuk: a tárlat további aktualitását adja az is, hogy októbertől indul egy festészeti kurzus a Nottingham Trent Universityn a vezetésével.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Pezsgőbbé lehetne tenni a kissé álmos debreceni művészeti életet? | 2014.03.01 |
Debreceni páros: két alkotó egy galériában | 2013.03.30 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)