Nagy bulit csaptak a kemencebarátok Nádudvaron – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.07.07. 12:00 | Frissítve: 2019.07.07. 20:33
Nádudvar - Ötszáznál is többen gyűltek össze néhány napra, hogy jól érezzék magukat. Az alapanyagot mindenki hozta magával, aztán odatette a szívét, lelkét és úgy kínálta meg a barátait a kész étellel. „Mi nem egy egyesület vagyunk, hanem egy nagyra nőtt baráti társaság” – árulta el Darányi Gábor, a rendezvény lelke és motorja.
A nádudvari Darányi Gábor története a hagyományokhoz, az alföldi paraszti kultúrához, a népszokásokhoz és a gasztronómiához egyaránt kapcsolódik. S persze, a kirándulások, a sütés-főzés, a nagy baráti találkozások világához is.
- Számomra egy búbos kemence látványa a régi idők emlékét, a kelt tészta illatát, a meleget, a békességet eleveníti fel. Gyerekkoromban a búbos kemencében nagymamám sokszor sütött fonott kalácsot, kürtős kalácsot, pogácsát, édesapám pedig héjában sült krumplit, sütőtököt és nem utolsósorban dézsás savanyú káposztán füstölt oldalast, kolbászt. Azok az ízek nem hasonlíthatók semmilyen modern sütőben készült ételhez – eleveníti fel, honnan is indult, s mi vezette oda, hogy a kertjében egy igazi alföldi búbos kemencét építsen.
Egy laza, kötetlen baráti közösség ez
- Hála Istennek szép nagy baráti társaság ölel körül bennünket, akik családtagként szerepelnek a szívünkben, s ezek az emberek nagyon szeretnek nálunk enni.
A kemence még 2007-ben elkészült, Gábor pedig nagy energiákkal böngészett a neten kemencés ételek után. Nem csak recepteket, de fórumot és kemencés csoportot is talált, ahova lelkesen regisztrált.
Jól érezte magát ebben a közösségben, ráadásul a kapcsolat nem ragadt meg a virtuális térben.
- Az egyik pécsi fórumozóval különösen nagy egyetértésben voltunk, és egyszer, mikor a Mecsekben volt dolgom, a hónom alá kaptam egy nádudvari cserépedényt és felkerestem személyesen.
Tulajdonképpen ezzel a találkozással jött létre a Kemencebarátok társasága, egy laza, kötetlen baráti közösség, melynek tagjait a kemencés ételek szeretete köti össze – s persze, nem mellékesen jól érzik magukat egymás társaságában.
- 2009-ben itt, Nádudvaron, az áprilisban megrendezett pásztor-napon jött az ötlet a civil szervezeteket, baráti társaságokat látva, ahogy sütnek, főznek és szórakoznak, hogy a következő évben néhány kemencebaráttal összejöhetnénk így mi is.
El is kezdte Gábor szervezni a fórumon ezt a találkozót, gondolta, összejönnek innen, a keleti országrészből vagy negyvenen-ötvenen.
- A szervezés során aztán gyorsan át kellett gondolnom sok mindent, mert végül 214 jelentkezőből 202 fő tudott részt venni a rendezvényen, ami az I. Országos Kemencebarátok Találkozója elnevezést kapta – és egyben nemzetközi rendezvénnyé is kerekedett, mert Ausztriából és a Felvidékről is érkeztek kemencebarátok.
Batyus gasztroorgazmus
Gábor nemes egyszerűséggel "batyus találkozónak" titulálja ezeket az eseményeket, mivel a találkozón készülő ételek alapanyagát mindenki hozza magával, aztán a helyszínen „odateszi szívét, lelkét és úgy kínálja meg a barátait a kész étellel”.
- Nem más ez, mint egy 2-3 napig tartó gasztroorgazmus, ahol sült, főtt, párolt, konfitált, abált, sous vide, grillezett, BBQ ételeket készítenek el profi amatőrök a legegyszerűbbtől a legexluzívabbig – mondja Gábor.
Az elmúlt években a Kemencebarátok bejárták az országot. A közösség erejét mutatja, hogy minden évben más vállalta fel az évi egyszeri nagy találkozó rendezését. Nádudvar után a Pécs melletti Pogány községen jártak, majd a Börzsönybe, Kemencére látogattak, 2012-ben pedig a Dél-Alföldön, Soltvadkerten. Az V. találkozónak a Velencei-tó déli partján fekvő Dinnyés adott otthont, majd a Mátra Kempingben, Sástón töltöttek három feledhetetlen napot. A hetedik alkalommal átlépték a határ is: a Felvidékre látogattak, és Perbenyiken, a Mailáth-kastély udvarán sütöttek-főztek. 2017-ben ismét a Dél-Alföldön, konkrétan Kiskőrösön voltak, tavaly pedig Vésztő-Mágoron, a történelmi emlékhelyen gyűltek össze a kemencések.
Az idei tizedik, jubileumi találkozót július első hétvégéjén újra Nádudvarra hozta Darányi Gábor.
Már hetekkel a rendezvény előtt lehetett tudni, hogy hatalmas érdeklődés van iránta, ugyanis több mint 500 fő jelentkezett.
- Mivel nem vagyunk egyesület, csupán egy nagyra nőtt baráti társaság, a saját hozzájárulásunkból és a szervező által szerzett támogatásokból bonyolítjuk le az eseményt a nádudvari strandfürdőben.
Jó helyre érkeztek és jó időt fogtak ki a nádudvari fürdőben randevúzó kemencebarátok. Mivel ez egy nagy létszámú baráti társaság, érthető, ha nem nyitják ki a kapukat, s nem teszik nyilvánossá az egyébként a legjobb fesztiválok hangulatát idéző bulit. Mint a főszervező Darányi Gábor mondja, olyan ez, mint egy esküvő: oda is csak az léphet be, aki az adott közösséghez tartozik és meghívót kap.
Kemence, vaslap, mosógépdob
A kapuban karszalagot kapunk, hogy lássa rajtunk mindenki, amíg itt vagyunk, ehhez a csapathoz tartozunk. Látható, hogy
igazi összeszokott társaság ez, mindenki ismer mindenkit.
Gábort lépten-nyomon megszólítják, kapja a köszöntéseket, mivel tegnap volt a születésnapja. Mindenkihez van egy-egy kedves szava, mindenkire és mindenre figyel. Házigazdaként az ő felelőssége, hogy rend legyen, hogy zavartalanul jól érezze magát a határon túlról, innen érkezett bő félezer kemencebarát. Mint mondja, az utóbbi napokban másfél óránál többet egyben nemigen tudott aludni. Aki csak egy laza kert partit is szervezett már életében, az sejtheti, mit jelent egy ekkora területen és ennyi emberről gondoskodni. Gábor családja is itt van, a felesége és a 13 éves lánya is megállás nélkül ott sürgölődnek a forgatagban. Megnézzük a kirakodóvásárt, ahol többek között kések, fazekasholmi, mézek, kézművestermékek kínálják magukat. Alapvetően ez is spontán módon alakult ki, az igények alapján.
Ahogy sétálunk a területen, Gábor megmutatja a viszonylag kis méretű mobil kemencéket. Amikor a szállításról érdeklődöm, elárulja, hogy a múltkoriban egy olyan barátjának készített egyet, akinek az első emeleti erkélyére vitték fel, ott lesz a helye. A levegőben varázslatos illatok, bármerre fordulunk. Akik itt vannak, a szabadtéri sütés-főzés minden formáját imádják. Kondér, vaslap, mosógépdob felhasználásával készült tűzhely egyaránt üzemel itt. Van, ahol gulyás rotyog, van, ahol flekken serceg.
Pataki Péter, az ismert séf például struccpörköltet főz, ami ránézésre egészen “marhaszerű”.
Szinte mellbevágó a fűszeres aroma, ami a forró étel felől érkezik. Találkozunk a tavalyi találkozó szervezőivel is: Bagó Lajos és Bacsa Zoltán Vésztő-Mágor vidékéről jöttek, üstjükben paprikás krumpli készül, ám igen gazdagon, húsok, szalonnák, csülök úszik a ragyogó lében, a burgonya még majd később kerül bele. Emlegetik, milyen jó volt a tavalyi buli, ezt is dicsérik, s elárulják, jövőre majd Kőszeg környékére utaznak a kemencebarátok. Bagó Lajos megjegyzi, bár a Felvidékről is érkeztek barátaik, valahogy az erdélyi részeket nem sikerült megtalálni, ők sajnos kimaradtak ebből a buliból.
Gyerekek és felnőttek, idősebbek és fiatalabbak, rockerek és galléros pólót viselők láthatóan egyaránt jól érzik magukat ezen a rendezvényen. Mi is, és ez még fokozódik, amikor megkóstolhatjuk a friss (és forró) betyárlángost. A kenyérlángos mátrai változata vaslapon készül, kolbász, szalonna, hagyma és fűszerek teszik gazdaggá. Hozzá a Felvidék környékéről érkezett, csapolt traubit iszunk: alkoholmentes, szénsavas és jó hűvös, ráadásul nem is olyan cukros mint megannyi hazai üdítő. A nagy, árnyas közösségi sátorban üldögélve úgy érezzük, Darányi Gábor és barátai bátran osztogathatnák ezt a receptet, hogy mások is átvegyék: a jó bulihoz – vagy nagyobb szavakkal élve: a hétköznapi boldogsághoz – nem is kell olyan sok minden. Akarat, elszántság, barátok, önzetlenség – s persze, némi megszállottság sem árt. Talán csak ennyi a recept. Itt nincs szemét, nincs cirkusz – csak ízek, illatok, zene, játék, füst, finomságok.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)