Az utolsó Jedikben sem fognak csalódni a Star Wars-rajongók
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.12.16. 12:10 | Frissítve: 2017.12.17. 12:50
Debrecen - Különleges, furcsa, nyugodt és szerethető film készült, amitől nem kell tartanunk. Még George Lucas is áldását adta rá. Kritika.
TweetHa valamely rendező Star Wars vezénylésre adja a fejét, számíthat rá, hogy a galaxis legnehezebb feladatát tűzte ki maga elé. Az egyes részek direktorai, legyenek akármennyire is tehetségesek, óriási vállalkozást vesznek magukra azzal, hogy megpróbálnak egy működőképes filmet összehozni, mely legalább a nagy többségnek tetszeni fog. A folyamatban nagyon könnyen háttérbe szorulhat a rendező egyénisége, vagy esetleg a különlegességre, összetettségre való törekvés.
Star Wars - Az utolsó Jedik
Rian Johnson azonban Az utolsó Jedikkel egy olyan filmet hozott össze, mely egyszerre képes kielégíteni a legnagyobb rajongókat, hozni valami újat a friss szemeknek, miközben művészileg is konzisztens marad.
A film korántsem tökéletes, azonban egyedi, és éppen ezért rendkívül értékes, főleg a mai filmfelhozatalban. A történet ott folytatódik, ahol két éve abbamaradt: Rey megérkezett Luke szigetére, remélve, hogy végre valaki Jedit farag belőle. Luke azonban már nem az a figura, akit korábban megismertünk. Hallani sem akar a Jedikről, és jobbnak látja, ha az egész “vallás” megszűnik mindenestül. Mindeközben az aljas Snoke vezetésével az Első Rend folyamatosan az ellenállás nyomában van. Hőseink, Poe, Finn és az új figura, Rose kénytelenek egy veszélyes tervvel előállni, hogy valahogy megmeneküljenek a Rend karmaiból. Eközben Kylo Ren is készenlétben várakozik, hogy bosszút állhasson Reyen korábbi vereségét: azonban arra nem számít, merre vezetik majd érzései.
A film váratlanul, azonban annál inkább Star Wars-szerűen indít. Szinte rögtön egy olyan űrcsatába csöppenünk, amilyet csak a korábbi filmek nagy fináléiban láthattunk.
Poe karaktere végre előtérbe lép, hogy egyszerre vezetőként és magabiztos hősként álljon az ellenállás élére. Mellette Leia és Finn is nagyobb, jelentőségteljesebb szerepet kapnak az előző részhez képest, és talán ez a legszembetűnőbb dolog a filmben. Johnson pillanatok alatt közli velünk, hogy ebben az epizódban a karaktereké lesz a főszerep. Ezáltal a mozi egy különleges, nyugodt, mégis fergeteges, sokszor meditatív alkotás lett, mely számtalan alkalommal megy szembe az örökséggel, miközben mégis benne marad a családban.
Johnson efféle szándéka leginkább a Luke és Rey történetszálában mutatkozik meg. A rendező igazi nagyágyút kapott Mark Hamill személyében, aki itt élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Egyszerre van meg benne a keserű bölcsesség, valamint a fiatalkorából ismert játékosság és önfejűség. Az ő történetszála talán a legkidolgozottabb és legmeghatóbb, tele számtalan olyan meglepetéssel, amire garantáltan nem számít egyetlen rajongó sem.
Az ő és Rey párkapcsolata olyan komoly témákat dolgoz fel, mint a bűntudattal való élet, megbocsátás önmagunknak és másoknak, valamint a túlzott ragaszkodás a szabályokhoz.
Rendkívül érdekes látni, hogy bár mindent megkapunk, amit a mozitól elvárunk, mégis semmi sem történik úgy, ahogyan arra számítanánk. Az összes esemény, az összes párbaj hordoz valamilyen csavart – és itt most nem pusztán történetbeli fordulatra gondolok. Johnson törekedett az újszerűségre, miközben azért ő is rendesen tiszteleg az előző részek előtt. Míg Abrams csak az Egy új reményből merített, addig Johnson egy teljesen eredeti trilógiamixet hoz nekünk, úgy használva a filmek elemeit, hogy azok alátámasszák az ő merész, új vízióját.
Segítéségre vannak a színészek, akik a forgatókönyv legnagyobb haszonélvezői. Daisy Ridley (Rey), Adam Driver (Kylo) és Carrie Fisher (Leia) is jóval biztosabbak a szerepeikben, meggyőződéssel viszik végig karaktereik fejlődésútját.
A mozi a múlt decemberben tragikusan elhunyt Fishernek is úgy állít emléket, hogy az egy pillanatra sem zökkent ki minket a történetből, mégis talán a Star Wars-történelem egyik legköltőibb momentumaként emlékszünk majd rá.
Természetesen a mozi nem tökéletes. Sok esetben a humor egy picit túlhúzott, néha már paródiára hajaz, szerencsére azonban nem zökkent ki túlzottan a történet menetéből.
A film közepe kicsit széteső és túlnyújtott: a kaszinók által ihletett bolygón való tartózkodás teljesen feleslegesnek érződik, ahogyan az utána való túlnyújtott akciózás nélkül is meglettünk volna. Valamint azt is figyelembe kell venni, hogy Johnson döntései valóban nem fognak mindenkinek tetszeni, ugyanis azok igazán merészek és úttörőek.
Mindezek mellett
Az utolsó Jedik rendkívüli alkotás.
Talán túlzás kijelenteni, hogy a legjobb Star Wars film a Birodalom Visszavág óta, viszont bátran nevezhetjük a sorozathoz méltó alkotásnak, melynek ott a helye a legjobb epizódok között. Úgy képes továbbgördíteni a két éve megkezdett történetet, hogy közben kibővíti azt, egyben már-már költői szépséggel le is kerekíti, épp elegendő helyet hagyva a finálénak. Különleges, furcsa, nyugodt és szerethető koktél lett a film, amitől nem kell tartanunk. Még George Lucas is áldását adta rá.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: január 3-ig. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
Címkék: Star Wars, Az utolsó Jedik, Star Wars - Az utolsó Jedik
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)