Tovább Amerika útjain – 4. rész – a város, amely sohasem alszik
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2011.11.12. 08:32 | Frissítve: 2011.11.13. 08:46
New York (USA) – Az ember csak megy és megy ebben a hatalmas metropoliszban, és hirtelen elkezdi dúdolni Frank Sinatra örökzöld dalát: „I want to wake up in that city, That doesn’t sleep” („A sosem alvó városban akarok felébredni”). És valahogy így is érez, hiszen New York látnivalói el- és kifogyhatatlanok…
Manhattan „meghódításához” akkor kell ugye egy jó túracipő (mármint ha tényleg gyalog kívánunk eljutni a déli csücskétől mondjuk a Central Parkig), bőséges idő és egy nagyobb memóriakártya a fényképezőbe. Viszont elég sok kilométernyit spórolhatunk, és láthatunk egyszerre mindent felülről, ha felkapaszkodunk az Empire State Buildingre. Hosszú az út New York legmagasabb épületének 86. vagy 102. emeletére (ezeken a pontokon nézhetnek le a városra a turisták). Az időt persze nem a lépcsőzés viszi el, hiszen a gyorsliftek percenként 305 métert tesznek meg. A földszinti várakozás bármely napszak hosszú sorában, nos ez az, ami kevésbé bírható. Persze aki Amerikában sok szép vagy nevezetes helyet akar meglátogatni, jó, ha hozzászokik a magyar léptékkel elképzelhetetlen „időtényezőhöz”, azaz itt minden nagyon messze van, és sokszor sokat kell várakozni.
Szóval a „birodalmi épület” a tetejére épített tévétoronnyal mért 449 méteres magasságával emelkedik New York fölé. Hihetetlen számadatokkal bír: tízmillió téglából építették fel rekordidő alatt (1930. március és 1931. május között), tömege 331 ezer tonna, benne 54 ezer 400 tonna acélszerkezettel. No, meg 1860 lépcsőfok, ahol évente egyszer futóversenyt rendeznek (a győztes idő húsz perc körül van). A szép art deco stílusú épület hírnevét csak növelte az 1933-ban készített King Kong című film, melyben a hatalmas szörny az Empire State Buildingen mászik fel, hogy elkapja a repülőgépet. Az ajándéktárgyakból kifogyhatatlan USA New York-i boltjaiban persze ilyen, az épületet átölelő majmos porfogó-polcravalót is vásárolhatunk, mérettől függő árfekvésben. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az épület látogatottsága King Kong nélkül is rendben lenne, hiszen az elmúlt nyolcvan év alatt több mint 120 millió látogató kereste fel. Közülük senki nem bánhatta, hiszen a látvány fentről elragadó.
Nincs ez másként a Times Square-en sem. A New York Times Towerről elnevezett tér a város leghíresebb kereszteződése. Ha valahol igaznak találhatjuk Frank Sinatra sorait, hogy „a város, ami sohasem alszik”, akkor azt igazán itt érezhetjük. Bármely napszak akármelyik órájában járunk erre, mindig tele van turistával. A legzsúfoltabb óra természetesen december 31-én az utolsó, amikor milliós tömeg várja itt az évváltást. A környező felhőkarcolók szorításában lélegző téglalap alakú térről hatalmas fény és táblareklámok csalogatják a látogatót: moziba, színházba, alkohol- vagy üdítőfogyasztásra, ruházati vagy elektronikai áruházba. A biztonságra gyalogos és lovas rendőrök vigyáznak, a „bábeli” tömegben pedig jó néhány csodabogár produkcióját „csodálhatják meg” az érdeklődők. A legismertebb az úgynevezett Naked Cowboy, aki meztelenül gitározva kápráztatja el a nagyérdeműt. A 39 éves Robert Burck olyan népszerű, hogy néhány éve komolyan felvetődött, hogy elindulna a New York-i polgármesteri székért. Mondjuk a várost a bűnözéstől megtisztító, zéró toleranciát meghirdető, megsüvegelt Rudy Giuliani késői utódja egy pucér utcai zenész lenne? Nem, nem lett az, mert konkurencia nem a politika világából érkezett, hanem az utcáról: megjelent a Times Square-en a Naked Cowgirl. Mondanunk sem kell, hogy a helyi szerzői jogvédő hivatal nem állt ki a cowfiú mellett, miközben az üzlet javát elvitte a cowlány. Biztos szebben zenél…
Egyébként a Manhattant hosszában szelő Broadway utca legismertebb és leginkább látogatott szakasza is erre van, a megannyi híres musicalt bemutató színházával. New York a kultúra világvárosa is, nem csoda hát, ha a világhírnévre és ezzel együtt bőséges bevételre áhítozó musicalvilág darabjai először itt akarnak megmártózni a sikerben. Az állandó teltházas siker garantált, csupán az a kérdés, hogy egy-egy darabot meddig tart színen a közönség. És bár a musical világa erre trenírozott színészeket igényel, néha a napfényes Kalifornia, azaz Hollywood sztárjai is bekéredzkednek a broadwayi darabokba.
A Times Square-től az eddigiekhez képest már nem sokat kell észak felé gyalogolni, hogy beérjünk New York „tüdejébe” (copyright Debreceni Nagyerdő). Persze itt a fák között nem erdőt, hanem egy hatalmas parkot találunk. New York „kertje”, a Central Park 340 hektáros zöldövezet. A számok itt is „felfoghatatlanok”: 16 év kellett létrehozásához még a 19. század közepén, több mint ötszázezer fát és bokrot telepítettek Felső Manhattan ezen területére. A magas épületekkel körülvett hatalmas park látnivalói kárpótolnak a gyaloglás okozta fáradalmakért. Aki elfáradt, és lepihenne, bárhol lehuppanhat a fűre. Így teszik ezt a New York-iak is: sportolnak, pihennek vagy csak munka után összejönnek egy traccspartira a Central Parkban. Aki szívesen elmélyülne a képzőművészetben, az nem hagyhatja ki az itt lévő Metropolitan Museumot, ami a világ egyik leghíresebb és legnagyobb múzeuma. Gyűjteménye több mint ötezer év kulturális kincseinek ad otthont a világ minden tájáról. Bemenni csak akkor érdemes, ha rászánunk egy teljes napot!
A Central Park is teli van érdekes figurákkal, elsősorban zenészekkel. Szóló- és bandakarrierek elindításában segédkezünk, ha megállunk valaki(ke)t meghallgatni. Aprólékos megfigyelésünk tapasztalatait összegezve azért megállapítanánk: az itt zenélők talán sohasem lépnek fel teltházas stadionkoncerten, de produkciójukért egy-két dollárnak már szívből örülnek. És ha már az előadó művészetnél kötöttünk ki, álljunk meg egy gondolatra a filmnél. A Central Park két részét összekötő kis alagút bejáratát mindenkinek ismernie kell, aki valaha látta Milos Forman anti-war és hippi eposzát, a Hairt. No, és miről, pontosabban kiről nevezetes még a filmvilágból a Central Park? Igen, úgy van, helyes a válasz: Woody Allenről. A világ legismertebb hipochondere, aki még egy „vacak” Oscar-díj kedvéért sem volt hajlandó elrepülni a városból Los Angelesbe, mert ő aznap épp jazzbandájában klarinétozott (mondjuk rosszabbul, mint ahogy filmez), valahol itt, a Central Park menti luxuslakások egyikében él. Hiába nézelődünk, hátha kihajol valahol meglocsolni a muskátlikat, vagy leszalad a sarki fűszereshez, nem látjuk a „Mestert”. Csak érezzük jelenlétét – a levegőben. Vagy nem? Hát valahogy ilyen ez a New York. Tudják, a város, amely sohasem alszik!
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)