Róma, az örök város a debreceniek szívét is elrabolhatja – fotókkal
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.06.12. 17:21 | Frissítve: 2016.06.13. 12:15
Róma – Temperamentum, pizza, kapucsínó, foci, Trevi-kút: sok minden felmerülhet egy magyarban, ha Olaszország fővárosára gondol. Öt gömbös fagyicsodák és rövid randevúk is beleférnek ebbe az utazásba.
Ebből a városból nem elég három nap, de talán még egy hét sem. Az élet minden örömét kiélvező olaszokat könnyen megirigyelhetik a pontos időbeosztás szerint élő magyarok: a déliek lehengerlő könnyedséggel kezelnek bármit, legyen szó parkolásról (rendszeresen hagyják autójukat a zebra közepén), buszmenetrendről, vagy épp a boltok nyitva tartásáról. És amikor esténként az utazó ellátogat a Piazza del Popolóra, vagy más népszerű, impozáns térre, és megcsapja a fülét a gitárszó a vidáman éneklő helyiek kórusával, azt érzi: itt szeretnék élni, és semmi miatt nem aggódni.
Talán mindez nem lenne elég ahhoz, hogy többnek lássuk ezt a várost a többi olasz településnél, de Róma egy élő történelemkönyv, amelyet sétálva lapozhatunk át és fedezhetünk fel. Minden utcája, rejtett zuga egy felfedezésre váró kincs, és csalogatja a turistákat maga felé. A keskeny, kopott falakkal határolt sikátorok ugyanolyan csodásak, akárcsak a monumentális, képeslapokra illő bazilikák, melyekből szép számmal
találhatunk. Obeliszkek, múzeumok, középkori romok, templomok, mesébe illő terek váltogatják egymást, mégsem lehet őket megunni vagy betelni velük.
A tógás férfiak köztünk járnak
A mindent átható történelmiséget alig néhány helyen zavarják meg a modern metropoliszok ízléstelen hátulütői, a plakátok, a tolakodó hirdetések és a fényárban úszó cégtáblák – minden apróság a maga természetességében, autentikusan tárul a szemünk elé. Talán romantikus túlzásnak hangzik, mégis olyan érzés a Forum Romanum romjainál, vagy éjjel a Colosseum környékén sétálni, mintha visszacsöppennénk a hatalmas középkori birodalom életébe, és tőlünk néhány méterre tógát viselő, lovas fogatokon közlekedő férfiak hajtanának el.
A nap többi részében elképesztő zsúfoltság uralkodik a legnépszerűbb turistacélpontok körül: a Colosseumnál és a Vatikáni Múzeumnál végtelen hosszú sor kígyózik, a Trevi-kútnál pedig jóformán lehetetlen ellőni úgy egy tisztességes csoportképet, hogy három japán turista ne lógna bele. Persze úton-útfélen „segítőkbe” botolhatunk: ahol sokat kell várni a jegyvásárlásra, ott röpke 50 euróért ajánlják fel a sor „átugrását” az Európán kívülről származó férfiak. Tapasztalatunk szerint jobb, ha kivárjuk azt a hosszú sort, és diákként akár 8 euróért is bejuthatunk a páratlanul gazdag Vatikáni Múzeumba. A 7 kilométer hosszúságú
galériarendszer zsúfoltabb részein nem egyszerű átjutni a rengeteg érdeklődő között sodródva, ám semmiképp nem szabad kihagyni a Sixtus-kápolna hűvös, gazdagon díszített, magas boltozatú termét, ahol külön őrök vannak megbízva azzal, hogy a tolongó tömeget irányítsák és felszólítsák a fotózás mellőzésére. Itt csodálhatjuk meg Michelangelo egyik legismertebb falfreskóját, az Ádám teremtését. A különböző korok és stílusok műveit bemutató kiállítás termeiben többek között képtárat, etruszk és egyiptomi kincseket, szobrokat, könyveket őriznek. Külön érdekesség az, hogy a Vatikán kapuin belépve a világ legkisebb önálló
államalakulatában találjuk magunkat: területe alig 44 hektár, ennek ellenére saját, jól működő postahivatala is van.
A Szent Péter térre átsétálva a katolikus világ egyik legfontosabb épülete előtt találjuk magunkat: kissé fátyolos szemmel, ha érzékeny szálak kötnek minket a valláshoz, vagy a különösen szép műemlékekhez.
A bazilika, amelynek erkélyén áldások alkalmával látni lehet a pápát, fenségesen magasodik az oszlopsorral körülölelt, hatalmas tér köré. Az arannyal bőkezűen ékített bazilika egyik, golyóálló üveggel elzárt kápolnájában Michelangelo egyetlen szignózott szobrát, a Pietàt is láthatjuk – természetesen itt is fényképező tömegen kell átverekednünk magunkat, ha nem túlzottan távolról szeretnénk látni a remekművet. A szigorú elzárást az indokolja, hogy 44 évvel ezelőtt egy elmezavarodott férfi kalapáccsal támadt a szoborra.
A romantikus filmek ideális forgatási helyszíne
A Vatikántól alig 5 percnyi sétára található a tömzsi falakkal határolt, kör alakú Angyalvár, a várost kettészelő, mesébe illő hidakkal tarkított Tevere fölé magasodva. A folyó partján több helyen bájos piacok találhatók, ezeken a helyeken könnyen találhatunk olcsó, ám mutatós szuveníreket, több évtizedes képregényeket, vagy épp a városban játszódó filmek plakátjait: Audrey Hepburn bájos arca sokfelé visszaköszön a Római vakáció című klasszikus kapcsán.
A film néhány jelenetében észrevehető a hófehéren magasodó Viktor Emánuel-emlékmű a Piazza Venezián, és a Spanyol-lépcső a „lábainál” elterülő Fontana di Barcacciával, amely egy bárkát formázó, bájos szökőkút – esténként itt is élénk társasági élet folyik, baráti társaságok és szerelmespárok kedvelt helye a lazításra. És bizony itt szerelemből nincs hiány: itt nem számít cikinek egy hosszabb-rövidebb csókcsata az utcán, a szemezést és udvarlást különösen kedvelő olasz férfiak pedig a nekik tetsző hölgyeknek széles mosollyal integetnek, akár munka közben is. Az ártatlan flörtök könnyed bája üdítő frissességgel hat a magyarokra is természetesen, egy-egy randi lebeszélése akár néhány perc alatt is megtörténhet.
Hazafelé már gurulva érkezünk
Legalább ilyen édes élményeket szerezhetünk a fagyizókban tett látogatások során: a lapáttal vagy kanállal bőségesen mért finomságoknak egyszerűen nem lehet ellenállni. Ráadásul ezek ára sem annyira vészes, egy három gombócos csodát édes tölcsérben, rolettivel már 4 euróért elnyalhatunk. Róma egyik előnye az, hogy a többi európai fővároshoz mérve sokkal barátibbak az árak: egy pizzából és panna cottából álló, borocskával leöblített ebédet néhány helyen már 13 euróért is megkaphatunk. A belépők, szuvenírek ára is jóval alacsonyabb a nyugati mintához mérten, sőt érdekes módon még az ország északi részén található Milánó is
drágábbnak bizonyul nála. Ezeket figyelembe véve nem is csoda, ha a finom ételek szerelmesei néhány lyukkal kijjebb kell eresszék nadrágszíjukat egy több napon át tartó étteremtúra után: a parmezánnal bőven megszórt spagettik, a házi paradicsomszósszal készített pizzák és a sajtos lasagnék "könyörögnek" azért, hogy megkóstoljuk őket.
Az igazsághoz viszont hozzátartozik az is, hogy viszonylag hosszú út vár arra, aki mindennek a feledhetetlen csodának az átélésére vágyik. Budapestről kicsivel több, mint másfél órás repülőúttal juthatunk el Róma valamely repterére. Aki pedig autóval indulna el, autópályán teheti meg az 1500 kilométeres út nagy részét, Szlovénián keresztül. Ebben az esetben érdemes legalább egy éjszakára megaludni útközben, például Jesolo csodás tengerpartján – hogy a hullámokat is kiélvezhessük.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)