Kínában járt a debreceni orvos és testvére
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.09. 09:00 | Frissítve: 2020.02.11. 09:43
Debrecen - Az Avatar hegységei között is barangoltak, utazásaikról pedig vlogot vezettek. Tapasztalataikról és jövőbeli terveikről is mesélnek a Dehir olvasóinak. Interjú.
Petró Mátyás, a debreceni klinikai központ orvosa 2010-ben járt először Kínában, tavaly szeptemberben pedig az öccsével, Bálinttal együtt látogattak el a távol-keleti országba. Útjukat a Tartsatok velünk nevű videóblogon kísérhetjük végig, és szemtanúi lehetünk a kínai mindennapoknak, tájaknak, boltoknak, utazási szokásoknak és persze részről-részre feltűnnek a gusztusosan gőzölgő kínai ételek, amelyektől megkordul a nézők gyomra. A Petró testvérek több várost is bejártak, magaslatokra lépcsőztek fel és még az Avatar című filmben felbukkanó hegyormokat is találtak.
Dehir.hu: Kína nem egy mindennapi úti cél, hogy került először egy ilyen távoli országba?
Petró Mátyás: Az egyetemi tanulmányaim során volt egy félév, amikor éppen nem volt semmilyen tantárgyam. Kapcsolatba kerültem egy kínai egyetemmel, amely a hagyományos kínai orvoslással foglalkozott és ennek köszönhetően tanulhattam hat hónapig az országban. Főleg akkupunktúrával és klinikai masszázzsal foglalkoztam. Így jutottam közelebb a kínai kultúrához.
Dehir.hu: Az öccse viszont tavaly ősszel járt először Kínában. Milyen volt megtapasztalni egy ilyen távoli országot, amelynek a kultúrája sokban különbözik a miénktől?
Petró Bálint: Sokszor dolgoztam már pár hónapos időtartamban távol, olyan helyeken, mint Amerika, Kanada és Új-Zéland, így volt elképzelésem, milyen lesz. Ez az elgondolás azonban nem igazán vált be, Ázsia tényleg idegen hely. Ugyan a nagyvárosok egészen olyanok, mint másutt, az emberek viszont tényleg máshogy viselkednek. Egyrészt az életfelfogás is más; úgy tapasztaltuk, hogy Kínában valaki vagy éppen állandóan dolgozik (hetekig-hónapokig), vagy pont semmit sem csinál. Másrészt a mindennapos viselkedés is vicces eseteket hozott néha, és a mi szemünkben kevésbé „kulturált” magatartás megszokásához is kellett egy kis idő.
Dehir.hu: Volt valami igazán megdöbbentő tapasztalatuk?
Petró Bálint: A legmeglepőbb dolog Kínában az, hogy olyan dolgok működnek máshogy, amikre nem is gondolna az ember. Akármilyen banálisan hangzik, a legmegdöbbentőbb talán a toalettpapír hiánya volt a köztéri illemhelyekből, illetve egy ízben ezt a diákszállón is tapasztaltuk. Persze, az első alkalom után már készültünk, és állandóan hordtunk magunknál ebből a létfontosságú anyagból. Hasonlóan döbbenetes volt, hogy
a kínaiak már szinte kizárólag telefonos applikáción keresztül fizetnek, QR-kódok beolvasásával - a boltban, a buszon, a hotelben, bárhol!
Ez külföldieknek nem elérhető, viszont a mi bankkártyáinkat sem fogadják el sehol, így maradt a készpénz. Szerencsére az ATM-ek gond nélkül működtek, különben bajban lettünk volna.
Dehir.hu: Milyen céllal indították el az utazásaikat dokumentáló videóblogot?
Petró Mátyás: Elsősorban magunk miatt, másrészt pedig szerettük volna a családunknak, a barátainknak, ismerőseinknek bemutatni, milyen helyen jártunk. Jó érzés volt, mikor egy barátom említette, hogy a párjával vacsora közben a mi videóinkat nézik. Érdekes különben, hogy Kína nem annyira népszerű úti cél, mint a délkelet-ázsiai országok. Ez azért lehet, mert nem fektetnek be annyit a turizmusba. Mi megpróbáljuk valósághűen bemutatni, milyen élmény ott utazni, érezze azt a néző, hogy velünk együtt fedezi fel azokat a helyeket, ahol jártunk. Hasznosabb tanácsokat, tippeket is adunk, ha valaki úgy döntene, hogy Kínába utazna.
Dehir.hu: Mennyi előkészületet igényel, ha valaki ezt az országot választja legközelebbi céljaként?
Petró Mátyás: Kína a mai napig furcsa a számomra is, az öcsémnek még inkább az volt, hiszen ő akkor járt először kint, mikor a videók készültek. Egyébként nincs mitől félni, hiszen mindenhol biztonsági őrök és rendőrök állnak. A kínaiak nem erőszakos emberek, ottlétünk alatt egyszer sem láttunk gyanús alakokat. Én biztonságban éreztem magam mindig Kínában. Ezt, ha mással utaznék, nem tenném meg, de mikor egyedül voltam, egyszer függőágyban aludtam az utcán egy faluban. Senki nem szólt érte. Nagyon fontos, ha Kínába utazunk, érdemes olyan emberrel menni, aki valamennyire tud kínaiul.
Dehir.hu: Hadilábon állnak az angol nyelvvel?
Petró Mátyás: Ahol sok turista megfordul, ott természetesen beszélnek angolul, de
ha az ember ezeken a részeken kívül is szívesen barangolna, szeretne felfedezni olyan dolgokat, amelyek a sokaság elől rejtve vannak, akkor nem árt, ha ért valamennyit kínaiul.
Érdemes így is készülni, valamint Kína vízumköteles, így ennek a folyamatát is végig kell járni. Ezeken kívül más különleges előkészületet nem igényel az utazás.
Dehir.hu: Kínára a legtöbben egy elzárkózó kultúraként gondolnak. Mit tapasztaltak ebből, mennyire igaz ez az elgondolás?
Petró Mátyás: Tapasztalataim szerint a kínaiak nagyon vendégszeretők, kíváncsiak a külföldiekre, szeretnék megismerni őket és egyszer sem éreztük azt, hogy ki akarnak minket használni. Sosem kerültünk bajba, viszont annál több érdekes szituációval találkoztunk. Amikor egyedül voltam kint és vidéken utaztam busszal, a buszsofőr két megálló között megállította a járművet, mert az utcán meglátta egy ismerősét, és beszélgetni kezdett vele. Ezzel eltelt 15 perc, de senki nem szólt érte, mindenki tudomásul vette, hogy neki dolga van, amit el akar intézni. Egyszer majdcsak odaérünk a megállóhoz. A kínaiak türelmesek és próbálnak segíteni egymásnak és a turistáknak is. Főleg akkor, ha látják, hogy valaki nehezen boldogul.
Dehir.hu: Távoli országról beszélünk, akár a földrajz, akár a kultúra felől közelítünk. Mennyire ismerik Magyarországot és a magyarokat?
Petró Mátyás: Ez nagyon érdekes, mert
a legtöbben tudják, hogy létezik az országunk, azt is sokan megmondják, hogy Budapest a főváros és forinttal fizetünk.
A műveltebb emberek úgy tartják, hogy a magyar népnek van köze a kínaiakhoz. Ők úgy gondolják, hogy a hunok valahonnan onnan indultak el. Ismernek minket és kíváncsiak is ránk. Nagyon örülnek, mikor olyan témák kerülnek elő beszélgetés közben, amelyek közösek. Például a disznóvágás hasonlóan zajlik és az ételek is hasonlóak, amelyeket készítenek belőle. Másik egyezés a hagyományos vidéki vendégszeretet, addig tömik ugyanis a vendéget, ameddig azok bírják. Egy vendég, főleg, ha férfiről van szó, nem mehet haza, amíg be nem rúgott rendesen.
Dehir.hu: Kedvcsinálóként a videókhoz elmondanák, mi volt a legutóbbi témája?
Petró Mátyás: Zhangjiajie hegységben, és azonos nevű városban kalandoztunk. Ott van a Mennyország kapuja nevezetű természeti képződmény, ez igazából egy nagy lyuk egy hegyen. Valószínűleg úgy képződött, hogy két mészkőhegy összeborult és képződött egy hatalmas rés közöttük. A kapuhoz 999 lépcsőfok vezet fel és szent helyként tisztelik a kínaiak. Van ott templom is, de egyben turistalátványosságként is funkciónál, de nagyon sok extrém sporteseményt is rendeznek ott.
Dehir.hu: Bár egy élet nem lenne elég, hogy Kínát körbejárjuk, azért más országokról is terveznek videókat?
Petró Bálint: A kínai videózás teljesen spontán módon jött, ahogy tulajdonképpen maga a közös utazásunk is a bátyám fejéből pattant ki. Nagyon örülök, hogy összejött ez a közös projektünk, de sajnos csak ritkán tudunk így időt együtt tölteni. Elképzelhetőnek tartom, hogy szóló utazásainkkal folytatjuk a videóblogot. Ez egy új formátum számunkra; ahogy említettem, sok helyen jártam már – Új-Zélandról blogot vezettem Helószia Új-Zéland! néven, sok túraleírással, képekkel-videókkal. Meglátjuk, mennyire biztatnak majd a barátaink, nézőink a folytatásra.
Petró Mátyás: Ez az első úgynevezett etap Kínáról fog szólni, de azt is szívesen bemutatnám később, hogy Magyarországon milyen tájak vannak, hova érdemes menni kirándulni. Ezen felül, ha legközelebb eljutok valahova és kedvem támad, akkor mindenképpen készítek bejegyzéseket. Tervben van még, hogy újra visszatérek Kínába, de egy észak- vagy nyugat-európai országot is szívesen bejárnék. Külön helye van a szívemben a Balkánnak, így az sem kizárt, hogy ott jelenek meg.
Petró Mátyás kínai útjáról és tanulmányairól szóló interjút itt olvashatják.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)