Jó borokat ittunk a Békás-tó mellett a borkarneválon
Szerző: (szénási) | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.06. 11:46 | Frissítve: 2011.10.20. 12:05
Debrecen – Idilli helyszín, ígéretes felhozatal várta a Nagyerdőn a bor híveit pénteken is. Ittunk Nyéket 900 forintért és somlóit 120-ért, de kóstoltuk az érmellék aranyát is. Ízlett a kecskesajt, kedvünkre való volt a társaság, bár néha több volt a decibel, mint a deci. A buli szombaton folytatódik!
A boroké, a borászatoké és a borbarátoké a főszerep a Békás-tó környékén augusztus 4. és 7. között. Mint sokszor sóhajtva mondjuk, nem bortermő vidéken fekszik a mi Debrecenünk, de e napokon akár még a leveliek is rajnai rizlinget ihatnak, olyan felhozatal van itt, a Nagyerdőben. Még az esős tekintetű hétfőn aggódtunk, nem fogunk-e elázni csütörtöktől vasárnapig, de ahogy közeledtünk a rendezvényhez, úgy vált egyre világosabbá, mire számítsunk valójában. Zöld fű, napközben azúr-, este tintakék ég. Jó borok, jó társaságban.
Pohár, palack, belépő
A Nagyerdő idilli környezetébe jól illeszkedik a rendezvény. S mivel az ég kegyes volt pénteken (is), és a szúnyogok is távol maradtak, mondhatni: tökéletes választás a szervezők részéről a Békás-tó. A sörös napernyők viszont borzalmasan néztek ki ezen a helyszínen. Ahol a sört fogyasztóknak sem lett volna semmi keresnivalójuk. Ha nem ingyenes a belépés, talán nem jön be az a réteg, amelyik a (gyaníthatóan inkább ipari, s nem”kézműves”) pálinkát gyorsítónak használja és üvegből issza. Az már eleve a belépéskor, még világosban illúzióromboló látványt nyújtott, hogy túl sok embert láttunk a tó környékén műanyag pohárral, vagy nyakon ragadva egy üveget, néha nem is enyhén tántorogva. Bort csakis rendes pohárból szabad inni, ami üveg és talpas. Mert rántott húst sem kanállal szoktunk enni – még a kerti partikon sem. Lehetett kapni poharat itt is: darabja 500 forintba került. Nevelési célzattal kötelezővé kellett volna tenni a megvásárlását – mintegy belépődíj gyanánt, ezzel is szűrve a közönséget.
Több deci, kevesebb decibel
Érdemes lenne a szervezőknek eldönteniük, mi a fő csapás: koncertek borral, vagy borok bemutatkozása, ahol akár zene is szól. Nem mindegy ugyanis. Szívesen beszélgettünk a Borudvar standjánál köveskáli és egri borokat ízlelgetve Horváth Lajossal (aki megmutatta azt is, milyen számára egy valóban szép kóstolópohár!), vagy az Esszenciánál Kovács Pállal, de nem volt egyszerű túlkiabálni a koncerteket. Több borászatnál hallottunk olyan véleményt, hogy nem lenne szabad ekkora hangerőt alkalmazni. Aki az ingyen zenéért jön, az úgyis a színpad köré gyűlik, aki meg a borokért, az bosszankodhat, mert a bor beszélgetős ital, társasági szesz, megérdemli a megfelelő körítést és a tiszteletet. A zene meglehet, elvarázsolt harminc, vagy akár ötven főt – a borkínálat meg ennek a sokszorosát. S hiába élt jelzéssel, panasszal borász, vagy kóstoló vendég – a hangerő maradt. Egyébként a péntek délutáni programban szereplő Bácsi Gyurka és barátai, a Dr. Valter Gipsy Jam Band, a Kéknyúl Hammond Band és Jambalaya zenéjével nincs gond – ha halkabban, a hátterben szólnak.
Árak, tételek, méretek
Az jó a debreceni borkarneválban, hogy itt több borvidék sokféle borával barátkozhatunk. A minőség és az ár rendszerint párban járnak. A Bortársaság érdekes kóstoló köröket is kínált, érdemes volt bízni tapasztalataikban. Másutt az egyszerűbb verzió működött: vehettünk fél vagy egy decit bort, vagy akár palackot is. Már 120 forintért is kaptunk fél deci somlóit és 250-ért Heimann lenyűgöző borválogatását. A Szeleshát prémiumbora, a Nyék is tiszteletet parancsoló volt. (Sűrű, komoly, már-már csokoládés, ugyanakkor férfiasan száraz.) Ebből 900 forint egy deci, miközben egy palack 5500 körül lehet. Mélyen zsebbe kellett nyúlni a Dégenfeld 2007-es Andantéjéért is: 1400 forintért kóstoltunk egy decinyit. Megérte, vitathatatlan, tiszta furmint káprázatos birses illattal és 200 gramm per liter körüli maradékcukor-tartalommal. Azon viszont eltűnődtünk, nem lehetne-e valamit kitalálni annak érdekében, hogy ne a bolti árszintek érvényesüljenek a borkarneválon, hanem mondjuk a pinceárak. Érdekes színfolt az érmelléki borok standja, ahol a kóstolás ingyenes, viszont mint Szendrei Ákos történész, az érmelléki kutatás projektvezetője elmondta, szívesen fogadnak önkéntes támogatást annak érdekében, hogy ezek a borok máskor is eljuthassanak ide, a hazai fogyasztóhoz. Az érmelléki sauvignon petit ásványos, kissé botritiszes zamatával nem lenne rossz újra találkozni – állapítottuk meg.
Étek az itók mellé
A bor mellé jó némi harapnivalót is fogyasztani. Nagyon finom kecskesajtokat találtunk a környékről (őket meg fogjuk keresni máskor, civilben is), és láttunk embereket jókora perecekkel mászkálni, meg kenyérlángosfélével egyensúlyozni, s volt ígéretes házi rétes is. Talán lehetett volna kissé nagyobb választék az itók mellé társuló étekből, bár alapvetően nem éreztünk hiányt semmiben – legfeljebb üldögélési lehetőségekben. Ahol ilyen sok vendég megfordul, ott ennyi asztal és szék egyszerűen nem elég. S ha már a külcsínt emlegetjük, bizony, valójában a borstandok sem tűntek túl ízlésesnek. Ennek ellenére kis társaságunk mérlege pozitív volt. Szándékaink szerint jövünk jövőre is. Addig pedig tanácsoljuk a szervezőknek, hozzánk hasonlóan tegyenek pár bortúrát, s nézzék meg, milyen egy ilyen rendezvény a Hegyalján, a Balaton, Eger, Villány vagy Szekszárd környékén, s gazdagodjanak tapasztalatokkal – mint mi itt, jobbnál jobb magyar borokkal.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)