A görög válság az istenek háta mögött, avagy Kréta másképp
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2011.07.30. 13:22 | Frissítve: 2011.10.20. 11:57
Görögország – Kréta vitathatatlanul a legszebb és legsokoldalúbb görög sziget. Görögországhoz tartozik, sok szempontból mégis más. A gazdasági válság okát például tudják a krétaiak, de nem hajlandók tudomást venni róla…
- Szervusz, jó estet, ehesvogyi – ezzel a különleges, félig magyar, félig halandzsa köszöntéssel invitálják fogyasztásra a magyar vendégeket a görög taverna tulajdonosok Krétán. A szervusz és a jó estét még az egészen egyedi görög akcentussal kimondva is érthető, az ehesvogyi kifejezés megértéséhez viszont igénybe kellett vennem az idegenvezető segítségét. Neki is csak nehezen sikerült meggyőznie arról, hogy valójában azt kérdezik az éttermük előtt ácsorgó, jellegzetes marketingtevékenységet folytató vendéglátósok, hogy éhes vagy-e? Nagyjából ilyenek a görögök. Csinálják, csinálják, de hogy a tökéletességre törekednének, vagy hogy érdekelné őket a visszajelzés, az nem jellemző.
- Á, madzsar, Détári, Puskás, best players, ever – Oscarral, a 40-es éveiben járó autókölcsönző tulajdonossal egyből megtaláltuk a közös hangot. Persze a futball nemzetközi nyelv. Rövid beszélgetésünk során a nagyjából 12 szavas angol szókincsét igen kreatívan használta, csak ennek köszönhető, hogy hamar megértettem, hová akar kilyukadni. Szerinte a magyar foci régen jó volt, de most már nem olyan jó. Ennél csak Magyarország gazdasági helyzete rosszabb, legalábbis így hallotta. Aztán gyorsan hozzátette, hogy persze náluk sem sokkal jobb a helyzet, de ezért elsősorban a német és az angol bankok a felelősek, akik kiviszik a pénzt az országból. Nem baj, az a lényeg, hogy most már fut a bolt, mert június elején még eléggé pesszimista volt, amikor az öt autójából csak kettőt-hármat vittek el, napi 40 euróért. De most már nincs gond. Napokkal előre kibérelték az összes járgányt. Aztán gyorsan hozzátette, hogy jobb, ha tudom, nem mindenkinek adott olyan kedvezményt mint nekem. (35 euróért kaptuk meg a Toyota Yarist, számla nélkül.)
És a lényeg ezúttal a zárójeles megjegyzésben rejlik: egy hetes nyaralásunk során, a szupermarketeket leszámítva egyetlen étteremben kaptunk valódi, pénztárgépből származó blokkot. A tavernákban rendre egy kézzel írt, gyakorlatilag írásbeli összeadást tartalmazó cetlit nyomtak a kezünkbe. Ami azért érdekes, mert egy-egy 4-5 fős német, vagy skandináv asztaltársaság jellemzően 100 euró körüli összeget hagyott ott egy vacsora után. Ilyen társaságból 4-5 fordult meg óránként egy étteremben, plusz a kétfős kisebb asztalok, ahol átlag 20 eurót költöttek a párok. Tessék számolni! De sebaj, így legalább nem lesz mit elvinni a holland és a német bankoknak. Igaz, a görög államnak sem lesz adóbevétele, de ez kit érdekel?
Persze egy hét nem volt elegendő ahhoz, hogy részleteiben is megismerjem a görög gazdasági modellt, de ez lehet az országot emésztő gyógyíthatatlan kór egyik tünete. A másik, ami szembetűnő és valahol bosszantó is, az a görögök életmódja. Bár Rethymno, ahol voltunk, nem egy átlagos görög város, hiszen gyakorlatilag üdülőövezet, de hogy a férfilakosság 90 százaléka kávéját szürcsölve a tavernák teraszán üldögéljen naphosszat, az kicsit luxusnak tűnik. Folyton az a kérdés járt a fejemben, hogy akkor vajon ki dolgozik?
Szóval megy a mutyizás, meg a sumákolás a görög istenek háta mögött. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak az a gond, hogy a sok görög isten közül most éppen Hermész diktál, aki többek között a kereskedők és a tolvajok védője.
Kréta egyébként a monda szerint Zeusznak, az istenek atyjának a szülőhelye. Úgy tartják, a Lászithi-fennsík felett található Dikté-barlangban született, aztán gyermekkorában a 2500 méter magas Ida-hegységben rejtőzködött. Bár Zeusz nyomait már nem lehet felfedezni a hegyekben, a látvány önmagában véve is isteni. Ez Kréta valódi énje, a véget nem érő szerpentinek a hegyek oldalában, a völgyekben megbúvó narancsligetek és az egymásba fonódó tengerparti városok.
Európa legrégibb civilizációjának nyoma a mai napig magával ragad, a történelmi óvárosok rómaiak, bizánciak, mórok, velenceiek és törökök nyomát őrzik. A gazdag örökség színpada mögött a fehér hegység függönye húzódik, és sötétkék tenger öleli körül.
Ha az embert magával ragadja a látvány, a sós tenger illata és az éjszakát életben tartó ritmusos görög zene, elfelejti, hogy az apartman mögötti gazos telken a vézna kecskét csak a putrit idéző melléképület árnyéka tartja életben, hogy az ajándékboltban már megint négyszer annyit kértek az olívabogyóért, mint amennyiért itthon megvehette volna ugyanazt, és még a bosszantó lustaságot is megbocsátja.
Oscar, az autókölcsönzős is azt mondta: az asszony se tökéletes, nem szép, nem csinos, mégis egyedi, mert a derékbősége pont akkora, mint az övé.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)