A debreceni veteránok Kassa megszállására készülnek
Szerző: ApócA | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.05.04. 10:24 | Frissítve: 2013.05.05. 12:37
Debrecen – Öreg jármű nem vén jármű: május első hétvégéjén a határon túlra gurulnak a Debreceni Old Timer Club tagjai, s részt vesznek a nemzetközi veteránjárműves találkozón.
Idén sem tétlenkednek a Debreceni Old Timer Club tagjai, hiszen már május első hétvégéjén a határon túlra gurulnak járműveikkel, s – immár hagyományosan – részt vesznek a kassai Cassovia Retro elnevezésű nemzetközi veteránjárműves találkozón.
Az esemény különlegességét ebben az esztendőben az adja, hogy – a franciaországi Marseille mellett – Kassa Európa kulturális fővárosa. A két napos kassai rendezvényen a debreceni klub tagjai évek óta visszatérő vendégek. Ugyancsak jól ismerik már a szabadkai veterános találkozót is, amit ebben az esztendőben június 28. és 30. között rendeznek. A debreceni klub tagjai a lehetőségekhez mérten igyekeznek mindig „lábon” megtenni a Vajdaságba oda-vissza összesen közel 800 kilométeres utat, de voltak már ennél távolabb is: 2009-ben például Székelykeresztúrra gurultak járműveikkel, s ez összesen 1000 kilométert jelentett. Figyelembe véve, hogy több évtizedes korú járművekről van szó, ez nem kis teljesítmény. A klub egyik tagja, Serfőző György pedig 2010-ben Lengyelország északi részén meglátogatta a Balti-tengert: összesen 2500 kilométert gurult „lábon” Junak típusú motorkerékpárjával. Lengyel veterános barátaink elismerő tisztelettel üdvözölték a lengyel gyártmányú motorral kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyar kollégájukat.
A rendszeres külföldi kirándulásokon kívül számos hazai meghívásnak is eleget tesznek a klubtagok, akik jelenleg 35-en vannak – nem csupán Debrecenből és Hajdú-Biharból, hanem a környező megyékből is –, s összesen közel 100 szépkorú jármű büszke tulajdonosai – tudtuk meg Csoma Istvántól, a klub elnökétől. Szívesen látott vendégek – határon innen és azon túl – falunapokon, szüreti felvonulásokon, s néhány esztendeje már gyakorlatilag állandó résztvevőivé váltak a Debreceni Virágkarneválnak is. A sok örömteli esemény mellett azonban a realitásokhoz hozzátartozik, hogy a gazdasági válság őket sem hagyta érintetlenül. Csoma István elmondta azt is, hogy minden tekintetben megnehezült a veteránjármű-rajongók helyzete. Míg korábban sokan szépen restaurált gépekkel jelentek meg a rendezvényeken, addig ma inkább a restaurálásra váró autók és motorok felbukkanása, helyreállításukkor pedig a gazdaságos megoldások alkalmazása a jellemző. A meghívásoknak is nehezebb eleget tenni mint évekkel ezelőtt, ugyanis kevesebben engedhetik meg maguknak a kiruccanásokat.
Jó hír azonban, hogy mindez szinte alig-alig látszott a Debreceni Old Timer Club hagyományos, évente kétszer – tavasszal és ősszel – tartott veteránjármű-kiállításán és alkatrészbörzéjén, melyet legutóbb április 14-én rendeztek meg. A tavaszi napsütés ugyanis mind az árusokat, mind az érdeklődőket igen szép számmal csalogatta ki az eseményre. A kiállítás egyik legszebb darabja egy Mercedes 190-es volt. A kocsiról való fölös okoskodás helyett idézzük inkább a tulajdonosa által az ablaktörlő lapát alá fogatott tájékoztató néhány adatát és megállapítását. Ez a 2005-ben az utolsó csavarig – gyönyörűen – felújított példány 1958-ban készült, 1897 köbcentiméteres, négyhengeres, 75 lóerős motorral szerelték. Végsebessége 140-145 kilométer/óra volt, s 100 kilométeren 9-11 liter benzint fogyasztott.
Szintén nagyon szép látványt nyújtott a kiállításon egy angol rendszámú, jobbkormányos Triumph Spitfire Mark IV kabrió. Ezt a modellt 1970 és 1974 között gyártották 1296 köbcentiméteres, soros 4 hengeres motorral, 63 lóerős teljesítménnyel. Alig több mint 70 ezer példány készült belőle.
Az előbbi kiválóságokkal ellentétben tréleren és alapos helyreállításra várva érkezett egy Auto Union 1000 S. Első ránézésre a kocsi már nem az eredeti színét viseli, a hátsó lámpái biztos, hogy szintén nem eredetiek, s ez-az hiányzik is róla, de egy vérbeli restaurátor biztosan örömét leli (majd) benne. A fiatalabb generációból származó gyanútlan szemlélődők akár valami ős-Audinak is nézhették, hiszen a jármű orrán ott díszelgett a jellegzetes, négy egymásba fonódó karika. Nem is tévednének persze sokat, hiszen a világgazdasági válságot túlélendő1932-ben az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer fúziójával jött létre az az egyesülés, amely ezt a jelképet választotta magának.
Az általunk a börzén is látott modell volt egyébként az egyetlen, amely kizárólag Auto Union néven futott a második világháború utáni Német Szövetségi Köztársaságban. Kicsit jobban megismerkedve a márka történetével azonban kicsit gyanús, hogy a tréleren álló kocsi gyártási éveként 1967-et tüntette fel a tulajdonosa. Egyrészt ugyanis 1966-tól a cég már csak az Audi nevet használta, másrészt – egyes források szerint – ugyan 1967 és 1969 között gyártották még ezt a modellt is, csakhogy azokat már Brazíliában és Argentínában. Lehet, hogy ez a példány valaha mégiscsak onnan keveredett ide… És most tessék figyelni: a járműben dolgozó 3 hengeres, 50 lóerős motor bizony kétütemű, úgyhogy akik még emlékeznek a régi Wartburgok hangjára, hát valami olyasmit tessenek elképzelni hozzá.
A szerző nagy fájdalmára a motorkerékpár-kínálat ezúttal mintha kissé szerényebb lett volna, mint máskor. Természetesen így is volt azonban néznivaló – így például egy veterán-táblával ellátott, 1956-ban gyártott szovjet IZS 49-es. Decens krómozásával, halfarkas kipufogójával a maga nemében igazi szépség ez a 346 köbcentiméteres motorral hajtott, 11,5 lóerős, kézzel (a tank jobb oldalán lévő karral) és lábbal (a blokk bal oldalán lévő pedállal) egyaránt működtethető váltószerkezettel ellátott jármű. A korábbi merevvázas modellek után ez volt az izsevszki gyár első elöl-hátul hidraulikus teleszkópos gépe. Még így is nagyon hasonlított a német DKW NZ350-eshez, melynek gyártósorát háborús zsákmányként vitték a szovjetek Udmurtföldre. A veteránjármű-kiállításon látott 1956-ban gyártott gép típusának egyik utolsó képviselője volt annak idején, hiszen 1957-ben már az IZS 56-ost kezdték gyártani. (Abból is volt éppen egy példány a helyszínen, de a 49-es minden tekintetben eredetibb és szebb volt). A következő – őszi – börze időpontja pedig máris ismert: azt szeptember 22-én tartják Debrecenben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)