Tíz éve játszanak a Debreceni Sakkbarátok Klubjában
Szerző: Tóth Dénes | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.05.14. 07:20 | Frissítve: 2018.05.14. 14:28
Debrecen – Az egyesület csapatai megnyerték a megyei első- és másodosztályú bajnokságot. A jubileumi éremosztót vasárnap tartották.
MEGNYITÁS. Az ózdi kisfiúnak az édesapja mutatta meg a susztermatt lépéseit. Szeretett vele játszadozni, hát megszerette a sakkot. Az úttörőház szakköréből igazolta le az Ózdi Kohász; az egyesületi edzéseken – mások mellett – Almási Zolival (a későbbi nemzetközi nagymesterrel) pallérozódott, s az öregedő sakkozóktól húsz forintot kapott egy-egy szép mattért.
A Hajdú-Bihar megyei sakkbajnokság idei győztesei: a DSBK második csapata
Teltek-múltak az évek, s az ifjú Száva Miklós már gyakorlott játékosként jelentkezett a debreceni Kossuth Egyetem matematika-számítástechnika szakára. A szóbeli felvételi vizsgán elsőül ezt a kérdést kapta: „Maga sakkozó?” „Igen” – mondta, majd példát kellett hoznia egy sakkfeladvány matematikai megoldására. A huszár lehetséges lépéseivel válaszolt – huszárosan.
Így vették föl az egyetemre, sportpályafutását pedig az akkor NB II-es DEAC csapatában, néhány év múlva a Félegyházi László fémjelezte derecskei, majd egy nyíregyházi klubban folytatta. Végül – megunván, hogy a hazai mérkőzéseikre is utazniuk kell – a hozzá hasonló utat bejáró, többnyire már az egyetemről ismert társaival megalapították Debreceni Sakkbarátok Klubját. A névadás kézenfekvő volt: az egyívású cimborák (harmincas éveikben járó értelmiségiek, 2100 Élő-pont körüli mesterjelöltek) barátai voltak a sakknak – és egymásnak.
KÖZÉPJÁTÉK. Barátai ma is. A tíz játékos közül Botrágyi Tibor, Cselényi Balázs, Dani Péter, Horváth Károly, Kányádi Zoltán, Kelemen Imre, dr. Rakaczki Csaba és az alapítás óta egyesületi elnök, Száva Miklós ma is tagja az NB II-es csapatnak. Holott a DSBK gyakorlatilag saját magát tartja fönn: tagdíjat fizetnek, s az utazásaikat is maguk fedezik. Néha kapnak támogatást a várostól, néha nem…
A 2008/9-es szezonban kezdtek, rögtön följutottak az NB II-be, ahol 2009/10-ben, majd 2011/12-ben is az első helyen zártak. Az elnök a csapat legnagyobb sikerének azt tartja, hogy 2012-2014 között, két szezonon át képesek voltak fennmaradni a magyar sakkozás második vonalában, az NB I/B osztályban.
A debreceni sakkbarátok idén a megyében taroltak: a második csapatuk megnyerte a kilenc egyesületet megmozgató Hajdú-Bihar megyei bajnokságot; az öt szeniorból álló (átlagosan 69 esztendős) „kvintettjük” arany-, a harmadik együttesük ezüstérmes lett a nyolccsapatos megyei másodosztályban.
A DSBK idén 36 aktív játékost ültetett asztalhoz; a tizenkét klubot fölvonultató NB II-ben 5. helyet szerző első csapatukban 23, a megyei első osztályban 26, a másodosztályban 15 sakkozó mérte össze tudását ellenfeleivel.
Az egyre bővülő egyesületben tíz év alatt rajtuk kívül több mint 30 sakkozó játszott hosszabb-rövidebb ideig. A sportág sajátossága, hogy az egyéni FIDE-versenyek legalább négynaposak, munka mellett kevesen tudják vállalni a versenysakk terheit, lemorzsolódnak az amatőrök. Ám a klubelnök szerint természetes folyamat a fluktuáció; a fiatalok sok mindent kipróbálnak, kamaszkoruk idején különösen fölerősödnek a vonzások… Amire büszke lehet: a DSBK környezete továbbtanulásra ösztönzi őket, akik aztán – talán a sakk szellemi hatására is – bejutnak az egyetemekre és ott helyt is állnak.
A DSBK legrutinosabb tagja, Mile Kálmánné Valika volt idén az egyesület legjobb pontszerzője (13,5/17) és a legfiatalabb, Kacsándi Lili (az országos diákolimpia kétszeres győztese) játszotta a legtöbb partit (12/19). A többiek mind fiúk és férfiak, 15 és 71 év között, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből.
A péntekenkénti, a Belvárosi Közösségi Házban tartott klubnapokon, a Vasutas Egyetértés Művelődési Központban, vagy akár egy „kocsmában” megtartott csapatbajnoki mérkőzéseken, valamint a klub évi öt saját rendezésű egyéni versenyén (köztük rapid, 24 órás schnell vagy szimultán partikon) általános és középiskolások, egyetemisták és pedagógusok mellett vállalkozók és volt katonatisztek, könyvtáros és fényképész, hivatalnok és hegedűművész tologatja a bábokat.
VÉGJÁTÉK. Száva Miklós – a megyei sakkszövetség főtitkára, nemzetközi minősítéssel is rendelkező országos versenybíró – nemrég elnyerte a Magyar Sakkozásért kitüntetést. De nem az aranyozott huszárfigurára a legbüszkébb: a csapatgyőzelmeket sosem cserélné el a személyes sikereiért. Mint pedagógus (s talán azért, mert négy gyermekes apa) időről időre családi rendezvényeket szervez a klubban.
A tízéves jubileumra tollal lepte meg a DSBK tagjait, rajta a sakkozók jelmondatával: „Gens una sumus” – egy nemzetség vagyunk, egy családba tartozunk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)