Regényt írt a debreceni tanár az ország egyik legismertebb középiskolájáról
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.03.28. 16:00 | Frissítve: 2020.03.29. 13:27
Debrecen – A Fazekas szelleme folytatásokban, a Facebookon jelenik meg először. Az első részletek már elérhetők. Interjú Fazekas Attila Győzővel.
Fazekas Attila Győző sokszorosan kötődik a „Fazekassághoz”. Egyrészt a neve által; aztán ott a Lúdas Matyi írójáról elnevezett gimnázium, melynek egykor diákja volt, most a tanára. Mindezek mellett pedig írt egy regényt is A Fazekas szelleme címmel.
A szerző, otthonában, laptopja előtt
Ahogy sokak életére hatott a koronavírus okozta járvány, Fazekas Attila Győző terveire és könyvére is. A regény szerzője, a Fazekas tanára úgy döntött, hogy könyvét a Facebookon adja közre részletekben.
„Terveim szerint vasárnaponként és szerdánként töltök fel újabb részeket. Ha tetszik, kövesd bátran, és ajánld ismerőseidnek, elsősorban jelenlegi és volt fazekasosoknak!”
– olvasható a Facebookon. Az ajánlás működik, e sorok szerzője is – mint hajdani fazekasos diák – egy volt fazakasos ismerőse ajánlása nyomán talált a könyv oldalára, s kezdte el el olvasni.
"Amikor 1782. április 12-én, pénteken este tíz órakor megkondult a Nagytemplom mellett álló Verestorony harangja, úgy tűnt, az egész város beleremegett kissé, de hogy a sötét utcán furcsán mozgó alak megborzongott, az egészen bizonyos. A hűvös estén a Kistemplom irányába tartó ember a Piacz utcai nagyhídon akart átkelni, méghozzá meglehetősen sietősen. »Nagyhídon? De hisz Debrecennek nincs is folyója!« – kérdezhetné bárki, aki még sosem járt az Alföld északkeleti csücskén fekvő városban. Mi értelme is lehetne egy hídnak ott, ahol nemhogy folyó nincs, de még egy kis patakocskát is legfeljebb a Hortobágyon találni, ha épp nincs kiszáradva az is?”
Az első részletek már elérhetők, érdemes figyelemmel követni ezt a regényt, melynek szerzőjét kifaggattuk a regény és a regényírás titkairól, onnan kezdve, mikor is kezdte el írni, s mi volt vele a célja.
Fazekas Attila Győző: 2018 szeptemberében kezdtem el dolgozni a könyvön. Mivel közeledik a gimnázium alapításának 150. évfordulója (ami 2023-ban lesz), elkezdtem kutatni a történetét – főként az iskolai évkönyvek alapján. Sokat köszönhetek ennek az iskolának: ide jártam, itt tanítok, ide jártak, illetve járnak a gyerekeim, így valamilyen módon be akartam mutatni, mennyire gazdag múlttal rendelkezik, mennyi izgalmas dolog történt itt az elmúlt lassan másfél évszázad alatt. Az, hogy ebből egy regény lett, számomra is váratlanul jött.
Egyszer csak bevillant egy alapötlet, amit elkezdtem kidolgozni, és onnan már nem volt megállás.
Dehir.hu: Miről szól? Fazekasról és a városról? Történelmi hangulatú életrajzi regény?
Fazekas Attila Győző: A középpontban nem annyira Fazekas Mihály, inkább maga az iskola áll. Látszólag távolról indul a történet, mivel a regény 1782-ben kezdődik. Ez Fazekas életében az egyik fordulópont: 16 évesen otthagyja a Református Kollégiumot, majd beáll katonának. A mű nem életrajzi regény, de Fazekas életének fontosabb epizódjai, valamint a korabeli Debrecen történései megjelennek benne. Mivel még most kezdtem el feltölteni a Facebookra, óvatosan fogalmaznék a tartalmát tekintve, de a cselekmény több évszázadon keresztül játszódik.
Dehir.hu: Milyen kutatások előzték meg? S mennyi idő alatt írta?
Fazekas Attila Győző: A kiindulópontot az iskola évkönyvei jelentették, melyek szerencsére digitalizált formában elérhetők a gimnázium honlapján. Fazekas életét a róla szóló monográfiák alapján dolgoztam fel, de több helyen kiegészítem fiktív elemekkel, melyeket az elmondani kívánt történet megkövetelt. Számos helytörténeti dokumentumot (korabeli újságok, plakátok, magánlevelek, naplók), esszét és szakcikket tanulmányoztam a város története kapcsán a középkortól egészen a mai napig. A munka bő másfél évig tartott, most a lektorálás zajlik, azután mehet a nyomdába... Eredetileg őszre terveztem a megjelenését, de jelen helyzetben ez valószínűleg nem lesz tartható.
Dehir.hu: Hogy emlékszik vissza a diákévekre?
Fazekas Attila Győző: Meghatározó élmény volt a „Fazék”-ba járni. A rendszerváltás idején voltunk gimnazisták, így még a szocialista beidegződésekből is sok mindent megéltünk. Szeptember elején egyhetes őszi munkára mentünk (almaszedés, konzervgyár), kötelezően viseltük a köpenyünket, hallgattuk az iskolarádiót, megünnepeltük november 7-ét és április 4-ét.
Többnyire poroszos mentalitású tanárok tanítottak, de egyúttal lázadó kamaszként érdekes volt végignézni, ahogy az egész világ változik körülöttünk.
Izgalmas és csodálatos évek voltak. Tisztán emlékszem arra, hogy végzősként pontosan éreztem, mennyire fog hiányozni mindez, ha véget ér. A baráti köröm jó része ma is azokból az emberekből áll, akiket itt ismertem meg, hiszen ezernyi közös élmény köt össze bennünket.
Dehir.hu: Milyen érzés azokon a régi folyosókon most tanárként járni-kelni?
Fazekas Attila Győző: Nem egyből kerültem vissza ide tanítani a diplomaszerzésem után, így nem volt furcsa érzés átlépni a „határt”, átkerülni a másik oldalra. Bár eleinte szokatlan volt a diákként „tiltott területre”, vagyis a tanáriba lépni: ma már nem kopogok, mielőtt bemegyek... Inkább olyan volt az egész, mint hazaérkezni, megtalálni a helyet, ahol jól érzem magam.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy visszatérhettem oda, ahol annyira jó volt felnőtté válni, és ahol most én terelgethetem azokat a fiatalokat, akik ugyanezen az úton járnak.
Az néha különös érzéssel tölt el, amikor „felrémlik a múlt”, azaz látok hasonló szituációkat, melyeket diákként én is megéltem, vagy éppen valakiben „ráismerek” egykori diáktársaimra. Ilyenkor jókat mosolygok magamban, és élvezem ezt a fajta nosztalgiát.
Dehir.hu: Mások a mai diákok, mint a hajdaniak?
Fazekas Attila Győző: Alapvető dolgokban nem gondolom, hogy mások lennének: ugyanazok a dolgok teszik őket boldoggá (szerelem, barátság, hobbik), és ugyanazok a dolgok aggasztják őket (a külsejük, tanulás, jövő), mint amelyek annak idején minket is, csak éppen más felületeken vitatják meg ezeket egymással.
Dehir.hu: S kiknek ajánlja ezt a regényt?
Fazekas Attila Győző: A jelenlegi és volt tanárok és diákok, itt dolgozók és az iskolához valamilyen módon kötődő emberek az elsődleges célközönség, de egyúttal a város története iránt érdeklődőknek is ajánlom. Nem nevezném fantasy regénynek, de a fantasztikum erőteljesen jelen van benne. Alapvetően ifjúsági regénynek szántam, amit olvasva azért az idősebbeknek is lehet némi nosztalgiájuk a saját diákkoruk iránt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)