Perek és szerelmek – Csokonai emlékei Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.01.28. 07:53 | Frissítve: 2013.01.29. 06:13
Debrecen – „Óh, mely keserves annak élni, kinek tovább nincs mit remélni, és mégis élni kell!” – vallja egyik utolsó Lilla-versében Csokonai Vitéz Mihály, aki 208 éve, 1805. január 28-án hunyt el az akkor még gyógyíthatatlan tüdőgyulladása következtében.
Az 1773. november 17-én született Mihály szülei Csokonai Vitéz József seborvos, református főiskolai tanár és Diószegi Sára voltak. Hatvan utca 23. szám alatti házukat emléktábla jelöli. A mai épületet 1890-ben emelték, itt működött a város első múzeuma (1905 – 1928), s lelt otthonra a Csokonai-kör is.
Csokonai 1788-ban végezte el a Református Kollégium Gimnáziumát, s kezdte el az akadémiai tanfolyamot. Gyenge szervezete ellenére éjjel-nappal olvasott, tanult és kisebb-nagyobb költeményeket szerzett. Például a Miért ne innánk? című versében (1792) így duhajkodik: „Igyunk, barátim! A komor bú lángja nem csatázik, ha mádi borral a gyomor, a kis pokol, megázik. Igyál!”
1794 decemberében - nyilvános tanítóként - a gimnázium ítélőszéke megrótta azon a címen, hogy „elmaradozik az istentiszteletről, társaival az időt borozással és pipázással vesztegeti”. Daca újabb kihágásokra ragadta, így azzal is megvádolták, hogy a tanulók erkölcseit rontja, és egyes tanárait személyében megsértette.
Az én vagyonom című vallomásában (1796) ezt is mondja: „Édes anya a természet, a bujaság mostoha, ez legtöbbször elenyészett, az nem változik soha.” A tanítóságtól viszont elmozdították, s 1795 júniusában újabb pert zúdítottak a nyakába. A Kollégium törvényszéke bizonyítvány nélküli elbocsátásra ítélte.
Komáromba utazott, ahol 1797 tavaszán megismerkedett Vajda Juliannával; élete legnagyobb szerelme iránt rögtön lángra gyúlt („Gondolatim minden reggel, mint a fürge méh, repkedtek a friss meleggel rózsáim felé”). Ám e boldog élet kilenc hónap után véget ért: „Lillát” férjhez adták, a kilátás nélküli viszony megszakadt.
1800-ban tért haza, s többnyire kizárólag az irodalomnak élt, elvonultan. Jelentkezett szerkesztőnek a Magyar Hírmondóhoz, majd írnoknak a Széchényi könyvtárba, de hiába. 1804. április 10-én Nagyváradra ment, Rhédei Lajosné temetésére. Ott azonban hajadonfővel olvasta fel a művét, s meghűlt, tüdőgyulladást kapott. Ekkor aratta utolsó költői diadalát.
Kilenc hónapon át szenvedett. Tüdőgyúladásomról (1804) című versében nem szépítette az állapotát: „Szívem megett egy láthatatlan kéznek nyila bélőve áll, s mellem csontboltján irgalmatlan sarkával rúgdos két halál.” 1805. január 28-án hunyt el, éppen akkor, amikor a munkáinak kiadása már szépen megindult.
1835-ben Vecsey József és Péczely József kezdte meg a gyűjtést a síremléke felállítására. A következő évben már állt is a Hatvan utcai temetőben Beregszászi Pál vasgúlája - a diákok (köztük Arany János), professzorok és még 300 debreceni személy 2321 forintnyi adományai révén. A sírt 1847. május 14-én Petőfi Sándor is látta: „Hamuszín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vasszobrán; szemeim oda tapadtak…”
A ma a Dorottya („Éneklem a Fársáng napjait…”) című főművét megörökítő utcában álló sírt 1931-ben át akarták vinni az új köztemetőbe, de a debreceniek ezt megvétózták: „A Dorottya utcában nem kell mást tenni, csak azon a helyen, ahol az évszázados sír áll, nem építenek majd házacskát a 300 négyszögöles telken, hanem megmarad szép park közepén.”
Az utókor Csokonai nevével ruházta fel a városi színházat (1915-ben), amin Várady Sándor Csokonai-szobra is áll, valamint egy belvárosi utcát és a ma az Újkertben lévő gimnáziumot is. Ez utóbbinak az ólomüvegablaka (Burai István, Baráth Pál és Czibere Sándor műve) és az udvari mellszobra (Rigasz Hondromatidisz alkotása) is a poéta előtt tiszteleg. Kálvin téri szobrát Izsó Miklós készítette el (1871).
Ennek modellje kicsapatásának helyszínén, a szomszédos Kollégium Csokonai-szobájában található sok más relikvia mellett, például a folyosót ékesítő Gáborjáni-képekkel. A Déri Múzeum Irodalmi Tára őrzi Lilla gyűrűjét és portréját, valamint Bíró Lajos festményét, a „Csokonai és a debreceni kör”-t is. Kiemelkedő kincs Csokonai Józsefnek, a költő apjának kéziratos, illusztrált naplója is.
Ebben a korabeli kollégiumi diákviseleteket is lerajzolta. A mai Romkert kialakításakor a Medgyessy-gimnázium diákjai ezek másait festették a kerítésekre – amik ma a hittudományi egyetem udvarát díszítik. Fennmaradt a Tempefői című Berki Viola-mozaik is, ami a régi Kölcsey művelődési központ színházi emeletén volt; az épület lebontásakor leszedték, azóta raktárban áll.
Csokonai Vitéz Mihály Darabos utcai „lak- és halálozáshelyét” 1860-ban jelölték meg márványlappal. A név azonban furcsamód így szerepel rajta: Csokonay.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)