Paloták, templomok, tűzvészek – az élet a Belvárosban
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.10.26. 10:01 | Frissítve: 2014.10.27. 11:47
Debrecen – A cívisváros szíve, főütőere – többek között ilyen titulusokkal is illetik Debrecen központját. A Belváros azonban nemcsak az irányítás és a törvényhozás meghatározó helyszíne, hanem a turizmusé is, hiszen Debrecen emblematikus épületei is ott pompáznak.
Ezt a nagy múltú, központi övezetet egyebek mellett a Garay, a Csók, az Antall, a Tisza, a Nemzetőr és az Iskola utcák, a Petőfi tér, valamint a Klaipeda, a Burgundia, a Hunyadi és a Mester utcák határolják. A zóna tehát legfeljebb csak jelképesen azonos a Piac utcával – ami egyébként ezen a néven először 1527-ben említtetett. Eredetileg az állatpiac is ott volt, s 1915-től Ferencz József útnak nevezték, majd 1945-ben Vörös Hadsereg útja lett a kötelező „megszólítása”.
Az óvárosi és modern elemek sokaságából összeálló Belvárosban (ahol minden „második” épület valamilyen palota) a stílusok is keverednek tehát, hiszen a barokk mellett a klasszicista, a szecessziós, az art deco, továbbá a szocreál és a minimalista irányzatok követői is ott hagyták kéznyomukat e nem kicsi területen. Meg persze a 70 évvel ezelőtti bombázások, korábban pedig a gyakori tűzvészek is, amelyek miatt például a Nagytemplom elődjei is többször elpusztultak. És amelyek miatt ma a cívisváros legrégebbinek mondott lakóháza: a Régi Posta Étterem 1690-es évek végére datált épülete.
– Itt határozottan jobb az élet, mint nálunk otthon, Mezőkövesden – mosolygott Göröcs Dániel és Szabó Dávid, akik a találkozásunkkor töltötték a második napjukat Debrecenben. – Ebben a városban az emberek is sokkal pozitívabbak, s a környék és a főtér is szép – vélekedtek az extrém külsejű fiatalemberek. Azt tervezték, hogy kihasználják a fogyatkozó jó időt, és valamelyik este felfedezik azt a szentlászlófalvi szórakozóhelyet is, ami Debrecen egyik legpatinásabb búfelejtője; van kerthelyisége is, tele ugyancsak fura figurákkal.
A Belvárosban egyébként nemcsak a legidősebb lakóház, hanem a legkorosabb templom is megtalálható: ez az 1726-ban elkészült Kistemplom. Párja, a mai Nagytemplom 1824 óta tölti be a központot, de van a környéken evangélikus templom (1889) és két zsinagóga is (1894-ből és 1910-ből.) A második legidősebb templom azonban az 1746-ban birtokba vett „Szent Anna”, mely napjainkban már székesegyházi minőségében ragyogja be a környéket. Aki pedig további „leg”-ek után kutat, annak máris itt van az 1843-ban megnyílt városháza és az 1865-ben megépült Csokonai Színház, továbbá a Kálvin téri Csokonai-szobor (1871), a Piac utcai Tisza-palota (1884), akárcsak a Széchenyi utcai bíróság és a Szent Anna utcai Svetits-intézet is (mindkettő 1896-os).
A Piac utcából nyíló vagy ahhoz közeli utcákat ugyancsak érdemes tanulmányozni. Holló János (1883–1945) például nyomdász és SZDP-vezető volt, aki a dachaui lágerben halt meg. A Kápolnási utca az ilyen nevű cívis család nevét viseli; eredetileg sikátor volt, amit Décsi Mihályné aott a telkéből a XVII. században. Mácsai Sándor (1858–1924) mint tanár, zeneszerző és karnagy vonult be a történelembe, a Pásti utca pedig Pásti János (1726–1758) csizmadiának állít emléket, aki a Hatvan utca 20. szám alatt lakott. Perényi Zsigmond (1783–1849) az Országgyűlés Főrendiházának elnökeként szenvedett vértanúságot – alakja a főtéri Kossuth-szobron is szerepel, a Református Kollégium Oratóriumában pedig réztábla jelöli az egykori helyét.
– Mindennap átutazom a városközponton is a kettes villamossal, amit nagyon szeretek. Tetszik a belvárosi díszburkolat és a Református emlékkert is – hallhattuk Szabó Sándortól, aki a Debreceni Egyetem első évfolyamos ménesgazda-hallgatója, és otthon is van lova. A hajdúsámsoni fiatalember elmondta: nyáron jöttek főtéri koncertekre, megnézték a virágkarnevált, s már látta belülről a Nagytemplomot és a Hittudományi Egyetemet is. Azt tervezi, hogy a Kistemplomot is meglátogatja; ha szerencséje lesz, akkor a tornyába is feljut.
Ha pedig ez is sikerül neki, akkor onnan a legalaposabban csodálhatja meg a szemközti takarékpénztári palotát (1912), de a Gambrinusz közben (1913) és az Aranybikában (1915) is gyönyörködhet. Mindemellett természetesen érdemes felkeresni az 1909-ben megépített Killer-házat a Piac utcán, a négy évvel fiatalabb református főgimnáziumot a Péterfia utcán. Szintén jó és tanulságos élmény megismerni a hasonló stílusú, de 1927-es Dóczy-gimnáziumot a Kossuth utcán, az 1930-ban felavatott Déri Múzeumot a Déri téren, továbbá a következő évben átadott postapalotát is a Hatvan utcán. Aki merőben más stílusokat is összehasonlítana, az nézze meg a Csapó utcai zenedét (1895/1927) és a Piac utcai Alföldi-palotát is, mely 1938 óta szürkéllik a „city”-ben.
Ennek közelében egyébként jó 700 éve még Debrecen kastélya állt (erre utal a Vár utca név), amiben a földesúr, Dózsa mester lakott az embereivel. 1450 után a Hunyadiaké lett, és Mátyás király is többször járt benne. 1565-ben rombolta le egy Székely Antal nevű bandavezér. A „Dózsa” mellett nagyon érdekes ugyanakkor a szomszédos Rózsa utca története is. A nevét a XIX. század elején kapta, mivel ott működött a rózsapiac. Azelőtt azonban az volt a Büdös köz – de nem a büdöskék miatt. Hanem azért, mert az árusok odahordták a szemeteiket, és magukon is ott könnyítettek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)