Nyitva áll az ipar számára a Debreceni Egyetem
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2017.02.05. 11:50 | Frissítve: 2017.02.06. 10:44
Debrecen – Így látja a rektor, aki kutat és oktat, szabadalmait az ipar használja, emellett dobol, hegedül, meccsre jár.
Sokoldalú, innovatív, merész és karakteres. Ilyen az egyetem. És ilyen a rektor is, aki kutat és oktat, szabadalmait az ipar használja, emellett dobol, hegedül, meccsre jár, miközben az ország legnagyobb költségvetésű egyetemét irányítja Szilvássy Zoltán.
Dehir.hu: A négyéves rektori ciklus idén véget ér. Hogy látja, milyen időszak volt ez?
Szilvássy Zoltán: Olyan területek fejlődtek hirtelen nagyot, amelyek előtte nem is voltak az egyetemen. Például fókuszterületünk lett az egészségipar, de hangsúlyosan megjelent a sport és a rekreáció is. Elindítottuk a sportközgazdász, a sportmérnöki, a tornatanár és az edzőképzést, valamint meghirdettük a régóta várt gyógypedagógia szakot. A másik fontos terület a mezőgazdaság: elismert vállalatok találták meg nálunk azokat a lehetőségeket, amelyekkel az állattenyésztés és a növénytermesztés más szintre juthat. A célunk az, hogy a világ összes felsőoktatási intézményét tartalmazó rangsorban az első kétszázban legyen benne a Debreceni Egyetem. Ezt ugyan még nem sikerült elérni, de vannak olyan képzések, melyek már ott vannak a legjobb kétszázban. Például az agrárképzés, vagy a nyelvészet. A Debreceni Egyetemről azt is el lehet mondani, hogy nyitva áll az ipar számára. Az egész észak-kelet magyarországi régió, sőt a határon túli területeken élők is úgy tekintenek az egyetemünkre, mint a régió kulturális központjára. Hogy ez így maradjon, abban fontos a zeneművészeti és a bölcsészettudományi kar, de az is, hogy az egyetem a saját bevételeit növelni tudja. A jövőben bevételek nem csak a külföldi hallgatók tandíjából vagy a nagyszámú klinikai vizsgálatokból lesznek: pár éven belül a Debreceni Egyetem mint gyártó jelenik majd meg a különböző piacokon. Így jutunk el oda, hogy hiába szűnnek meg az uniós támogatások, a gyártásból származó saját bevételünk stabil működést eredményez. Én abban a reményben indultam neki a 2013-2017-es ciklusnak, hogy az egyetemet sikerül erre a pályára állítani. A bevételek alakulása, a külföldi hallgatók létszámnövekedése, és az hogy a klinikai vizsgálatok bevételei 300 millióról másfél milliárdra nőttek, mindenképpen optimizmusra adnak okot.
Dehir.hu: Az egyetemnek az elmúlt négy évben saját arculata lett, és olyan merész kezdeményezések indultak el, mint például a yoUDay.
Szilvássy Zoltán: Ha csak bejárnak az előadásokra és kapnak egy jó, vagy éppen rossz vizsgajegyet, a hallgatók akkor is kötődnek az intézményhez. De akkor mennyire kötődnek, ha egy ilyen frenetikus közös élményben lehet részük! 30 ezer hallgatónk van, ami nem kevés, és egy ilyen rendezvényt, mint a YouDay nem lehet létrehozni nélkülük – csak velük. Az összetartozás különleges emocionális élménye összekovácsol minket hosszú-hosszú időre, valószínűleg az egész életre. Az egyetemek a világ legrégebben működő, legstabilabb intézményei. Arra valók, hogy értéket hozzanak létre. Az értékeket pedig az emberek hozzák létre. Ha ezek az emberek hallgató korukban, értékteremtő korukban, érték értékesítő korukban és majdan döntéshozó korukban is összetartoznak, akkor van a sic itur ad astra, azaz határ a csillagos ég.
Dehir.hu: Önről köztudott, hogy több nyelven beszél, több hangszeren játszik, amellett, hogy elismert farmakológus. Könnyen tanul?
Szilvássy Zoltán: Az a nagy mázlim, hogy értelmi nyiladozásom idején egészen különleges környezetbe kerültem. Balatonfüreden jártam gimnáziumba, ami maga volt a csoda. A nyelvtudás? Én nem beszélek egyetlen nyelven sem rendesen, de nagyon sokról el tudom hitetni, hogy igen... Gimnazista korunkban csak egy nyelvet tanítottak nekünk, de azt igen alaposan. Ez a nyelv a latin volt, azon keresztül viszont megismertük az összes európai nyelvnek a szerkezetét, az alapszavait, hogy hogyan vettek át egymástól szavakat, hogy egyszerűsítették le a nyelvtant és így tovább. A másik érdekesség, hogy történelem órán az alapvető ismeretek mellett jórészt a jogrendszert és a jogalkotási hátteret vizsgáltuk, így mire érettségiztünk, például Cicero De republicáját kívülről fújtuk latinul és magyarul is. Egyetlen embert sem tudnék mondani az osztályból, aki ne tanult volna zenét, vagy ne játszott valamilyen hangszeren. A gimnáziumnak volt kamarazenekara, rockzenekara, jazz zenekara és hangverseny zenekara is melyek rendszeresen adtak koncerteket Balatonfüreden. De volt tánctanárunk is. A Magyar Állami Operaház egykori koreográfusa, Puci néni, aki mindig azt mondta: attól vagyunk magyarok, hogy a palotás után a wiener walzert is megtanuljuk és mindkettőt magunkénak érezzük. Hiába húz a szívünk a palotás felé, a bécsi keringő ugyanúgy a mi táncunk.
Dehir.hu: Hogyan került Debrecenbe, s hogy maradt itt?
Szilvássy Zoltán: Volt abban valami sorsszerűség. Egy évvel azután, hogy ide kerültem, a saját szakterületem első számú magyar szakértője Pécsett elment nyugdíjba, és engem szemeltek ki a helyére. Jött a pécsi rektori kikérő, ami óriási szakmai elismerés volt. Hajlottam is arra, hogy visszatérek Pécsre, ám ekkor, talán az őrangyalom közreműködésével, igen váratlan helyzetbe kerültem. Akkoriban egy kedves ismerősöm, Lampé Zsolt igyekezett engem eligazítani a városban. Mit hol érdemes enni, hol várnak az emberre különleges élmények, s hasonlók. Az egyik ilyen különlegesség volt a Pálmában a bélszínleves. Elmentünk hát bélszínlevest enni. Egyszer csak megjelent az asztalunk mellett egy nagyon energikus úr, akit már láttam több helyen, újságban, tévében is, és teljes természetességgel leült hozzánk. Ő is rendelt egy bélszínlevest magának és elkezdtünk beszélgetni. Én éppen azt kezdtem ecsetelni, hogy Debrecennek milyen remek ipartörténeti hagyományai vannak, hogy itt 1902-ben már volt egy Rex Pharma, abból lett a Biogal, majd a TEVA, és mondtam, hogy a gyógyszeriparban rengeteg lehetőség van, amit valahogy ki lehetne bontakoztatni, leginkább a tudomány, az egyetem segítségével. A harmadik úr ezt kanalazgatás közben végighallgatta, egyet-kettőt kérdezett és mire a bélszínlevest megettük elhatároztuk, hogy az egyetemnek és a városnak együtt kellene működni a gyógyszergyártás területén. Ez az úriember ugyanis Kósa Lajos volt. Mindez kedden történt, csütörtökön pedig a közgyűlésen a polgármester már sürgősségi indítvánnyal bevitte a Pharmapolis megalakításának ötletét, amit mindenki meg is szavazott. Én akkor azt mondtam: hát ilyen nincs Pécsett, így Debrecenben maradtam, hiszen mégiscsak pharmakológus vagyok. Ez olyan kihívás volt, amire nem tudtam nemet mondani.
Dehir.hu: Szabadidő?
Szilvássy Zoltán: Sokan azt mondják, hogy a munkát és a szabadidőt szét kell választani, nálam viszont ez összefolyik. A munka az élvezet kategóriába tartozik. Például amikor én Komlósi dékán úrral sétálgatok látszólag céltalanul, közben arról beszélgetünk, hogyan lehet a stressztűrő növényekben az emberi stresszre ható anyagokat dúsítani, és ebből hogy lehet utána mindenféle dolgokat csinálni. Az hihetetlen intellektuális élmény. Most gondolja meg, hogy kinek van arra lehetősége, hogy 14 hiperintelligens dékánnal csak úgy filozofáljon, és aztán kiderül, hogy amiről filozofálnak, abból konkrét ötlet lesz és megvalósítás, majd az intézménynek 5 milliárd bevétele... Tudja milyen kellemes dolog ez?
Dehir.hu: Mi a helyzet a sporttal, sportolással? Jár például meccsre?
Szilvássy Zoltán: Szerintem a meccsre járás ebben a városban kulturális kötelezettség. Őszintén, Debrecenben megteheti valaki, hogy nem drukkol a Lokinak szívvel-lélekkel? Hát nem. Akár jól megy a Lokinak, akár nem, ez már nem attól függ. Nyilván elgondolkodik az ember azon, hogy tud-e segíteni akár ezen a téren is. Szerencsére van egy fanatikus társam, a kancellár, mondhatni, a sportfertőződésem egyértelműen a vele való barátságom terméke.
Dehir.hu: Idén ismét rektorválasztás lesz. Elindul?
Szilvássy Zoltán: Az intézmény a rektori ciklus kezdetekor meghatározott stratégia mentén halad előre lépésről lépésre, emellett a 2013-as több milliárdos hiánnyal szemben már évek óta pozitív a mérleg is. Én abból indulok ki, hogy amit elkezdtünk, az jó, és ezeknek a dolgoknak folytatásuk van. Azok a célok, amelyeket kitűztünk a következő pár évben valósulnak meg, és én ebben örömmel vállalok ismét részt. Mikor az előző rektorválasztás volt, velem senki nem számolt, hogy indulni fogok. Most is lehet ilyen. Ha azonban a Szenátus folytatni akarja a megkezdett munkát, akkor a következő időszakban megpróbálom célba juttatni az elképzeléseket: félüzemek, oltóanyaggyár, több külföldi hallgató és önfenntartó egyetem, amely a régió gazdaságát is „hajtja”. Biztos lesznek olyanok, akik szerint lehet ezt jobban, vagy másképp is csinálni. Négy éve én is ezért pályáztam. A tények azonban eddig azt mutatják, jó úton járunk – és azért a többes szám, mert ez nem egyéni teljesítmény. Mindannyiunk közös sikere.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)