Nosztalgikus áldomás – „hömpölyög” a debreceni nagyvásár
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.05.11. 13:20 | Frissítve: 2013.05.12. 09:38
Debrecen - Műanyag kertitörpe tizenkétezerért, négy pár zokni ezerért, nemezkaticás hajgumi „hatkilencvenért”... - néhány példa az árakra és kínálatra a tavaszi Mihály-napi nagyvásárból, amely beszerzésnek és levegőzésnek is kiváló program.
A hétvégi kavalkádra (amely immár jóval túl van az ötvenedik alkalmon) péntekig 621 árus, köztük 142 kézműves jelentkezett – mondta el érdeklődésünkre Lelesz György, a rendező Debreceni Közterület-felügyelet hivatalvezetője. A mostani vásárnak újdonsága is van – tudtuk meg -, mégpedig az, hogy az immár hatodik kézművesek utcáját áttették a Bolyai utcába a korábbi helyszínéről, a Békessy Béla utcából. Ennek az a célja, hogy a régi idők vására és a kézművesek utcája egymással szemben, a vásár központi része legyen.
A kétnapos program gerince egyébként továbbra is a Böszörményi út, habár – miként ottjártunkkor tapasztaltuk – a Füredi út és a József Attila utca közötti szakaszán csak a panelsor mentén települtek ki a kereskedők. Ez abból a szempontból nem is baj, hogy ezáltal árnyékban folyhat a „zsibongás”. Abból pedig nincs hiány, hiszen az ottani, zömükben erdélyi árusok alaposan szóval tartják az érdeklődőket az ajánlataikkal, s gyakran hallani a „Két darab ezerötért!” jelmondatokat is.
- Tetszik nekünk itt, sok éve járunk már a debreceni vásárba. Kerti törpéket, konyhai eszközöket, használati tárgyakat és lábbeliket is árulunk, most leginkább pedig a juhbőr megy, tíz-tizenkétezerért. Ezt egyébként csak itt nevezik birkaszőrnek, s nem is ismertem ezt a kifejezést, amíg nem jöttem magukhoz – osztotta meg velünk tréfásan a Korondról érkezett Gábor József, aki a feleségével kínálja a portékáikat. - Szoktunk járni Szlovákiába is, és úgy látjuk, hogy önöknél jobb az életszínvonal, mint náluk.
A Füredi út felőli, keskeny vásárrészben gyerekek is besegítenek a nagyoknak, s láthatóan nemcsak a nyelvük forog talpraesetten. Kínálják is lankadatlan kedvvel a négy pár sportzoknit vagy a négypengés pakkot, melyekért ezer forintot kérnek. Mindenfelé muzsika hallatszik („Ingyen van a zene!” - viccelődnek a kikiáltók), lehet pónilovacskázni, dodzsemezni és „űrhajóskiképzős” forgózni is. Működik elsősegélynyújtó- és illemhely is, és szinte nincs is olyan termék, amit ne lehetne beszerezni.
Ugyanakkor alkudni is lehet, vasárnap este pedig zárás előtti árengedményekre is számíthatnak a vevők. Tovább haladva, egy teljesen más világba csöppen az ember, ha nem sajnálja az időt a kézművesek utcája és a régi idők vására bebarangolására.
[doboz pozicio="jobb" fejlec="Hogyan úszhatjuk meg a gagyit?" meret="30" igazitas="bal"] Mire érdemes figyelnünk vásárláskor, s milyen jogaink vannak a vásárban? Olvassa el témában született írásunkat! [/doboz] Garantálhatjuk, a többség nem fog csalódni, hiszen ebben a sorban valóban szép és igényes termékekre, harapnivalókra és színpadi programokra lelhet. Fiatalos vidámság, valamint tarka színek és ínycsiklandozó illatok lepik be ezt a hagyományőrző forgatagot...
- Budapestről járunk Mihály-napozni már sokadik alkalommal, s színezett nemezből készített ékszereket, kiegészítőket, pénztárcákat és táskákat árulunk, melyek ára hatszázkilencven és hétezer-ötszáz forint között van – sorolta az eladó, Rácz Katinka. Ellentétben Gábor József vélekedésével, neki az a tapasztalata, hogy az emberek többsége nemcsak nézelődik, hanem vásárol is.
A nézelődők végeláthatatlan áradatában megszólítottunk egy ismert debreceni személyiséget is, aki azt kérte, nevezzük csak egy néprajzos vásárlónak. A meglátásait azonban nem rejtette véka alá, s elmesélte: gyerekkorában sokat járt a nagyszüleivel is például a Széchenyi utca és a Hal köz vásáraiba, piacaiba is, és úgy érzi, hogy azok voltak még az igazi programok. Hiszen azok még a szó legnemesebb értelmében vett, valódi találkahelyek voltak, s nem arról szóltak, hogy kit hogyan csapnak be, hanem arról, hogy kit hogyan ismernek meg...
- Ezért is itták meg az emberek az áldomást! - mutatott rá beszélgetőtársunk. - A vásárlók nem véletlenül jártak szinte mindig ugyanahhoz a kereskedőhöz, miközben pedig a többi árus semmiben se volt rosszabb náluk. Csak éppen barátságok szövődtek, az emberek megbíztak egymásban, és számítottak egymásra. Hát ilyen világ volt az – mosolyodott el a férfi, de azért azt is megvallva: - Ennek ellenére én most is mindig kint vagyok az összes nagyvásárban!
A nagyvásárba készülőknek jó tudniuk azt is, hogy vasárnapra már nem várható olyan kedvező időjárás, mint amilyen a nyitónapé. Emiatt tehát célszerű ernyőt, esőkabátot is magukkal vinniük.
Dehir - Kilencszáz kereskedő a Mihály-napi vásáron
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)