Miért éppen Debrecen?
Szerző: Varga Máté | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.06. 10:36 | Frissítve: 2016.11.07. 09:05
Debrecen – Négy fiatal négy távoli helyről, de két dolog nagyon is közös bennük. Az egyik az, hogy mindannyian Debrecenben járnak egyetemre.
A Debreceni Egyetem – az általánosan elterjedt sztereotípiával ellentétben – nem csupán az orvosi képzés miatt népszerű a távoli helyekről érkező fiatalok számára. Négy olyan egyetemistát kérdeztünk, akik külföldről vagy az ország másik feléből érkeztek a cívisvárosba. A beszélgetések végén egyértelműen kiderült: jó dolog Debrecenben élni és a Debreceni Egyetem hallgatójának lenni.
DE miért?
Gerzsenyi Tímea (20) biológia, Lyah Angelika (21) szlavisztika, Kovács Szilárd (25) pszichológia és kommunikáció- és médiatudomány, míg Meiszterics Dóra (26) egészségpszichológia és angol-magyar szakfordító szak(ok)ra járnak vagy jártak a Debreceni Egyetemen. Mindannyian más-más ok miatt jöttek Debrecenbe, ám közülük a kaposvári Dóra az egyetlen, aki országon belül „váltott” – nem mellesleg korábban külföldön is szerzett felsőoktatási tapasztalatot.
„A skóciai Aberdeenben tanultam, és amikor úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. Ide jelentkeztem és ide vettek fel. Ha annak idején nem ide nyertem volna felvételt, teljesen máshogy alakul az életem. A képzés eléggé meghatározó élmény volt, ezért itt akartam folytatni mesterszakos tanulmányaimat, és szerencsére maradhattam” – mondta.
A szatmárnémeti Tímea és az érmihályfalvai Szilárd egyaránt Romániában nőttek fel és a gimnáziumot is ott végezték el. Számukra nehezebb volt a döntés, hiszen Debrecen mellett Kolozsvár is kellő vonzerővel és erős felsőoktatási képzéssel rendelkezik, ám végül mindketten a kisebb távolság miatt döntöttek úgy, hogy itt kezdik el az egyetemet. Angelika, aki Kárpátalján nevelkedett, szintén a város közelsége miatt jött ide, azonban nem csupán ezért lett szlavista.
„Mivel Ukrajna azon területén nőttem fel, ahol beszélnek oroszul, így gyerekkoromban én is megtanultam a nyelvet, és később úgy döntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Egyrészt a meglévő tudást sem szerettem volna elfelejteni, másrészt fejleszteni is akartam megszerzett ismereteimet. A Debreceni Egyetem képzéséről korábban már hallottam, sok ismerősöm is ide jár, többen épp szlavisztika szakon végeztek” – nyilatkozta.
DE jó itt nekik!
A felvételi és a városba költözés után a kezdeti nehézségek mindenkinél jelentkeztek: új város, új környezet, új emberek, új életritmus. Hőseink mind máshogyan birkóztak meg ezekkel és szokták meg az egyetemi életet. Elsősorban mindannyiuknak az új barátságok segítettek, ám Dóra éppen Debrecennek köszönheti, hogy a városban élő távoli rokonait is jobban megismerhette.
„Az első félévben elgondolkoztam, tényleg jó helyre jöttem-e. Aztán elkezdett kialakulni az itteni életem, lett egy nagyon jó baráti társaságom. Az is sokat segített, hogy a második félévtől már olyan tárgyakat tanulhattam, amik igazán érdekelnek. Most már úgy érzem, ez a legjobb hely nekem” – ezt már Tímea mondta, aki hozzátette: nagyon tetszik neki, hogy itt mindenért meg kell dolgoznia, mert ezáltal is értékes tapasztalatokat szerez.
Szilárdnak a legelején szokatlanul nyugodt, csendes város volt Debrecen. Hiányzott belőle valami, „sótlannak” érezte, számára nem volt akkora a nyüzsgés. Nagyvárad, ahol a középiskolát végezte el, szerinte izgalmasabb, pezsgőbb tud lenni. A városképet is furcsának látta: Nagyvárad összhatásán nagyon sokat dob a Kőrös, míg Debrecenben nincs ilyen természeti szépség, Szilárd az elején hiányolta innen a folyót. „Később azért felfedeztem a Nagyerdőt, ami tökéletesen pótolja ezt az élményt, sokat szoktam sétálni arra” – fűzte hozzá. Szerinte a város egy hatalmas közösség, ahol – a nagy népességszám ellenére – majdnem mindenki ismer mindenkit, emiatt nem annyira városias itt az élet, de ehhez is hamar hozzá lehet szokni.
Angelikának is hamar bejött az egyetem. Amikor éppen nem tanul, társasági életet él, a barátaival megy szórakozni. „Szeretem, hogy Debrecen ennyire nagy, az egyetem miatt pedig sok a fiatal. Tőlünk inkább elfelé utaznak a fiatalok, leginkább Debrecenbe, Ungvárra vagy Kijevbe. Több a hely, több a lehetőség” – mondta.
Otthon, éDEs otthon
Éppen a változatos kikapcsolódási lehetőségek, az egyre több tananyag, illetve a szülei költözése miatt, Angelika egyre ritkábban jár vissza szülővárosába, Nagyszőlősre. Azonban nem csak ő az, akinek komoly fejtörést okoz a hazaút, hiszen a Debrecentől 450 kilométerre nevelkedett Dóra is hasonló problémákkal küzd.
„Általában háromhetente tudok Kaposvárra menni. Ebben a félévben sajnos még nem jutottam haza és valószínűleg egynél többször nem is igazán lesz rá módom. Sajnos a mostani órarendem nem teszi lehetővé, hogy gyakran el tudjak utazni” – mondta.
A kisebb távolság és a Romániába vezető közvetlen főútvonalak Tímea és Szilárd számára is megkönnyítik a hazautazást, ők általában hetente vagy kéthetente látogatják meg az otthoniakat, csupán igazán nyomós okok, például egy-egy komolyabb tantárgyi számonkérés vagy munka miatt maradnak Debrecenben. „És nem utolsó sorban az otthoni koszt verhetetlen” – tette hozzá nevetve Tímea.
Ha minDEn véget ér
Négy főszereplőnk négy különböző helyről érkezett, s a jövőjüket illetően is sokféle elképzeléssel rendelkeznek. Egyikük sem zárta ki a külföldi – hosszabb vagy rövidebb – folytatás esélyét. Szilárd korábban már utánanézett a nem magyarországi képzési lehetőségeknek, ám még számára sem tisztázott, hol és hogyan folytatja tanulmányait.
„Gondolkozom az angliai Portsmouth-i Egyetem bűnügyi pszichológia szakán, velük már több e-mailt is váltottam ezzel kapcsolatban. De ugyanúgy gondolkozom Budapestben és Debrecenben is. Valószínűleg több helyre fogom beadni a jelentkezésem. Egy biztos: még egy mesterszakot el akarok végezni, aztán lehet, hogy megpróbálom valahol a PhD-programot, de egy komolyabb szakvizsga letétele is foglalkoztat” – mondta.
A hazatérést egyedül Angelika nem fontolgatja, a hazájában dúló háború miatt nehéz helyzet uralkodik az egész országban, így inkább Magyarországon, azon belül is a fővárosban próbálná ki magát. „Ha Debrecenben kapnék olyan munkát, vagy úgy alakulna az életem, hogy itt tudok családot alapítani, akkor természetesen szívesen maradnék itt. Ez a város olyan, mintha már a második otthonom lenne” – ezt már Dóra tette hozzá.
Tímea azonban szeretne visszatérni szülővárosába. „Tudom, hogy Szatmárnémeti viszonylag kis város, nem is turistaközpont, de sokan dolgoznak azon, hogy azzá váljon. Én pedig lokálpatrióta vagyok, úgyhogy nagy valószínűséggel az egyetemi tanulmányaim után haza fogok menni” – mondta.
Már nem iDEgen a város
Az életre szóló barátságok és a kiváló oktatási színvonal mellett mindannyian úgy érzik, hogy Debrecenben második otthonra találtak. Tímea főleg a sok zöldövezetet szereti, míg Angelika és Dóra is a rengeteg programot, lehetőséget nevezte meg a város fő erősségének. Szilárd az egyetem főépületét különösen méltatta.
„Szerintem ennek a főépületnek olyan varázsa van, hogy sokszor tényleg motivációt ad arra, hogy tanuljak. De ha éppen nem tanulsz, egy lyukasóra során, a büfében ülve is sok ismerőssel, baráttal találkozol, ami szintén egy pozitív visszacsatolás” – osztotta meg gondolatait.
„Többek között kitartásban, empátiában, hozzáállásban is látok magamban fejlődést. Ezek alapvető dolgoknak tűnhetnek, de a képzés folyamán és később, a munkánkhoz is nagyon fontosak ezek a tapasztalatok” – zárta beszélgetésünket Dóra.
Hogy négyüket merre sodorja őket az élet, még ők maguk sem tudják. Egy dologban azonban mind a négyen egyetértettek: a Debreceni Egyetem kiváló döntésnek bizonyult.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)