Közelebb visz Debrecen történelméhez a városházi kiállítás
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.14. 10:00 | Frissítve: 2017.01.14. 18:36
Debrecen – Skandináv tervek, százéves karikatúrák, üvegcsőbe zárt rejtélyek: látványos titkok tárulnak fel a Piac utcai épületben.
Érdekes kiállítással ismerkedhetnek meg a helyiek a város egyik legfontosabb és legnagyobb múltra visszatekintő, klasszicista stílusú építészeti emlékében: a november végén megnyitott tárlaton feltárulnak a Városháza titkai. A február végéig látható kiállítás kurátora, Szendiné Orvos Erzsébet levéltárigazgató vezetett be minket a részletekbe.
„A régi városháza Debrecen első és máig egyetlen, eredetileg is a városigazgatás céljára készült épülete. Felújításának első szakasza 2016 tavaszán fejeződött be” – mondta el a Dehir.hu megkeresésére Szendiné Orvos Erzsébet. Mint elmondta, az újítások célja a nyitott városháza kialakítása, melyet a debreceniek nem csak akkor kereshetnek fel, ha ügyeiket kell intézniük, hanem betérhetnek például egy-egy kiállítást is megtekinteni.
A város szívében látható kiállítás színes tablókkal, tárlókban elhelyezett levéltári forrásokkal, múzeumi tárgyakból összeállított enteriőrrel mutatja be Debrecen város ősi árkádos székházának történetét. Az anyagot Papp József helytörténész, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának munkatársai, Kovács Ilona főlevéltáros, Szendiné Orvos Erzsébet igazgató és Katona Péter informatikus állították össze.
Skandináv stílusú tervek és magasra nyúló tornyok
A kiállítás törzsanyagát tíz tabló alkotja, ezek különböző témaköröket dolgoznak fel. Választ adnak arra, hogyan alakult ki az ősi városháza és mi volt a szerepe az újkori városvezetésben. A jelenlegi városháza építéstörténetét is tartalmazza, a további bővítési tervekkel együtt (pl. a századfordulón Gernster Kálmán tornyos épülete), valamint megmutatja a meg nem valósult álmokat az új székház építésére vonatkozóan az 1930-as évekből - például Györgyi Dénes skandináv stílusú tervét. A kiállítás az épületben helyet kapó levéltár, nyomda, műhelyek és boltok működését is prezentálja.
Érdekes szekció az, amelyben a korábbi évszázadok híres vendégeit mutatják be: Széchenyi István, Kossuth Lajos és Ferenc József is vendégeskedett itt. Emellett a 20. század első felének polgármestereivel illetve tisztviselőivel is megismerkedhet a közönség.
„A felsorolt témaköröket a levéltári források segítségével dolgoztuk fel, melyeket három tárlóban is elhelyeztünk” – fejtette ki Szendiné Orvos Erzsébet. Az első tárlóban az öt polgárház összeépítéséből létrejött ősi városháza kialakulásának dokumentumai találhatók. A debreceni városháza magja az a kőház volt, melyet 1527-ben Tar András hagyott a debreceni pálosokra. Ennek a háznak a falát díszítette egykor a falon látható bárányos kőcímerének reprodukciója, mely 1560-ból származik. Tőlük vette meg a város 1531-ben, ezután a Herpay-, a Keczely-, a Fekete- és a Tolnay-házakat is megvásárolták, ezeket többé-kevésbé összeépítették.
300 éven át itt zajlott a város közigazgatása a főbíró vezetésével – aki élet-halál ura volt – az alsó- és felsőjárásból származó esküdtbírókkal és szenátorokkal együtt.
A második tárlóban a várostörténet legfontosabb dokumentumait válogatták össze: a megnyitóra elhozták eredetiben az 1361. évi mezővárosi, és az 1693. évi szabad királyi városi oklevelet. Egy török oklevél is itt látható, valamint a tanácsüléseket megörökítő magisztrátusi jegyzőkönyv 1658-ból, és egy 1867-es céhlevél. Ezek az iratok a „Titkos Levéltár” őrizetében voltak egykor.
Külön érdekesség az, hogy 1842-ben egy kőládában és egy üvegcsőben helyezték az építésre vonatkozó emlékiratot négy lábnyi mélységben. Az üvegcső alján a megnyitón az 1840-es évekből származó pénzek (dukát, tallér, krajcár) is láthatók voltak, melyek többségét Körmöcbányán verték.
Az építkezés maga sokáig elhúzódott. 1825-ben kezdődött a börtön építésével, bár tervek jóval korábban is születtek, az első a 18. század végén, hiszen a városatyák nagyon hamar kinőtték a domus senatoriát. Az első jelentős terv Péchy Mihályé 1804-ből, aki a követ Tokajból hozta volna az építkezéshez egy Tisza-csatorna kiépítésével. Végül 1844-ben fejeződött be Povolny Ferenc irányításával és Ságodi József kamarai mérnök módosításával.
Százéves karikatúrák és fotózkodás a cívisekkel
A lapozgatónak nevezett installáció egy igazi különlegességet rejt magában, mondta el Szendiné Orvos Erzsébet. A szervezőknek sikerült megszerezniük egy műgyűjtőtől az 1930-as évek debreceni tisztviselőiről készített karikatúra-gyűjteményt, melyet egy „Dönczy” nevezetű rajzoló készített 1931-ben. Ebből válogattak 40 darabot, közte Vásáry István polgármesterről, Szabó Magda édesapjának vagy Zoltai Lajos múzeumőrről készített rajzok is.
A kiállítás része az a cívis párt szemléltető kép, amelynél fényképezkedésre is van lehetőség. A cél az, hogy megismerhessék az érdeklődők, milyen ruhában jártak a debreceni cívispolgárok a 19. század derekán. A ruhákat Szabó Katalin viseletkészítő készítette.
A cívisek öltözködését a célszerűség irányította. Az állattartás olyan öltözetet kívánt, amelyik nem akadályozta a szabad mozgást. Ilyen volt a puha anyagból készült gyolcs gatya, amely elé kötényt kötöttek. A gazdagok inkább posztónadrágot viseltek, ami többnyire fekete volt, a ruhákat dús zsinórozással látták el. Fejrevalónak süveget, majd kalapot tartottak.
A hölgyek ruházata jóval díszesebb volt. Jellegzetes a karcsú derék és a hosszú szoknya, a báránybőr kisbunda és a lányok pártája. Legkedveltebbek voltak a kék és zöld színű ruhadarabok. Nők is viseltek ködmönt, a tehetősebbek lábbelije fekete cipő volt, a szegényebbek a férfiakéhoz hasonló csizmát viseltek. A ruháknak a magyaros jelleget a zsinórozás adta, ez az 1848-49-es szabadságharc bukása után a zsinóros magyar öltözék viselete, az idegen elnyomással szembeni passzív ellenállás jelképe volt.
Bár nem is gondolnánk, a Városháza egy sor olyan érdekességet rejt, amelyet korábban nem ismerhetett volna meg a közönség: „Titkos Levéltár”, titkos boltíves folyosó a Városháza alatt, a városvezetés szigorúsága, a főbíró pallosjoga, karikatúragyűjtemény a városházi tisztviselőkről, a „sóhajok hídja”, és még sok más történelmi ínyencség.
A kiállítás február végéig látogatható.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)