Koszorúzással emlékeztek az elesett hősökre és áldozatokra Debrecenben
Szerző: Beke Ivett | beke.ivett@mcdb.hu Közzétéve: 2020.05.09. 17:30 | Frissítve: 2020.05.09. 17:39
Debrecen – 75 évvel ezelőtt, május 9-én ért véget a második világháború az európai hadszíntéren, ez a nap a győzelem napja.
Debrecenben a győzelem napja alkalmából tartott csendes megemlékezés a Medgyessy sétányon kezdődött. Itt a háborúban elesett magyar katonák, a hadifogságban eltűntek és a deportálás áldozatává váltak előtt rótták le tiszteletüket a résztvevők.
Fotó: Puskás István - Facebook
A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár katonái és a város képviseletében, Puskás István kultúráért felelős alpolgármester helyezett el koszorúkat az emlékműnél.
Ezután a Köztemetőben az orosz hősi halottak emlékművénél hajtottak fejet az ünneplők, itt a városi és a katonai képviselet mellett, az Oroszországi Föderáció Főkonzulátusának képviselői is elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A győzelem napi csendes ünnepség harmadik helyszíne a Benedek tér volt, itt a megemlékezők a koszorúkat a román hősi halottak tiszteletére állított szobránál helyezték el.
Puskás István a közösségi oldalán is megemlékezett a győzelem napjáról. Azt írta, bár ezen a napon hallgattak el a fegyverek, Európa, valamint hazánk sorsa már hamarabb eldőlt egy papírszalvétára készített rajzon.
– De az a május 9. a béke napja volt, s azóta is arra emlékeztet, hogy a béke Európa nagy kincse, amit - legyen bár sok gondunk, problémánk egymással - óvni, védeni kell, amiért tenni kell, hogy a legnagyobb értékünket, a békét hagyjuk örökül gyermekeinknek – tette hozzá Puskás István.
Mikor hetvenöt évvel ezelőtt elhallgattak Európában a fegyverek, ki tudta, hogy egy papírszalvétára skiccelve akkor már...
Posted by Puskás István on Saturday, 9 May 2020
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
JM
Csak azok kedvéért, akik nem ismerik a tényeket (mert a cikkből nem derül ki). Akármennyire is fáj ezt leírni (a jelenlegi kormány meg is tesz mindent a valóság elferdítéséért), Magyarországnak ez nem a győzelem, hanem a vereség napja. Ugyanis Magyarország a náci Németország mellett, utolsó csatlósként kitartott a végsőkig. Azok a bizonyos elesett katonák, a hadifogságban eltűntek, a deportáltak és megöltek, a munkaszolgálatban elpusztultak mind-mind, a mai kormányzópárt egyes vezetőinek példaképe, Horthy Miklós és az általa irányított állam miatt váltak áldozattá. Hazánk sorsa nem egy papírszalvétára skiccelve dőlt el, hanem egy-két nagyarcú hadüzenettel. A lövészárkokban, munka-és haláltáborokban elpusztultak emléke előtt pedig akkor hiteles a főhajtás, ha a múltat bevalljuk, és nem mismásolunk megszállási emlékművel és mellébeszélő cikkekkel.