Igyekeztek mindent Debrecenbe hozni, ami különlegesnek számított
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2016.08.16. 08:13 | Frissítve: 2018.07.26. 09:35
Debrecen – Bármikor szóba jön a karnevál témája, felcsillan a szeme. Máté László nagyon sok örömet kapott a rendezvénytől. Interjú.
Máté László ma már nyugdíjas, de annak idején több mint húsz éven át dolgozott a virágkarneválok felelős szervezőjeként. S amikor eljött a nagy nap, ott vonult a menet élén vagy a menet mellett, kezében rádióval, úgy tartotta a kapcsolatot a kollégáival, jelezte, hol tartanak éppen, vagy mire kell figyelni. Ma is úgy beszél az idén 50 éves rendezvényről, hogy szavaiból árad a szeretet: mint mondja, megszámlálhatatlanul sok élményt kapott ezektől a rendezvényektől.
Dehir.hu: Hogy kezdődött a kapcsolata a rendezvénnyel? Kiválasztotta magának? Vagy a karnevál találta meg?
Máté László: A kulturális munkában sokféle tevékenység létezik: van, aki kisebb közösségekkel, művészeti csoportokkal foglalkozik, engem viszont mindig is a nagyobb rendezvények vonzottak. A katonazenekari fesztivál, a kortárs art expo, az enteriőr vásár, vagy éppen a kórusverseny nagyszabású nyitó- és záróprogramja. Ezek sorába tartozott a karnevál is. A tapasztalataim, a készségeim is belejátszhattak ebbe, mindig igyekeztem következetesen és pontosan dolgozni, és ezt elvártam azoktól is, akikkel munkakapcsolatba kerültem.
Dehir.hu: Hány karnevált szervezett?
Máté László: Közvetlenül körülbelül húszat, de ennél jóval több munkáiban működtem közre. Ekkoriban nyaralni se nagyon tudtunk elmenni a családdal, hiszen az én életem az augusztus 20-át megelőző hetekben végig a karneválról szólt. Akkoriban még nem volt mobiltelefon, internet, másképpen kellett szervezni, egyeztetni, kapcsolatot tartani, mint ma. Igazából ezekben az időkben nem sok virágkarnevált láttam, mert végig ott voltam a menetben, ügyeltem, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Fontos volt, hogy ritmust adjunk a karneválnak, ne szakadjanak le a csoportok, ne kelljen túl sokat várniuk a nézőknek.
Dehir.hu: Hogy emlékszik, melyek voltak a legnépszerűbb produkciók?
Máté László: Nagyon kedvelte a közönség a belga narancsdobálókat és az olasz zászlóforgatókat. A narancsdobálók menedzserei minden évben eljöttek Debrecenbe: megnézték a szállást, leegyeztették, mi lesz a program, egy alkalommal pedig lejárták az útvonalat a stadiontól az állomásig, abban a tempóban, ahogy a csoportjuk vonult. Imádta a közönség az assisi zászlóforgatókat is. Amikor egyszer megkértem a vezetőjüket, kicsit gyorsítsanak a tempón, azt mondta, ők már 150 éve ebben a ritmusban vonulnak, nem tudnak rajta változtatni. Így aztán a produkciójuk 7 és fél percig tartott, ami jóval hosszabb volt, mint az az egy-másfél perc, amit mi előzetesen levélben kértünk.
Dehir.hu: Hogyan állt össze a menet, mi alapján döntötték el, milyen csoportok vonuljanak a karneválon?
Máté László: Igyekeztünk mindent Debrecenbe hozni, ami különlegesnek számított. A közönség kedvelte az egzotikus produkciókat. A Balkánon például nagyon erős volt a néptánc. A bolgár, török, horvát, szerb csoportok lendületes dallamai izgalmasan szóltak, a színes népviseletek odavonzották a tekintetet. Hozzájuk képest az olykor egy szál tangóharmonika zenéjére vonuló svédek, dánok, norvégok jóval visszafogottabbak voltak. Vigyáztunk az arányokra, hogy mindenféle produkciót lásson a közönség: legyen fúvószenekar, néptánc, mazsorett és sok más csoport is.
Dehir.hu: Bármikor szóba jön a karnevál témája, felcsillan a szeme. Ennyire a szíve csücske volt?
Máté László: Életem meghatározó időszakának tartom ezeket az éveket, melyek során megszámlálhatatlanul sok élményt kaptam – s persze, örömet tudtunk szerezni annak a sok ezer embernek, akik eljöttek a karneválra. Csodálatos táncprodukciókat és gyönyörű kocsikat láthattam. A Szent Korona-kocsit például, ami ma már ikonnak számít, annak idején az ingatlankezelő vállalat indította először, amikor bemutatták az István, a király című rockoperát. Amikor a nagy falurombolás zajlott a szomszédban, akkor pedig olyan kocsik vonultak, melyek erdélyi tájakat, házakat, kapukat idéztek fel.
Dehir.hu: Mikor kezdték egy-egy karnevál szervezését?
Máté László: Jelképesen mondva igazából már az augusztus huszadikát követő napon, hogy legyen idő mindenre. Aki úgy döntött, kocsit indít, annak gondoskodnia kellett a virágról is. Azaz arra is kellett figyelnünk, amire nincs befolyásunk, mert az évszakokat nem lehet felcserélni: ha sok volt az eső, az is érződött, ha kevés, az is.
Dehir.hu: Milyen virágokat használtak?
Máté László: Alkalmanként több mint húszfélét, szegfűt, őszirózsát, büdöskét, sóvirágot, a virágok mellett pedig fakérget, buzogányt, háncsot, nádat, sást, fenyőt, pálmaleveleket is akár. Művirág nem volt, száraz igen. Élőből azokat, amik nyáron teremtek. A kardvirágok mutatós piros, fehér, rózsaszín változatait például nagyon jól lehetett díszítésre alkalmazni. Ezeket az állami gazdaság hűtőházából vitték, s használták fel éjszaka díszítésre. Több lábon állt a virágbeszerzés, Győr, Kalocsa, Szeged környékén is volt egy-egy bázis, velük az akkori városi kertészet munkatársai kapcsolatban álltak. Nagyon jó kivitelezők, tervezők vannak Debrecenben, csodás figurákat alkotnak. Hihetetlenül jól sikerült Tarzant, tigrist, vagy éppen olyan pulikutyát is láthattunk már a kocsikon, hogy csak azt néztük, mikor ugrik már le…
Dehir.hu: Mit gondol, mi a titka – természetesen a jó idő mellett – egy-egy sikeres virágkarneválnak?
Máté László: Nagyon fontos, hogy sok külföldi fellépő legyen, de az is, hogy minél több és minél nagyobb létszámú debreceni csoport is felvonuljon. A városban nagyon színvonalas mazsorettiskolák működnek, ezek nagy létszámban vettek részt mindig is, jöttek a kicsik és a nagyok egyaránt. Fontos számukra a karnevál, a szereplés: a szülők áldoznak rá, sikernek érzik a gyerekek, vágynak rá, a rokonok, barátok pedig szurkolnak nekik. Nagyon inspiráló egy-egy ilyen közösség. Emlékszem, amikor elindult az első karneváli futóverseny, még nem sokan vettek részt rajta, aztán egyre többen, s hamarosan annyira jó volt visszahallani, milyen inspiráló hatása van annak, ha ennyi ember, ekkora közönség előtt futhatnak a versenyzők…
Dehir.hu: Miben voltak mások a régi karneválok?
Máté László: Más volt a kor, másképpen élték meg az emberek és a közösségek is ezt a rendezvényt, jobban benne voltak, nemcsak nézőként. Nagyon látványos, ötletes kocsikat indított például az Alföldi Nyomda. Ott díszítették az üzem területén, részt vett a munkában vagy ötven ember: a tervező, és a vasszerkezet kivitelezői mellett a díszítők is, akik a felvonulás előtt éjszaka feltűzték a virágokat. De említhetném a Biogalt is, ahol szintén kivették a részüket a munkából a brigádok, egész csapatok dolgoztak a kocsin, a kocsiért, a díszítés valódi közösségi program volt, kaptak virslit, kolbászt, sört, üdítőt.
Dehir.hu: S milyennek tartja a mai karnevált?
Máté László: Jó, hogy ma már nem csak egyetlen napra korlátozódik a karnevál, hanem egy héten át zajlanak a programok. A Galiba is tetszik, mert ez már a fiatalabbaknak is élményt ad, segít, hogy megkedveljék a rendezvényt. Érzek némi párhuzamot a nagy mazsorettiskolákkal, ahol a gyerekek kicsi kortól egészen sokáig részt vesznek a karneválokon. Élményeket, jó hangulatot kapnak, feledteti az ünnep a magánéletben és a közéletben lévő problémákat. Viszont kevésnek tartom az élővirágot, amit meg lehet tapintani, szagolni. A száraz virágok nem adják ezt az élményt, bár azokat nagyon jól lehet formálni, festeni.
Dehir.hu: Olyan debreceni rendezvény ez, melyet az országhatáron innen és túl is jól ismernek. Tudja, hány helyről jött a közönség?
Máté László: Készült annak idején egy térkép, amit átadtam az utódomnak, s azon be volt jelölve, hány városból érkeztek már ide. Volt, hogy csak egy esztendőben 376-ból. Ezt onnan tudtuk, hogy amikor összegyűjtöttük a közönség szavazatait arról, melyik kocsit és csoportot tartják a legjobbnak, a lapra rá kellett írni a nevet és címet is, mert értékes ajándékokat sorsoltunk a szavazók között. Ezeket vettük alapul, csak az került fel a listába, amiről volt hiteles adat. Olyat sohasem csináltunk, hogy Bajáról biztos voltak, és akkor azt is írjuk be.
Dehir.hu: Honnan szokta nézni magánemberként a karnevált?
Máté László: A Nagy Lajos király térről. De volt már, amikor biciklivel mentem én is a karneváli menet útvonalán. Minden évben felajánlom a segítségemet a szervezőknek, szoktak tőlem a kiadványokhoz fotókat kérni, vagy emléktárgyakat. S amikor már díszítik a virágkocsikat, elmegyek, megnézem, milyenek lesznek, hogy áll a munka. Várom most is, milyen lesz az idei.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)