Így látják Amerikát a fiatal debreceni gyógyszerészek
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.09. 13:02 | Frissítve: 2017.04.10. 16:50
Két fiatal debreceni szakember egy hónapot tölthetett Amerikában, a Bill Gatton College of Pharmacy intézetében a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának cserediák programjának keretében. Gyermán Anna végzős hallgatóként a klinikai gyógyszerészeti gyakorlatát töltötte kint, Nemes Dániel pedig tavaly végzett gyógyszerészként a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, jelenleg pedig a Karhoz tartozó Gyógyszertechnológiai Tanszéken elsőéves PhD hallgató.
Mind mondják, a szállást és a szakmai költségeket a Debreceni Egyetem állta, a repülőjegyeket viszont maguknak fizették. (Szerencsére ezek márciusban körülbelül feleannyiba kerültek, mint a nyári főszezonban.) Annával és Dániellel az út tapasztalatairól beszélgettünk.
Dehir.hu: Milyen környezetben dolgozhattak Amerikában?
Gyermán Anna: Ha olyan anyagi forrásaink lennének Magyarországon, mint itt, kétségtelenül ilyen fejlettek lennének a magyar kórházak is. Pénz hiányában viszont bizony sokszor kikerekedett a szemünk a gyakorlat során, látva az amerikai kórházak minőségét. Hazánkban még sajnos nagyon kevés intézményben találunk példát az itt már működő rendszerre, ahol a gyógyítás csapatmunka. Míg a diagnosztikában az orvos a szakértő, addig a terápiában a gyógyszerész, a hatóanyagok szakértőjének véleménye számít. A reggeli viziteken mi is részt vettünk, az ott látottak alapján egyértelműen úgy tűnik, abba az irányba tart a gyógyszerészet, hogy a gyógyszerész, a gyógyszeres terápiáért felelős szakember legyen aktív tagja a gyógyító csapatnak. Orvos, nővér, gyógyszerész együtt dolgoznak, kölcsönösen inspirálják egymást, és nagyon hatékonyan dolgoznak. A hallgatók oktatása is ezt igyekszik elősegíteni. Az együttműködésre trenírozó kurzusokon vehetnek részt a medikus hallgatók – vagyis akár első egyetemi éveiktől kezdve ismerni és tisztelni fogják egymás hivatását. A képzésüknek egyre kisebb részét alkotja a természettudomány, és egyre többet tanulnak a gyógyászatról.
Nemes Dániel: Az amerikaiak teljes életfelfogása, világszemlélete különbözik a magyar viszonyoktól. Míg itthon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy nagyok az adók és ezért rengeteg támogatást kapunk, addig az Egyesült Államokban az állam szerepe meglehetősen korlátolt. Nincs rendes közösségi közlekedés, és ha van is, nincs ingyenes közlekedés a nyugdíjasoknak, félárú jegy a diákoknak, nincs ingyenes egészségügyi ellátás, állami nyugdíj, semmi hasonló. Mindenkinek magáról kell gondoskodni. Nincsenek állami szereplők a piacon, a fogyasztókért magánvállalkozások versenyeznek. Ahogy egy professzor találóan megjegyezte, míg mi itt Európában arról vitatkozunk, hogy ki mit kapjon az egészségbiztosításáért cserébe, addig az USA-ban arról megy a vita, hogy ki, milyen feltételekkel köthessen egészségbiztosítást. Az egészségügyi ellátás éppen ezért nem non-profit, a biztosítók szinte korlátlanul nyerészkednek a szolgáltatókon, betegeken. Ha az átlagember teljesen ingyenes egészségügyi ellátást szeretne, akkor iszonyatos költségeket kell fizetnie. Ennek ellenére a kórházak, rendelők színvonala magasan a magyar átlag felett jár, mivel a biztosítottak annak fizetik ki ezeket a hatalmas összegeket, aki képes számukra a legjobb szolgáltatást nyújtani. Dehir.hu: Minden másképpen, minden jobban működik kint? Gyermán
Gyermán Anna: A közforgalmú gyógyszertár nekem speciel jobban tetszik itthon. Amerikában akár ruhákat is be lehet szerezni a patikában, illetve sok vény nélkül kapható terméket saját belátásuk szerint összevásárolhatnak az emberek. Itthon én pontosan ezzel foglalkozom - a helytelen gyógyszerszedés ugyanis rengeteg gondot okoz, a mellékhatások sajnos az ötödik leggyakoribb halálokért felelősek. A Debreceni Egyetemen ezért oktató előadásokat tartunk középiskolás diákoknak, hogy a tudatos és helyes életmódra neveléssel megelőzzük a felesleges ill. helytelen gyógyszerszedést. Kutatásomról és eredményeimről Amerikában is tartottam előadást, ahol a gyerekek általános iskolában már tanulnak egészség-kurzusokon a helyes életmódról, és teljesen egyetértettünk abban, hogy számos problémát megelőzhetünk azzal, ha már fiatalkortól kezdve nagyobb rálátásuk van az embereknek a saját egészségükre.
Dehir.hu: Milyen szakmai tapasztalatokat szereztek, melyeket akár itthon is hasznosíthatnak majd?
Gyermán Anna: A gyógyító team abszolút követendő példa! Rengeteg inspirációt nyertem, hogyan lehetne javítani a magyar egészségügyön. Egyetemi tanulmányaim idén véget érnek, azt tervezem, hogy PhD hallgatóként folytatom, mert ezzel úgy érzem, jobbá tehetem a társadalmunk életszínvonalát. Nemes Dániel: Ahogy említettem, kint a gyógyszerészek sokkal nagyobb szerepet vállalnak a gyógyításban. A kórházban együtt vizitelnek a szakorvosokkal, rezidensekkel, akik hozzájuk fordulnak tanácsért, pontosan milyen dózist is adjanak a betegnek, milyen nem kívánatos kölcsönhatások léphetnek fel az egyes készítmények között. A gyógyszerészek feladata a spórolás, sokszor ők állítják le az orvosok által a betegnek feleslegesen adott gyógyszereket. Ez az ún. klinikai gyógyszerészet itthon még gyerekcipőben jár, mind az állam, mind az orvosok, mind a gyógyszerészek részéről nagyobb akarat szükséges ahhoz, hogy ez a jó gyakorlat itthon is meghonosodjon. Egy másik, az USA-ban is csak terjedőben lévő gyakorlat a háziorvosok mellé beosztott gyógyszerészek alkalmazása. A 3-4 orvost foglalkoztató rendelőkben dolgozó gyógyszerész a beérkező betegek által szedett gyógyszereket ellenőrzi, és figyelmezteti a beteget a gyógyszerek közötti kölcsönhatásokra, leállíthatja a szedett gyógyszereket, ugyanis gyakran előfordul, hogy a háziorvos és a szakorvos ugyanazt vagy hasonló hatóanyagot ír fel a páciensnek. De a kórházi kezelések alkalmával is elég gyakran felborul a „megszokott gyógyszerrepertoár”, új készítményeket kell szednie a betegnek vagy régieket vesznek el tőle. Ha emiatt a korábban már beállított vérnyomás felborul, akkor a gyógyszerész feladata, hogy „rendet vágjon”... Az ilyen pozitív példák átültetése a magyar gyakorlatba elsősorban a mindent finanszírozó mindenkori állam feladata, hiszen a különböző szervezeteken keresztül ő tartja fenn a teljes magyar egészségügyi rendszert, így az ilyen fundamentális változtatások is csak az állami akaraton múlnak, a többi szereplő hozzá alkalmazkodik. Dehir.hu: Hogyan teltek a hétköznapok kint?
Gyermán Anna: Ami először meglepett minket, azok a méretek voltak. Hatalmas autók mindenütt – nem csoda, a benzin sokkal olcsóbb, mint itthon... Mikor a szabadidőnkben megkértük a hallgatókat, hogy csináljunk együtt valamit, mi európaiak kirándulásra gondoltunk. Nos, ahogy ők mondták, itt nincs sok történelem, de jókat lehet enni. A világ minden tájának volt itt gasztroképviselete: ettünk ecetes polipot kínai étteremben és pazar mexikói étkeket. A szupermarketek viszont kifejezetten zavarba ejtőek voltak. Nem tudtunk, csak minimum 2 liter tejet venni. A kenyér elképesztően pocsék, hiszen édeskés, mintha kalácsot ettem volna a rántottámhoz. Nem tudtunk csak egyetlen doboz sört venni, minimum hatos csomagot kellett volna, 10 dollárért. Úgy általánosságban véve drága volt az élelmiszer, egy szelet pizza 3, egy egész kb. 8-10 dollár. A szendvicsbe simán beletettek egy komplett rántott csirkemellet. Nemes Dániel: Egy egyetemi apartmanban kaptunk szállást, ami meglehetősen jól felszerelt volt, olyan, mint Magyarországon a hotelszobák. Az USA-ban nagyon erős fogyasztói kultúra van, ösztönzik az embereket hogy, minél többet vásároljanak. Ugyanakkor a fizetések is a magyar átlag többszörösei: a frissen végzett gyógyszerészek adózás után például évi kb. 27 millió forintot keresnek, ami az ottani körülményekhez képest magas fizetésnek számít. Ugyanakkor az erőltetett fogyasztói kultúra folyamatos vásárlásra, hitel felvételre ösztökéli az átlagembert, így nem sokan tudnak igazán meggazdagodni.
Gyermán Anna: Nagyon gazdag és nagyon szegény emberek hazája az Egyesült Államok. Igaz, hogy rendkívül magasak a fizetések, de a számlák is azok. Az egészségügy nincs állami kézben, temérdek biztosító szipolyozza a dollárokat a bankszámláról. Az oktatás is kiváltság, nagyjából tízszer annyi a képzési költség, mint itthon, így a legtöbb diák óriási adóssággal a vállán kezdi meg a munkát. A sok jó étterem eredményeképp elképesztően sok elhízott emberrel találkoztunk, akiknek eszük ágában sem volt salátát enni karamell-öntetes fánk és fagyi helyett annak érdekében, hogy beleférjenek a karosszékbe. Sok beteg esetén tartottunk attól, hogy a laboreredményben az szerepel majd: szirup van az erekben vér helyett.
Dehir.hu: Anna még blogot is írt az útról. Lesz folytatás?
Gyermán Anna: Be kell vallanom, a repülőn megfogadtam, hogy még visszajövök. A magyar egészségügy fejlesztésével kapcsolatban is harcra kész vagyok, eredményeimről biztosan beszámolok majd.Ez az út is megerősített abban, hogy nagyon sok múlik a kommunikáción – és nemcsak szakmai berkekben. Tennessee-ben azt tapasztaltam, ha rámosolygok valakire, rögtön visszamosolyog. Magyarországon maximum dilisnek néznek, vagy azt hiszik, ismerkedni szeretnék, és kellemetlen randimeghívásokba botlom. A köszönés része, hogy megkérdezik, hogy vagy mostanában, még akkor is, ha nem érdekli őket a válasz. Asztalcsapkodás és káromkodás helyett mosollyal, kéremmel és köszönömmel nagyon sok mindent meg lehetett oldani. Egy hippi életfilozófiájával érkeztem a hazafelé tartó repülőgéphez: gyertek, szeressük és segítsük egymást, dolgozzunk együtt, hogy a holnap jobb lehessen, mint a ma. Élvezd az életed, egyél jókat, zárd elégedetten a napod!
Dehir.hu: Ennyire szép volt minden?
Gyermán Anna: A másik oldalról azért zavart minket a mérhetetlen pazarlás, amit itt látunk. A sok evésnek sok szemét is a vége, szívünk szakadt minden feleslegesen kidobott tárgyért vagy falatért, és a természetért, melynek ezt a sok szemetet meg kell majd emésztenie valahogy...
Nemes Dániel: Számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy az USA-ban sincs kolbászból a kerítés, és ahogy a hazai, úgy a kinti egészségügy is szenved a maga hibáitól. Nincs tökéletes egészségügyi rendszer, ahogy nincs tökéletes társadalom se. Számukra elképesztő volt, hogy az EU-s tajkártyával számomra egy lábtörés „ingyenes” lenne Németországban, míg az Államokban, ha olyan orvoshoz fordul az ember, akivel a biztosítójának nincs szerződése, akkor az egész cechet neki kell állnia. Számunkra viszont az a hihetetlen, hogy a létezik a Földön olyan ország, ahol a Kinder-tojás illegális, de a gépkarabélyok lakossági használata nem az. Magyarként azt gondolhatjuk, hogy ez igazából csak Annának és nekem volt nagy élmény, mert amikor majd az amerikai diákok jönnek hazánkba, akkor ők csak az idejüket vesztegetik, nincs itt mit látni. Épp ellenkezőleg: ők is egy teljesen más világot fognak látni, és ha nyitott szemmel járnak, akkor a mi tapasztalatainkat is megoszthatják otthon, sőt, lehet, hogy velük is interjút készít majd a Johnson City Press!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)