Hamarosan Debrecen is a koreaiak turisztikai célpontja lehet – fotókkal
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2019.04.28. 16:00 | Frissítve: 2019.04.29. 18:03
Debrecen – Erre jó esély van a magyar fényképész és koreai felesége szerint. Előadásukon arról is meséltek, Nádudvariból hogyan lett Kim, és milyen az élet a távol-keleti országban.
Valahol otthon a világban – Dél-Korea címmel tartott előadást – a Debreceni Koreai Kulturális Egylet szervezésében – Debrecenben a magyar fotós, Kim János és dél-koreai felesége, Kim Heesun.
Kim (Nádudvari) János nevét szinte minden Dél-Koreáért rajongó vagy érdeklődő személy ismeri, vagy már hallott róla Magyarországon. János koreai feleségével közel hat évet élt Dél-Koreában, így nemcsak egy fotós szemével mutatta be Dél-Korea szépségeit, hanem első kézből tudott beszámolni és mesélni ennek a csodálatos országnak a kultúrájáról, a koreai emberek mindennapjairól, családi életéről, gondolkodásmódjáról.
János először arról mesélt, miért is változtatta meg a nevét: Dél-Koreában a hivatalos iratokra, kártyákra nem fért ki a teljes neve, és ebből sok problémája adódott. Emiatt döntött úgy, hogy felveszi a felesége vezetéknevét, így lett belőle Kim János – ami viszont „magyar szemmel nézve lehet furcsa”.
A mintegy négyórás programon megtudhattuk, hogy János és Heesun több mint 10 éve ismerkedett meg Kanadában, azóta pedig három kontinens öt országa is otthont adott nekik. Dél-Koreában hat évet éltek, nemrég pedig Magyarországra költöztek. Az előadás elején magukról beszéltek és Heesun faluját is megismerhettük.
„Mi két, nagyon különböző helyről érkeztünk. Én Budapestről, egy nagyvárosi környezetből, ő egy kis falusi, tanyasi környezetből. Teljesen máshogy szocializálódtunk, aztán tíz év alatt gyakorlatilag betörődtünk egymásnak, és így sikerült eljutnunk Koreába, ahol közel 6 évet éltünk együtt, és ezért nem látom negatívnak Koreát”
– a nem ázsiaiak körülbelül 80 százaléka ugyanis két év után visszafordul Koreából, mert nagyon nehéz megélni az ottani szokásokat.
„Egy külföldinek is nagyon élhető lehet Korea, hatalmas különbségek vannak, mégis úgy gondolom, hogy élvezhető, jó ott lenni, megtalálhatja az ember önmagát és sok barátra lelhet” – tette hozzá a fotós.
Kim János olyan koreai jellegzetességekről mesélt, amelyek lényegesen eltérnek a Magyarországon megszokottaktól. Mivel kevés volt az idő ahhoz, hogy részletesebben megismerjünk egy másik kultúrát, így inkább csak röviden ismertetett egy-egy fontosabb szegmenst.
Elsőként a koreai emberekről beszélt, akik sokkal inkább odafigyelnek másokra, mint például Európában.
„Amikor ott jártam, mindig figyelmesek, érdeklődők voltak. Megkérdezték, honnan származom, és be is tudták azonosítani Magyarországot” – mondta. – „Tudják, ki volt Puskás, ismerik a tollpárnát, és érdekes az is, hogy tudnak 1956-ról és arról, hogy a Szovjetunióhoz tartoztunk. Meg tudják mutatni a térképen, hogy hol vagyunk, és ez mindenképp pozitív, mert ilyen messzi országokból nem mindig hallanak rólunk.”
Hozzátette, neki sokszor mondták, hogy olyan koreai, aki nem tud koreaiul – ő ugyanis át tudta venni az olykor furcsának tűnő szokásokat is, ezáltal „bekerült a körbe”.
„Az egyik nagyon fontos pont, ha valaki külföldre megy, hogy be kell illeszkedni, hátra kell hagyni a saját szokásainkat, különben nem fog menni.”
Igaz ez a gasztronómiára is: János szerint a legtöbb külföldi ott bukik el, amikor ide érkezik, hogy „egyszerűen nem tudja megenni a koreai ételeket”. Másképp készítik, nagyon odafigyelnek arra, hogy egészségesen étkezzenek, a hagymát például nyersebben, ropogósabban szeretik, viszonylag kevés húst, annál több zöldséget esznek – ezt pedig sok külföldi nem tudja elfogadni.
Az egyik leglényegesebb különbség a két ország között a bürokrácia: míg Magyarországon akár több hónap is eltelhet, mire megkapja az ember a megfelelő papírokat, addig Koreában ez mindössze 2 óra alatt is elvégezhető. Nem csupán az ügyintézés, a közlekedés és az innováció is meglehetősen gyors Koreában: a koreai háborút (1950-53) követő évtizedben Dél-Korea a világ egyik legszegényebb országa volt, ma pedig már az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasággá vált (elég, ha csak a Samsungra, az LG-re, vagy a Hyundai-ra gondolunk).
Az elképesztő fejlődés hátterében – bizonyos mértékben – a koreai munkamorál állhat: János szerint Dél-Korea a remény földje, itt ugyanis tudják az emberek, hogy ha keményen dolgoznak, akkor előrébb jutnak és jobb életük lesz. Míg Európában sokkal inkább a kapcsolatok révén szerezhetünk jobb állást, addig Koreában – emellett – a szorgalom számít igazán.
Nem csak Dél-Koreáról hallhattunk az előadás alatt, hanem Heesun magyarországi tapasztalatairól is.
„Budapesten az emberek nagyon tisztelettudóak, összehasonlítva például a kanadaiakkal vagy az írekkel. Nincs sok tapasztalatom, nem sok időt töltöttem még Magyarországon, de nagyon befogadóak, nyitottak a magyarok és kedvesen voltak velem.”
Heesun azt is megosztotta, hogy a legkellemetlenebb tapasztalata a magyar postával volt, a vámolás miatt. Amikor Koreából Magyarországra jöttek, feladták a csomagjaikat, benne téli kabátokkal, amiket aztán pár hónappal később kaptak csak meg – ellentétben a koreai szállítással, ahol akár fél nap alatt is megérkezhet egy csomag az ország másik végébe. De ami igazán nehéz számára, az a magyar nyelv megtanulása.
János és felesége a jövőbeli tervekről is beszélt: most belevágtak közösen egy projektbe, azzal szeretnének foglalkozni, és 10-15 évig mindenképp Magyarországon maradnának. Elmondása szerint hazánkban sokkal könnyebb egy fiatal párnak családot alapítani, mint Koreában – főleg, ha az egyik fél külföldi. Úgy tervezik, hogy inkább idősebb korukban szeretnének Dél-Koreában letelepedni.
A közös projekttel kapcsolatban megtudhattuk, hogy egy olyan online útikalauz, a Kim’s Guide fejlesztésébe kezdtek, amely elsőként mutatja be koreai nyelven Magyarországot az évente több mint 125 ezer ide látogató koreai utazó számára.
„Számunkra fontos, hogy megmutassuk Koreának, hogy milyen Magyarország. Egyébként Koreában mindig büszke magyarként kiálltam és próbáltam az értékeinket bemutatni” – mondta János.
Első bemutatófilmjüket Budapest legnagyobb fürdőkomplexumáról, a Széchenyi gyógyfürdőről készítették. Hozzátette: Dél-Koreában rendszeres családi, baráti, munkahelyi szórakozás a fürdőbe járás, és hazánkban is sok koreai keresi fel a fürdőket.
János a Dehir.hu érdeklődésére azt is elárulta, hogy a jövőben még visszatérnek Debrecenbe, ugyanis itt is szeretnének filmet forgatni a nevezetességekről, látnivalókról.
„Én korábban már jártam Debrecenben, a feleségem most először. Csak egy órát sétáltunk, de nagyon tetszett mindkettőnknek. Hangulatos, tiszta a belváros, összehasonlítva bármelyik európai kisebb várossal is. A jövőben azonban biztosan visszajövünk még, már csak a munkánk miatt is”
– mondta, majd hozzátette: elsősorban a fürdőt mutatnák be, de természetesen nem maradhat ki az egyetem, vagy a Nagytemplom épülete sem.
A Debreceni Koreai Kulturális Egylet programját a debreceni Manwol tánccsoport hagyományos koreai táncelőadása színesítette. A délután folyamán koreai üdítőket is kóstolhattunk, az előadást követően pedig a vállalkozó kedvűek hanbokot, azaz tradicionális koreai ruhát is magukra ölthettek – János pedig mindenkiről készített profi fotót a Bukchon Hanok Village-et ábrázoló háttér előtt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Debreceni Polgár
A legnagyobb és legelmésebb harc nélküli hódítók! Mindehol megjelennek a világon ártatlan üzleteikkel és a végén majd csak nézünk :)