Gőzmozdonyok, fakabátok: vasúttörténeti különlegességek Debrecenben – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.01.28. 08:00 | Frissítve: 2015.01.29. 11:14
Debrecen – A füstokádó vasparipák idejében a bakterek még kézzel kurblizták le-föl a sorompókat, és sokáig csak morzejelekkel üzenhettek egymásnak. Ma már szinte minden automatizált, de a vonatozás 160 éves történetének relikviái közül a cívisvárosban is még sok kincs fedezhető fel.
Az egykori Tiszavidéki Vasút 1857-ben építette meg az első vonalunkat, ami Szolnokkal kapcsolta össze Debrecent. A jeles esemény emléktáblája a Nagyállomás (1961) indulási oldalában található, az első vágánynál. Átellenben, a homokkerti felüljárónál a korabeli masinákból is ízelítő kapható, mégpedig egy 326-os gőzmozdony „személyében”. Ez a pályafutása alkonyán a püspökladányi fűtőházban teljesített tolatószolgálatot, és 1980 óta tölti a nyugdíjaséveit a cívisvárosban.
Az aluljáró vonalában egy régi téglatoronyra is felfigyelhetünk, ami azért is érdekes, mert – bennfentesek szerint – a tetején még megvan az egykori, II. világháborús géppuskafészek. Az állomás ezen fertályán más pazar mozdonyok is megcsodálhatók, s a kultikus Nohabok egy-egy példánya is felbukkan olykor. A nagyposta mellett a festett ablakú bunker lapul, ugyanakkor a pályaudvar déli területén további különlegességek sorakoznak: a volt gurító (rajta megannyi matuzsálemmel), az aluljáró, valamint a 108 méter hosszú „Indiana Jones-híd” is.
A Budapest–Záhony-vonal debreceni szakaszán régi sorompó- és váltókezelői épületek is állnak még, például a Kolónia utca és a Sámsoni út mellett. Apafán a MÁV-kaszárnya, Látóképnél és Józsa mellett szemaforok vannak, de megannyi elhagyott pályarész és azok váltószerkezetei is állnak még – így a Leiningen és a Vágóhíd utcában is. Az utóbbin a felüljáró is kész történelem, hiszen 1910-ben épült meg (lámpái igazi remekművek), s 1975-ig rajta járt a négyes villamos is. A leírások szerint a felüljárón volt a város villamoshálózatának legmeredekebb (27 százalékos) emelkedője.
Érdekes a közeli – 1887 óta működő – Járműjavító régi fémhídja is, ahol sok vasúti relikvia és emlékmű is megtekinthető. A Vagongyártól karnyújtásnyira megint csak egy közlekedéstörténeti „paradicsomba” juthatunk: a Faraktár utca túloldalában található Zsuzsi-kisvasúti telephelyre. A 2015-ben már 133 éves létesítményen kezdetben két gőzmozdony üzemelt, s a „Zsuzsi” nevet az I-es pályaszámú, 107 lóerős, fatüzelésű mozdony kapta. Ma a dízelmozdonyok mellett egy takaros gőzmasina is szállítja a kirándulókat.
Az érdeklődőknek a vonatozás mellett a Luther utcai régi fűtőházat is érdemes szemügyre venniük. Onnan visszatérve, a Wesselényi és a Budai Ézsaiás utcák sarkán egy csodálatos épületegyüttes pompázik. Ez az egykori MÁV-tisztviselői bérpalota (1925), amit sokan a debreceni Wekerle-telepnek is neveznek. A kolónia egyik leghíresebb lakója Hódos Imre (1928–1989), kötöttfogású birkózó volt, aki 1952-ben olimpia bajnok is lett. A munka frontján a MÁV Debreceni Építési Főnökség szakembere volt, majd utókalkulátor és főtanácsos.
Tovább haladva a belvárosba, a Piac utcán ragyog a vasúti igazgatóság egyik fő helyi ékessége: a Tisza-palota, ami a XIX. század vége óta viseli a mai formáját, s a MÁV üzletvezetősége is akkortól székel benne. A palotában gyönyörű, nagyméretű mozdonymakettek is rejtőznek. Több ilyen remekmű és más régi eszköz, emlék látogathatóvá tétele már meg is alapozna egy debreceni vagy területi, átfogó vasúti múzeumot. Gyűjteménye egyébként a DKV-nek is van, s ez olykor időszaki kiállításokon meg is tekinthető.
A DKV elődjeként, Debrecenben 1884-ben vette kezdetét a gőzvontatású vasúti közlekedés, villamosok pedig 1911 óta járnak. A társaság Salétrom utcai telepén lélegzetelállító ősrégi elektromos járművek is sárgállanak, s egy különleges szerelőkocsi a Székelyek parkja mellett is állomásozik. Onnan már tényleg csak egy ugrás a vidámpark, melynek szintén van egy kisvasútja. A 760 milliméter nyomtávú, tűzpiros mozdony 1952-ben készült, s korábban a szerencsi állomás kötelékéhez tartozott a kocsikkal együtt.
A nagyerdei fák alatt kanyargó sínek mentén ma is megvannak a kis egyszemélyes őrbódék, a „fakabátok”, és itt még ma is kézzel állítják át a váltókat. Az 1,1 kilométer hosszúságú pályán közlekedő – akkor még – úttörővasutat 1960. május 14-én avatta fel Kádár János pártfőtitkár, aki az ünnepségen maga is vonatozott egy jót.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)