Fiatal debreceni kutató tanulmánya jelent meg a Science-ben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.11.27. 08:11 | Frissítve: 2012.11.27. 19:03
Debrecen – A világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában publikált a Debreceni Egyetem 35 éves molekuláris biológusa.
Már megjelent az amerikai Science magazin internetes portálján, s hamarosan a nyomtatott kiadványban is napvilágot lát a debreceni Székvölgyi Lóránt (DEOEC Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet) és a marseille-i Laurent Acquaviva tanulmánya, melynek elkészültében további francia és ausztrál kutatóknak is volt szerepe.
A világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratába nem könnyű bekerülni. „Rengeteg munka, jó kollaborációs partnerek és óriási szerencse, ezek a legfontosabbak” – mondta el a Dehir.hu érdeklődésére a Debreceni Egyetem molekuláris biológusa. A két francia, egy ausztrál és a magyar labor közös kutatásának eredményéről még a nyár elején küldték el az összefoglalót a Science szerkesztőségébe. „A tanulmányokat először egy professzionális tudós testület vizsgálja meg, s már itt elbukik a beküldött írások kilencven százaléka. A miénk szerencsére átment a rostán, s ezután négy független szakértő kapta meg a kéziratot. Ők végig pozitívak voltak, bár egy irtózatosan hosszú listát kaptunk arról, milyen kísérleteket kell még elvégezni ahhoz, hogy a Science elfogadja a tanulmányt. Ezen dolgoztunk egész nyáron, de végül sikerült minden szükséges kísérlet végére érni.”
Székvölgyi Lóránt és társai tanulmányának középpontjában a kromoszómák és azok törései állnak. A sejtek működése során gyakoriak a DNS molekulát megszakító folytonossághiányok. E spontán módon vagy genetikailag programozottan keletkező DNS-töréseket a sejtnek ki kell javítani, amely rövidtávon lehetővé teszi a sejt túlélését, hosszú távon pedig megakadályozza a kontrollálatlan sejtosztódás kialakulását. A tudósok régóta szeretnék megtudni, hogy az örökítő anyag miért ott törik el, ahol. Az már körülbelül tíz éve ismert, hogy a DNS-ek törése epigenetikai úton (is) szabályozott, s a legfontosabb epigenetikai jelet is ismerték (H3K4me, azaz a H3-as hiszton molekula 4-es pozíciójú lizin oldalláncának metilációja), csak éppen az ok-okozati összefüggést nem sikerült bizonyítani.
A debreceni molekuláris biológus és tudóstársai géntechnológiai úton létrehoztak egy fúziós fehérjét, amely két fontos tulajdonsággal rendelkezik: egyrészt felelős a H3K4me kialakulásáért, másrészt szelektíven odairányítható a DNS molekula előre megadott szakaszaihoz (egy „célzó” egység segítségével). A fúziós fehérje a DNS molekulához odairányítva törést és rekombinációt váltott ki, így bizonyítva az ok-okozati összefüggést a rekombináció iniciációja és a hiszton H3 lizin metiláció között.
Székvölgyi Lóránt elmondta, ez egy alapkutatás, így gyakorlati haszna közvetlenül nem mérhető, de minden bizonnyal rengeteg újabb kutatást fog inspirálni, mivel számtalan lehetőséget rejt magában a felfedezés. Többek között a rákterápiában (a rák mindig DNS-töréssel és rekombinációval indul) és a meddőség bizonyos formáinak kezelésében is.
S hogy mit hozhat egy debreceni kutató életében, hogy a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában publikál? „Rövidtávon sikeres pályázatokat remélek ettől a megjelenéstől. Természetes, hogy ezután nagyobb eséllyel nyerhetünk hazai és nemzetközi pályázatokat, az elnyert forrásokból pedig kutatókat tudunk majd toborozni. Középtávon pedig bízom benne, hogy felállhat majd a Debreceni Egyetemen egy önálló kutatócsoport, mellyel további eredményeket érhetünk el a területen” – hallhattuk Székvölgyi Lórántot.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)