Elképesztően sok ember volt kíváncsi az Állatkertek Éjszakájára Debrecenben – fotókkal, videóval
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.08.26. 10:21 | Frissítve: 2017.08.27. 17:20
Debrecen – A kis Dáriusz tündérien szunyókált, a gyűrűsfarkú makik nem bírtak magukkal, a gyerekek pedig nagyon ügyesnek bizonyultak.
Péntek este minden az állatvilág királyairól szólt a Nagyerdőn: este 7 és 11 között ugyanis bárki beléphetett a birodalmukba, és az eddigiektől teljesen szokatlan módon sötétben is láthattuk az oroszlánokat, a zsiráfokat és a kígyókat. Érdemes volt időben megérkezni a jegypénztárakhoz, ugyanis a főbejáratnál és a vidámpark bejáratánál is végeláthatatlanul hosszú sor kígyózott. A legkevésbé szerencsések több mint fél órát is vártak a jegyükre, ekkora tömegre – a tapasztalat szerint – ugyanis a Debreceni Állatkert sem készült.
A kis Dáriusz gondozója karjaiban | Fotók: Miskolczi János
Minket is meglepett, hogy ennyire nehéz parkolót találni és hogy ennyire sok debreceni kilátogatott erre az eseményre. De az még jobban, hogy az alig óvodás korú gyerekek ilyen fitten és lazán kezelték a helyzetet: még este 10 után is ugyanolyan energikusan csodálkoztak rá az állatokra, mint órákkal korábban.
És nem csak rácsodálkoztak – legnagyobb örömünkre –, hanem pontosan fel is ismerték őket: elképesztő koncentrációval összpontosítottak a kisebb hüllőkre és kétéltűekre a Pálmaházban, kitörő örömmel konstatálták, hogy láttak egy sült, vagy épp összebarátkoztak egy fekete-fehér varival.
Az állatsimogatóban egymást érték az elemózsiával tömött kezek, a szülők és a gyerekek együtt barátkozhattak juhokkal, barikkal, kecskékkel és lovakkal egyaránt. És hát ők – értelemszerűen – ahhoz mentek a legszívesebben, akik a leggazdagabb munícióval kínálták őket.
Az este egyik abszolút sztárja volt Dáriusz, az alig négy hónapos kistigris, aki némi játék és csemegézés után egy kisbabához illő szunyókálásba szenderült a látogatóktól alig pár méterre.
Néhányan a nem éppen klasszikus értelemben vett szépséget vették alapul választásuk során: egy csapat fiatal például a denevéreknél időzött el hosszan, miközben cukinak nevezték őket. Nagyon aranyosak voltak a pingvinek, a sivatagi rókák és a zsiráfok is: ők szemmel láthatóan fáradtak voltak, de állták a sarat. A vöröspanda egyszerűen bealudt, és csak a popsiját láttuk, míg a leopárd jóízűen elfalatozott egy méretes húsdarabot, a gyűrűsfarkú makik pedig Julien király módjára ugráltak, játszottak és pörögtek órákon át.
Az állatkert különleges programokkal is előrukkolt az este során: középpontba került a hatalmas testű, lomha víziló is, meg lehetett kóstolni különféle virágokat, csúszómászókat és rovarokat szárított állapotban – egy barátom megtette, azóta folyton ezekért az ízekért epedezik. Emellett fiatal tánccsoportok is műsort adtak a helyszínen zenével kísérve.
Világító ásványok és kígyózó sor az óriáskeréknél
Nem csak az állatkert aratott sikert a látogatók körében: sokan váltottak olyan karszalagot, amellyel korlátlanul használhatták a vidámpark játékarzenálját, amely egy színes és mókás időutazásra invitálja a látogatókat.
Itt az anyuka ugyanúgy felidézheti gyermekkori, megmosolyogtató élményeit, mint a fiatal egyetemisták.
A körbe-körbe pörgő elemektől a dodzsemen át az óriáskerékig és a kísértetkastélyig mindenhol hosszú sorok álltak – mi csak külső szemlélőként derültünk jót mindezen.
A mi személyes kedvencünk az este folyamán egy ritka jó fej néni volt, aki világító ásványokat mutatott be az érdeklődőknek:
az alapból fehér-fekete színű köveket sötétben UV-fény alá helyezte, és elmagyarázta, mitől változnak az ásványok ennek hatására zöld, lila, piros vagy épp zöld színűvé. A foszforeszkálás elnevezés is innen ered egyébként.
Aki pedig nem művelődni, hanem segíteni szeretett volna, az még vért is adhatott a helyszínen.
Egy biztos: jövőre is nagy örömmel üdvözölnénk az Állatkertek Éjszakáját a városunkban, némi ráncfelvarrás és szervezési pontosítás után. Ugyanis számos helyen nem volt kivilágítva sem az út, sem az állatok kifutója, így könnyű volt eltévedni a frekventáltabb helyektől távol, az állatok nagyrészét pedig nem lehetett látni, hiszen vagy épp elbújtak aludni, vagy fény hiányában nem lehetett észrevenni őket. (Én személy szerint sajnáltam is azokat a zoolakókat, akik már régóta aludnának, és folyton a szemükbe világítanak a látogatók.) A felkészültebbeket ezt a helyzetet fej- vagy elemlámpával, vagy épp telefonvakuval orvosolták hatékonyan.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
zsugababus
Nem értem én ezt a sok buta embert ! Képesek volt kint állni kígyózó sorokban hogy bemenjenek este :) Mikor általában mindegyik bevackolta már magát :) Mitől élvezetesebb egy éjszaki állatkert múzeum meg még amit már kitaláltak éjszakára ??