Debrecen mellett van egy „sziget”, ahol hadat üzennek az előítéleteknek
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2019.08.11. 14:10 | Frissítve: 2019.08.12. 13:24
Debrecen - Immár 22. alkalommal szervezték meg a görögkatolikus papnövendékek a Szent Damján orvos vértanúról elnevezett tábort a cívisvároshoz közeli kempingben, ahol több mint száz fogyatékkal élő számára tették felejthetetlenné a nyarat.
Debrecen határától mintegy hat kilométerre, a rendezvényektől hangos Vekeri-tó szomszédságában létezik egy „sziget”, amely elsőre ugyan csendesnek tűnhet, ám ez csupán a felszín. Közelebb érve a felhőtlen móka és kacagás világába csöppenünk, ahol mindenki egyformán szép és értékes. Ez a hely a Szent Damján-tábor, ahová immár 22. éve járnak a fogyatékkal élők, hogy egy hét erejére elmenekülhessenek a beskatulyázó, durva társadalomból a szeretet és az elfogadás szigetére.
Fotók: Kandert Szabolcs
A Görögkatolikus Papnevelő Intézet szervezésében létrejövő tábor – névadójához, az orvos Szent Damjánhoz hűen – az ingyenes és önkéntes segítségnyújtás helyszíne. Az adó egy százalékának felajánlásából, illetve különböző gyűjtésekből származó bevételből valósítják meg minden év nyarán a tábort. Emellett különféle egyházi, civil és céges adományok is érkeznek: játékok, előadások, arcfestés, fodrászat – csupán néhány példa arra, hogy milyen sokan támogatják ezt a fajta szociális munkát.
A tábor bármilyen, enyhe vagy középsúlyos fizikai vagy értelmi károsodással élő számára nyitott. Vannak közöttük autisták, Down- és Williams-szindrómások, de olyan is akad, aki halmozottan sérült: egyszerre mozgáskorlátozott, vak és értelmi fogyatékos. Az alapelv az, hogy a szülőket és fogyatékkal élő gyermekeiket egy hét erejéig tehermentesítsék. Szinte teljesen szülőmentes ez az övezet – a néhány kísérőt leszámítva –,
több mint 160 önkéntes fiatal gondoskodik a testük fogságába zárt, ám lélekben annál szabadabb gyerekekkel és felnőttekkel. Mert ide nem csak kisebbek érkeznek, hanem olyanok is, akik sok esetben jóval idősebbek a velük foglalkozóknál.
Balázs Mihály papnövendék, a tábor főszervezője elmondta, idén a kétévtizedes fennállás legnagyobb táborát zárták, ugyanis összesen több mint 270 táborozó és lelkes segítő töltött együtt egy hetet a Dorcas Kempingben. Idén is színes programokkal várták a táborozókat a szervezők: volt arcfestés, táncház, medencézés, de a Lángoló Csigák és a Nemadomfel Együttes is hatalmas bulit csapott. A tűzoltók látogatása és a már hagyománynak számító motoroztatás szintén nagy népszerűségnek örvendett,
az elmaradhatatlan Ki mit tud? pedig a közös éneklésekkel, egy falunap megidézésével és tánccal még jobban összekovácsolta a társaságot.
A papnövendék azt elárulta, hogy az önkéntesség feltétele a 16. életév betöltése, mivel szükséges egy bizonyos érettség és felelősségvállalás ehhez a feladathoz. Főként egyetemisták jelentkeztek az ide táborba, de középiskolások és dolgozó felnőttek is segítettek – volt, aki emiatt vett ki szabadságot, de olyan is akadt, aki délelőtt vagy délután járt ki a táborba. Nem csak szakemberek, vagy ilyen jellegű tanulmányokat folytató fiatalok önkénteskedtek: újságíró, jogász- és gépészmérnök hallgató is érkezett a Damján-táborba.
Balázs Mihály már hét éve „damjánozik”, az első években segítőként tevékenykedett, később már csoportvezetői feladatokat látott el, ebben az évben pedig őt választották meg főszervezőnek.
- Mondhatnék kliséket, de aki nem jön el, az nem tapasztalja meg ezt a Damján-feelinget, ezt a szeretetáradatot, amit 110 sérült tud adni az embernek. Ezt érezni, megtapasztalni kell
– mondta a papnövendék.
„Hordozzátok egymás terhét” – ez a jelmondata a tábornak, ez a bibliai ige pedig jól tükrözi azt a szemléletmódot, amit a tábor, a szervezők és az önkéntesek képviselnek.
Espán Margaréta második alkalommal vett részt segítőként a táborban. A Kárpátaljáról érkezett újságíró korábban sosem foglalkozott sérült gyerekekkel, még csak az ismerősei között sincs fogyatékkal élő, így bevallása szerint félve jött a táborba tavaly.
- Azt mondták akkor a csoportvezetők, hogy ez a hely függőséget okoz, és ez tényleg így van. Azóta, hogy az elmúlt évben hazamentem, nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a táborozókra.
Láttam rajtuk, hogy mennyire boldogok, felszabadultak tudnak lenni, és nem zavarja őket, hogy épp mozgáskorlátozottak, másképp állnak a lábaik, vagy hogy áll rajtuk egy-egy ruhadarab. Ez mind nagyon sok erőt adott nekem a mindennapokhoz
– mesélte az önkéntes.
Hozzátette: nagyszerű, hogy több mint 160 ember egy hetet szánt a nyarából arra, hogy teljesen ingyen eljöjjenek és segíthessenek másoknak felejthetetlenné tenni ezt az időszakot. Sok szülőnek pedig ez az a hét, amikor el tud menni nyaralni olyan helyre, ahová például egy mozgássérült gyerekkel nehéz lenne. „Óriási élmény és boldogság számomra, hogy ehhez egy icipicit én is hozzá tudtam tenni” – mondta Margaréta.
- Általában a fogyatékkal élő, rosszabb esetben a fogyatékos jelzővel szoktuk illetni őket. Mindkét kifejezés szótövében ott a fogyaték, azaz valaminek a hiánya. De nekik nem hiányzik semmi, ugyanolyan teljes értékű életük van, ugyanúgy megvan az emberi méltóságuk. Lehet, hogy nekem az okoz gondot, hogy az éjszaka folyamán fel kell kelnem bepelenkázni valakit, de ő szenvedhet például a számára furcsa stílusom miatt. Csak ezt nem vesszük észre, mert nekünk ez természetes, de egy autistának, aki eltér kicsit a napi rutinoktól, mert aznap egy kicsivel tovább aludtam, vagy nem azt kapja ebédre, amit megígértem neki, ő is ugyanúgy kellemetlenül tudja érezni magát.
A „Hordozzuk egymás terhét” lényege, hogy itt mindenki egyforma, nem teszünk különbséget táboroztató vagy sérült ember között
– hangsúlyozta a főszervező.
Az önkéntesek is egyöntetűen arra biztatnak mindenkit, hogy ha egy hétre nem is, de egy nap erejéig tegye próbára magát, és lássa meg, milyen csodálatos is ez a kis város. Mert ahogyan egy korábbi táborozó kisfiú, Takács Viktor frappánsan egy mesebeli településhez – Elmore-hoz – hasonlította, ez a tábor tényleg egy csodás város. Tele empátiával, szeretettel és törődéssel – ezekről az értékekről pedig sokszor megfeledkezünk ebben a rohanó világban. A Szent Damján-tábor egy apró szelete annak, amit emberségnek hívunk: figyeljünk oda társainkra, és – ha csak egy rövid időre is, de – próbáljuk meg egymás terhét hordozni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
Gémesi Gábor
A debreceni reformátusok is sokat tesznek èrtük. Otthont működtetnek, programokat szerveznek Nekik. Segìtik ès szeretik Őket.
Gémesi Gábor
Sajnos nagyon sokan mèg mindig előìtèletesek a fogyatèkkal élőkkel szemben. Fèlnek vagy ìrtóznak tőlük. Ezèrt fontos ès jó ez a tábor. Nemes ügy.