A túszként megölt vőlegény – az élet a Wolaffkán
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.12.08. 08:38 | Frissítve: 2013.12.09. 09:06
Debrecen – A Húsvét-szigeteki kőfejek és Dél-Amerika népi kapui is megelevenednek a József Attila-telepen. A korábban a város jótevőjéről elnevezett Wolaffka-telep nagy része iparterület, ám az övezet mégis inkább falusias.
A Diószegi és a Monostorpályi utak, valamint a Borzán Gáspár és a Vámraktár utcák által is közrefogott zónában tüzép, gumi- és kamionszervizek, benzinkút, kertészeti áruház, továbbá nyomda és vas-műszaki nagykereskedés is működik. Borzán Gáspár utcai határán a konzervgyár fut végig, a Vámraktár utca túlsó (már a Biczó-kertbe eső) felén pedig hatalmas dohányfeldolgozó csarnok épül.
A Diószegi útról érdemes tudni, hogy neve az Álmosddal szemközti, romániai településre, Bihardiószegre utal (ami mellett Bocskai 1604. október 15-én az első győztes ütközetét vívta meg), de a Diószegi családnak is emléket állít. Eredetileg sóút volt (akárcsak a Vámospércsi út), és a Szent Anna utcai kapu sóházánál csatlakozott a városhoz.
– Harminc éve, amikor ideköltöztem, még három műszakban termelt a konzervgyár, és Szergejék vadászgépei is hármasával húztak el felettünk. Akkor még nem volt burkolata a Borzán Gáspár utcának – idézte föl Tóth János nyugdíjas. A korábban mechanikai műszerészként és géplakatosként dolgozott vendéglátónk szerint a városrész mindig le volt maradva, és alig fejlődött valamit. Elmondta azt is, hogy szeretne csatlakozni a szennyvízcsatornára, de az 200 ezer forintba kerülne.
A ma Bánkra és Létavértesre is vezető Diószegi út jobb oldalában, az Olajfa utca mellett található a Huszár Gál-iskola, melynek tanulói ottjártunkkor éppen facsemetéket ültettek. Az intézménynek általános iskolája és gimnáziuma is van, s a távolabb lakó tanulókat egy látványos sulibusz szállítja. A városrész túlsó peremén (valójában már a Lencztelepen) egy másik iskola is található, ami ugyancsak József Attila nevét viseli.
Vele átellenben pedig, szintén a Monostorpályi úton, a körzet könyvtára áll. 1968-ban nyitották meg, s hitvallása szerint ez a kertvárosi övezetben élők egyetlen kulturális intézménye. (Látogatásunkkor azonban az ott lévő alkalmazott hölgy nem engedte meg, hogy használjuk a vécét, hanem az iskolába küldött minket...)
A keresztutca névadója, Borzán Gáspár (?–1604) egyébként a cívisváros ifjú szenátora volt. A Bocskai által Álmosdnál legyőzött osztrák császári tábornok, Belgiojoso rabolta el túszként Tokajba, ahonnan többé nem tért vissza. A vesztes Belgiojoso Debrecenen át menekült a megmaradt katonáival, és sarcként 10 ezer forintot és élelmiszert követelt a cívisvárostól. Borzán Gáspár éppen az esküvőjére készült, amikor túszul ejtették.
Vesztét az okozta, hogy Debrecen vonakodott megadni a sarcot, majd pedig, amikor mégis kötélnek állt, akkor meg Bocskai hajdúi tartóztatták fel a tábornoknak szánt szállítmányt. A körzet többi utcája között is vannak történelmi vonatkozásúak, ilyen a Bajnok, a Koppány és a Wolaffka utca is. Wolaffka Nándor választott püspök, a Szent Anna-templom plébánosa (1852–1906) valójában az egész városrész eredeti névadója.
– Nagy esőzések során elönt minket az esővíz, mivel nemcsak nincsen csatornaszemünk, hanem ráadásul felénk is lejt az utca. Pedig az útépítés költségeibe nekünk is be kellett szállnunk, ahogyan a szennyvízcsatornáéba is. Mégse lett tökéletes az út, s a mi házunk előtt kövekkel is tele lett az út mellette föld, és ez megnehezíti a gazolást is – sorolta Veres Béla, aki a Wolaffka utcában lakik. Megtudtuk azt is, hogy házigazdánk 1964 óta él itt, s akkoriban gázuk nem volt, és még a vizet is a kútról kellett vinnie, ami az utca végében álló kápolnánál működött.
Az övezet tehát Wolaffka-telep volt, tisztelgésként az egyházi személyiség iránt, aki a város katolikus vallási életének fejlődésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. A katolikus lexikon szerint nagy része volt a debreceni piarista gimnázium felvirágzásában, és a Svetits Intézetbe telepítette le a „Miasszonyunk” iskolanővéreket. Mindemellett a gondoskodása kiterjedt a város szociális helyzetének megjavítására is.
A nevét viselő Wolaffka utca első ránézésre kétnevűnek tűnik, mivel az utca másik oldala a Kulacs nevet viseli. E „kétnevűségnek” az az oka, hogy itt valójában két utca van, csak éppen kis térrel kezdődnek. Ebben a parkban található a telep egyik ékessége, a Szent Antal Kápolna. Az 1948-ban megépített misézőhelyet 1956-ban alakíttatta át kápolnává Mándoki Ernő piarista pap tanár. A tornyos-harangos kis gyülekezeti helyet már akkor közösen használta a katolikus és a református egyház.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)