A színes-szagos, őszi levelek varázsa: Debrecen védett fái közt sétáltunk
Szerző: Óvári Anna | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.26. 09:00 | Frissítve: 2019.10.26. 09:04
Debrecen – Kocsányos tölgy, vadgesztenye, tiszafák: érdekes titkokat rejtenek a debreceni értékek, melyek mellett nap mint nap elsétálunk.
Szeptember 23. és november 10. között tartják országszerte a Múzeumok Őszi Fesztiválját: a kezdeményezéshez Debrecen is csatlakozott. A sokszínű programkínálat részeként egy különleges sétán vehettek részt az érdeklődők az elmúlt hétvégén.
Váradi Zoltán természetvédelmi mérnök vezetésével a Déri Múzeumtól indulva egészen a Nagyerdőig gyalogoltunk, s közben
rendhagyó élménybiológia óra keretén belül tudhattunk meg többet a város védett fáiról.
Mint a közös séta közben megtudtuk: a mai Déri tér helyén egykor a Paptava, majd az 1840-es évektől elsősorban a kollégiumi diákok természetrajzi ismereteik bővítését szolgáló botanikus kert állt. 1920-ban a tér kocsányos tölgye már a 30-as éveiben járt, amikor is Déri Frigyes Debrecen városának ajándékozta régiséggyűjteményét, így pedig hagyatékával megalapította a mai napig működő Déri Múzeumot. Az épület homlokzatán arany betűkkel hirdetik: „Az élet véges, a művészet örök.” Azonban erre a múzeum előtti tér kocsányos tölgye akár rá is cáfolhatna, mint az állandóság jelképe.
A tölgyfa érdekessége az, hogy olyan, mint egy élő történelemkönyv. Ha beszélni tudna, elmesélné, mennyi mindent megélt már: látta, mikor a szomszédos püspöki palotának a lépcsőjén hordták fel a szenet a cselédek, vagy amikor 1956-ban a szemben található Postát szétlőtték egy tankkal, és figyelemmel kísérte, mikor a Déri Múzeum kupolatermének az ablakán beemelték a Munkácsy-trilógia képeit.
Rájöhetett arra is, hogy nem is változott olyan sokat ez a világ. Az előtte sorakozó padokon ülő szerelmesek ugyanúgy belevésik monogramjaikat, a diákok egy része pedig ugyanúgy fut reggel, mint 120 éve, nehogy elkéssen az iskolából.
A kocsányos tölgy a Nagyerdő fő erdőalkotó faja, azonban ez a példány az impozáns, kapitális méretéből fakadóan a belváros legszebb védett fája.
Mitől válik védetté egy fa?
A Déri tér közelében maradva egy piramis tölgyhöz látogattunk el, amely szintén egy kocsányos tölgy, azonban teljesen más a megjelenése az előzőhöz képest. Második állomásunknál megtudhattuk, mi is az a védett fa. Helyi jelentőségű természetvédelmi értékké elsődlegesen olyan fákat nyilváníthatnak, melyek őshonosak Magyarországon, vagy valamilyen kultúrtörténeti jelentőséggel rendelkeznek.
A kocsányos tölgy esetében a fa levele rendkívül jellegzetes, hullámos széle van, melyet karéjosnak szokás nevezni. Sokan azt gondolják, hogy azért kocsányos, mert a levelek végén van egy kis nyúlvány, amely maga a kocsány. De
igazából a termés, vagyis a makk tetején lévő sapkán van rajta a kocsány, mely az a hosszú szár, amelynek segítségével kapaszkodik a fa ágaiba.
A kocsánytalan tölgynél – amely Debrecenben nem képviselteti magát, mivel hegyvidéki faj – éppen ez a szár hiányzik, így a makkok az ághoz közvetlenül kapcsolódnak.
Mind a kocsányos és kocsánytalan tölgy őshonos fafaj, melyek már évezredek óta megtalálhatók az országban és segítenek az ökoszisztéma fenntartásában. Táplálékot és fészkelési lehetőséget nyújtanak különböző élőlényeknek, valamint egyedeikhez köthető a nagy szarvasbogár és a nagy hőscincér is.
A Perényi utcában található a Diószegi-Fazekas emlékmű, amely az egykori Református Kollégium füvészkertjének a szobra volt. Az műalkotás az első hazai füvészkönyv írói, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály személye előtt tiszteleg, akiket méltatlanul kevésszer említenek meg, holott botanikai szempontból is nagyon jelentős alakok voltak.
Következőnek a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona előtti tiszafákat látogattuk meg, melyek a fenyők csoportjába tartozó őshonos fafajok. Különlegességük, hogy nagyon jó parkfák, az Egyetem téren, a szökőkút két oldalán is kúp alakban színesítik a látképet.
Másik érdekessége a fajnak, hogy minden része mérgező, kivéve a termése, amely egy kis piros bogyó.
Ezenkívül a téli madárvédelemben nagy jelentőséggel rendelkezik a tiszafa, mivel ezt a piros magköpenyt a madarak megeszik: habár a magja mérgező, a madarak emésztése túl gyors ahhoz, hogy a méreganyagok hassanak. Így a szárnyasok elpotyogtatják a magot, ezzel hozzájárulva a tiszafa nagyfokú elterjedéséhez. A tiszafa törzsének keresztmetszetét sokszor használják fel mind a mai napig díszdoboz- és ékszerkészítésre.
Nyolcvanadik születésnap
A Péterfia utcához érve a gömbkőris sort tanulmányoztuk, melyek ültetését előszeretettel alkalmazzák sugárutaknál: nevét a lombkoronája formájáról kapta. Ezzel a fatípussal vadon soha nem találkozhatunk, mivel két faj ötvözéséből született meg: magas kőrisbe oltottak virágos kőrist. Jellemzőjük, hogy elviselik a városi szennyezést és kevésbé vízigényesek, ezzel alkalmazkodva a száraz időszakokhoz.
További három kocsányos tölgy mellett sétáltunk úti célunk felé, melyek a Bem téren ágaskodnak. A térség mondhatni a Nagyerdő kapuja, amely nem régen ünnepelte születésnapját, ugyanis
1939. október 10-én nyilvánították az erdő északi részét természetvédelmi területté, ezzel pedig elsőként került fel az ország védett területeinek listájára.
A Simonyi úti hársfasornál megtudhattuk, hogy a három hársfajt egymástól megkülönböztetni a levelük alapján lehet. Ez azért is fontos, mert a gyógynövény gyűjtésénél jelentős a hárs virága, amely köhögéscsillapító hatással bír. Nagyon figyelmesen kell végezni a gyűjtést, mert ha tévedésből a szürke levelű hárs leveleit gyűjtjük, akkor épp az ellenkező hatást érhetjük el vele.
A Simonyi úton tovább sétálva található Debrecen egyetlen védelmet élvező hegyi juhara, nem messze tőle pedig egy hatalmas platánfa áll. Egy könnyen felismerhető fajról beszélünk, mely kérgét folyamatosan cseréli, ezzel megszabadítva magát a kártevőktől.
Nem mindegy, hogy vad vagy szelíd az a bizonyos gesztenye
Sétánk végéhez közeledve ellátogattunk még a Medgyessy sétányhoz, melynek két oldalát hársfasor díszíti. A fafajta virágzása általában májusban kezdődik, ilyenkor érdemes elidőzni körülöttük, mert a magukból árasztott illat nagyon intenzív és kellemes.
Az ősz kellemes színfoltja és egyben a gyerekek kedvelt játéka a vadgesztenye termése. Jó időtöltés a fényes barna golyók gyűjtögetése, és vidám figurákat is készíthetünk belőlük, de
szelíd rokonával ellentétben a vadgesztenye nem ehető, sőt mérgező. Érdekességként megemlíthető, hogy érdemes a mosódiót a fa termésével helyettesíteni.
A Krúdy étterem sarkánál egy magnólia, azaz liliomfa áll, mely a legősibb zárvatermők közé tartozik. Virágzásának üteme az időjárási körülményektől függ. Hűvös esetén lassabban borul virágba, és több ideig tart, de ha berobban a meleg, akkor pár nap alatt rózsaszínbe borul a fa összes ága. A szirmok elhullajtása után gyönyörű sziromszőnyeg veszi körül a fát, mely nem mindennapi látványt nyújt az arra járóknak.
Ha valaki természeti értéket vél felfedezni valamelyik fában, akkor kezdeményezheti védetté nyilvánítását, akár mint magánszemély.
Akik még többet szeretnének megtudni a Nagyerdő élővilágáról és kíváncsiak arra, hogy hol található a majomagy, mit érdemes tudni a szelídgesztenyefáról és hogyan néznek ki a mocsári ciprusok, azokat október 27-én, vasárnap reggel 9 órakor a Pálma étterem előtt várja egy újabb közös sétára Váradi Zoltán túravezető.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)