A kivégzett honvédek emléke ma is él a szabadság őrvárosában, Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.10.06. 08:48 | Frissítve: 2015.10.06. 15:16
Debrecen – Az 1849. augusztus 2-i, debreceni ütközet után tizenegy nappal a Görgei Arthur vezette magyar honvédség letette a fegyvert az orosz cári hadsereg előtt. Világos ugyanakkor a megtorlásra éhes császáriak tombolásának kezdetét is jelentette.
Ezt megelőzően, 1849. augusztus 6-án (is) a magyar kormány még megüzente, hogy nemzetünk „szívesen látná”, ha a Szent Koronát valamelyik orosz nagyherceg viselné. Ennek nem lett foganatja, s végül 1849. augusztus 13-án Görgei magyar honvédhadserege Világosnál kapitulált az orosz cár inváziós csapata előtt. (Görgei Arthur ezzel azt akarta jelezni, hogy a magyarokat nem az osztrákok győzték le).
A tábornokok azt remélték, hogy az oroszok megvédhetik őket Haynau vérszomjától, ám azok elvették a fegyvereiket, s átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, ahol aznap el is kezdődtek a kihallgatások. Világos után az osztrákok véres megtorlásba kezdtek. Bár I. Miklós cár könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mégis mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc elfogott vezetőivel.
Igaz, ő is elutasította Haynau kérését, aki statáriálisan akarta kivégeztetni a foglyokat. Az 1849. október 6-ára, a bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozatra a bíróság azokat a honvédvezetőket választotta ki, akik a császári hadsereg tisztjeként kezdték a katonai pályafutásukat, majd önálló seregtesteket irányítottak. A szemtanúk szerint mindegyikük bátran állt a hóhéraik elé.
Sortűzzel végezték ki Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost. Aztán felakasztották Pöltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt. Batthyány Lajost aznap este a pesti Újépület udvarán állították kivégzőosztag elé. Azt követően több száz katonát és civilt ítéltek halálra, várfogságra, míg másokat besoroztak az osztrák hadseregbe.
A szabadság őrvárosában, azaz Debrecenben (ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását) mindegyik aradi vértanú nevét viseli egy-egy utca, ahogyan Arad és Batthyány Lajos emlékét is utca őrzi. A fentiekhez kapcsolódva, mellettük a cívisvárosban van Csata, Függetlenség, Vértanú és Világos nevű utca is, valamint természetesen Honvéd, Honvédtemető, Hősök, Nemzetőr és Görgei Arthur utca is. Nagysándor József táborhelye, a korábbi Kokasló-halom az ő nevét viseli, s a dombon obeliszk magasodik az ütközet emlékére.
Emléktáblája van Batthyány Lajosnak, Kiss Ernőnek és Török Ignácnak is. A Hosszúpályi úton emlékoszlop áll Szarka János tiszteletére, akit menekülés közben egy cári katona szúrt le ott. Érdekesség, hogy Marschalkó János szobrát, a Haldokló oroszlánt eredetileg ott állították volna fel. Sokáig azonban rejtegetni kellett a mementót, s majd csak 1867 augusztusában kerülhetett a Nagytemplom mögötti parkba, onnan pedig, 50 évvel később a Hősök Temetőjébe.
A hálás debreceniek ugyanakkor természetesen Kossuth Lajosról és Petőfi Sándorról se feledkeztek meg: nevüket szerte a cívisvárosban megannyi intézmény, közterület és képzőművészeti alkotás is őrzi az utókor számára.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)