A debreceni Superman és a szocialista nagyipar – az élet a Júliatelepen
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.09.07. 09:06 | Frissítve: 2013.09.08. 09:57
Debrecen – Lődörgő menekültek a Sámsoni úton, a szebb napokat megélt csapágygyár régi épületei a Kassain – két meghatározó elem napjaink Júliatelepéről.
Az eredetileg Katz-telep nevű városrészből kifejlődött területet ma a Sámsoni út, a – menekülttábor magasságában húzódó – Vastorony utca, valamint a Budapest–záhonyi vasútvonal és a Szurony utca határolja. Az övezet tehát igen kiterjedt, hiszen kinyúlik egészen Apafáig, és magában foglalja az önmagában sem kicsi csapágygyárat is. Tíz–tizenkét éve még mindennapos gondot okoztak itt a közművesítés és a tömegközlekedés hiányosságai, mára azonban ezek közül sokat orvosoltak.
– Nem kevés utca burkolatlan még, és helyenként a csapadékvíz-elvezetés sem megoldott – sorolta Erzsike, akivel a Sámsoni úti vasúti átjáró közelében elegyedtünk szóba. – Ugyanakkor például az Apafája utcát újra egyirányúsítani kellene, és ott is sok javítanivaló akad. Nagy esőzésekkor idezúdul be a sok víz a Sámsoni útról – mutatta az asszony a beszélgetésünk helyén, az egyik kisboltnál. Ők egyébként 45 éve laknak a Júliatelepen, kedvelik az itteni életet, és megnyugtatónak tartják, hogy mostanában aktívan járőröznek a rendőrök a környéken.
A Sámsoni útnak napjainkra olyan meghatározó részei lettek az itt ténfergő, kocsmázó, internetező menekültek, mint a vasúti átjárótól a táborig húzódó üzletek, üzemek és az autókereskedések végeláthatatlan sora. Itt található az a vendéglő is, amelyik a viccesen megfogalmazott akcióival is fel szokta hívni magára a figyelmet. Egy aktuális kínálata szerint például most jutányos reggeli menüje van, amely korsó sört és egy feles töményet tartalmaz. Ugyanakkor itt ízlelhető meg a „retró habos” kávé is.
Az északi határvonalon, a Simon István utcában jókora emelkedő nehezíti a közlekedést, főként, hogy a domb ugyanolyan pucér, mint a városrész oly sok útja. Erre panaszkodott Szolnoki Imre is, akivel a Kakukk utcai munkahelyénél váltottunk szót: – Le kellene burkolni a közutakat; nyáron a por nehezíti a közlekedésünket, télen pedig a bokáig érő sár és hó – mondta el vendéglátónk, aki szerint egyébként csendes, nyugodt ez a környék. Jóllehet, menekültek már a közelükben lévő udvarba is bemásztak... Pedig sok itteni utca névadója nem erre nevelte az embereket.
Hetényi János (1786–1853) református lelkész, filozófiai író és tanító volt, akárcsak Szeremlei Sámuel (1837–1924). Szintén tanárként és íróként dolgozott Nagy Jenő (1912–1974), míg Simon István (1926–1975) Kossuth-díjas költőnek a műfordítói és a főszerkesztői munkássága is maradandó. Vályi Nagy Tibor (1912–1969) orvos, egyetemi tanár volt, aki 1942-től hivatásos repülőorvosi teendőket is ellátott, sőt a hazai antibiotikum-kutatásnak is úttörője: felfedezte a Primycint. Utcanév tiszteleg Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) Ázsia-utazó, kelet-kutató, a tibeti–angol szótár kiadója előtt is, ő az első európai, aki megismerhette a tibeti kultúrát.
– Ez a terület a Kossuth Tsz földje volt, amin többnyire rozsot termesztettek. Akkor még az itteni Gyalog utca nem zsákutca volt, s itt jártak át a Sámsoni út felől jött dolgozók a Göcsbe. A téesz 1995 körül értékesítette a földet, vett a csapágygyár is, és kiosztotta a dolgozóinak, mígnem ezt a részt is lakóövezetté nyilvánították – elevenítette fel az ott lakó Szatmáry János és a neje. Házigazdáink szerint a közművesítés rendben van, viszont jó volna, ha fekvőrendőröket helyeznének ki, és ha a busz bemenne az utcájukba is.
A menekülttáboron kívül az egykori csapágygyár is külön történelemkönyvet érdemel. Az 1950-ig eredeztethető vállalat főépülete ma irodaház, míg a telepen itt-ott különféle vállalkozások működnek. Az 1996-ban privatizált és a koreai Daewo tulajdonába adott gyáróriás üzemcsarnokainak egyikén ma az „Eurings” olvasható. A telep előtt ma is áll a „debreceni Superman” szobra (Marton László 1968-as alkotása, mely a XX. század címet viseli), mely erőtől duzzadóan hirdeti a valóban dicső múltat. Ugyanakkor a négyes főút és a csarnoksor közötti szervizúton pedig – a gyárkapu helyén – ki lehet menni a Júliatelep felső fertályába.
Onnan már csak néhány percnyi séta az apafai erdőség, s benne a lőtér. Látogatásunkkor meglepetésben is részünk lehetett: bentről a lövedékek csattanásai hallatszottak ki, a kapu mellett azonban egy gyönyörű őz állt...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)