A debreceni mentőállomás hétköznapi hősei
Szerző: Hegymegi Fanni | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.09.11. 08:15 | Frissítve: 2017.09.12. 15:10
Debrecen – Ha szól a csengő, rögtön indulniuk kell: szirénázó autóval száguldanak a sérültekhez. A debreceni mentőállomás vezetőjével az élet kiszámíthatatlanságáról és a mentősök munkájáról beszélgettünk.
Az egyik pillanatban még higgadtan áll, ám amikor megszólal egy csengő, rám néz és azt mondja: indulnom kell! Sarkon fordul és már szalad is, eltűnik a hatalmas garázsban. Néhány pillanat töredéke alatt történik minden, és én csak annyit látok, hogy egy mentőautó kanyarodik ki szirénázva a négysávos útra. Nézem az autót vezető férfit, aki egy egészen más emberré változott. Hétköznapi hős lett belőle.
Álom helyett valóság
- Négy éves korom óta , a Klinika sorozat hatására szívsebész szerettem volna lenni. Majd az egyetemen végig baleseti sebész. Végül oxyológus (mentőorvos)- és sürgősségi orvos lett belőlem. Egy családi tragédia azonban átalakította az álmaimat- mondja Szatmári Zoltán, aki annak idején mentőápolóként kezdett.
Negyedéves orvostanhallgató volt, amikor otthonában ebéd után az édesapja rosszul lett és összeesett.
Fiatal kezdőként megkezdte édesapja újraélesztését, de az életét már nem tudta megmenteni. Meghalt. Szívinfarktusa volt.
- Ott, hirtelen, rögtön felnőtté váltam, vége lett az igazi diákéveknek- emlékszik vissza. Az élet furcsa játéka, hogy az akkori mentősök, akik az édesapjáért siettek, most azok a kollégák, akik mellett felnőtt. Két évvel ezelőtt szorgalmának és kitartásának köszönhetően Szatmári Zoltán lett a debreceni mentőállomás vezetője. Szeretik és tisztelik őt, hiszen közülük való.
Felsorakoznak a mentőautók
A garázsban katonásan sorakoznak a sárga színű mentőautók. Itt a debreceni mentőállomáson összesen tizenhat kocsival dolgoznak a mentősök. Négy fajta csengő jelzi, hogy éppen melyik autónak kell indulni, így az autókat is négy csoportba sorolják: rohamkocsi, esetkocsi, a kiemelt mentőegység és a 4. típus a mentőgépkocsi. Tüzetesen megnézhettem mindet.
A rohamkocsi ajtaját nyitottam ki először.
Ebből a típusból csak egy van a megyében.
Ez a legmagasabb szintű mentőautó, amin profi, képzett szakemberek dolgoznak. Három fős a személyzet. Mindennek és mindenkinek megvan a helye, itt rend és fegyelem uralkodik. A rohamkocsin az orvoson kívűl a legtapasztaltabb mentőszakápoló és a mentőgépkocsivezető dolgozik. Tömeges baleseteknél, újraélesztéseknél és más kritikus szituációkban nagyon komoly munkát végez az ápoló és gépkocsivezető is.
Maximálisan felszerelt autóról van szó. Az alapvető eszközös vizsgálaton túl (EKG, vérnyomásmérés, vércukor- és, oxigénszaturáció mérés stb. ) akár magzati ultrahang, tűzeseteknél CO-szint mérés is lehetséges. A legmodernebb diagnosztikus és terápiás eszközök állnak a rendelkezésükre, melyekkel
minden kritikus állapotú sérültet és beteget a mai irányelveknek megfelelően képesek ellátni.
A defibrilláláson kívül lehetséges még a külső pacemaker-kezelés végzése, de lélegeztetőgép és precíz gyógyszeradagolásra képes eszköz is segíti a mentősök munkáját. Ha újraélesztésről van szó, egy mellkasnyomógéppel dolgoznak, amivel megfelelő mélységű és frekvenciájú mellkaskompressziót tudnak biztosítani. Az eszköz segítségével két kéz felszabadul, így olyan, mintha plusz egy ember dolgozna a mentőautóban, ráadásul szállítás közben is használható. Sajnos, nincs minden magasszinű mentőautón ilyen eszköz, mivel több millió forintba kerül. Többek között erre is gyűjt a Debreceni Mentőalapítvány.
Szülesztés, újraélesztés, súlyos sérült ellátása
A rohamkocsi mellett két esetkocsi van még a mentőállomáson, amik szintén magasszintű mentőegységnek számítanak. Ezeken az autókon is hárman dolgoznak. Gépkocsivezető, képzett, nagy rutinnal rendelkező szakápoló és főiskolai végzettségű mentőtiszt vagy orvosegyetemet végzett rezidens/szakorvos-jelölt. A rohamkocsi abban különbözik a két esetkocsitól, hogy itt csak mentő-és sürgősségi szakorvos tartózkodhat, aki minden beavatkozást elvégezhet.
A mentőtiszteket a négy főiskolai év alatt azokra a sürgősségi kórképekre készítik fel gyakorlatorientáltan, melyekkel a mentőgyakorlatban találkozhatnak (újraélesztés, súlyos sérült ellátása, szülészet, gyermekgyógyászati kórképek stb..) Persze mostanra már jóval kevesebb szülés történik a kórházakon kívül, hiszen szinte minden anyukát befektetnek időben, de régen ez nem így volt. 15 évvel ezelőtt napi szintű szülesztések voltak. Szatmári Zoltán három szülést vezényelt le eddigi munkája során.
Kiemelt mentőegység
Két fős személyzete van mindkét mentőautónak. Egy képzett mentőszakápoló és egy mentőgépkocsi-vezető dolgozik rajta, emiatt orvos nélküli esetkocsinak is szokták nevezni ezeket az egységeket. A kiemelt mentőegységet általában akkor riasztják, amikor az eset- és a rohamkocsi nem elérhető.
A mentés az első, de után a a dicséret is számít
Szatmári Zoltán állomásvezetőként összetett feladatot lát el. A havi munkaidő 50%-ban továbbra is kivonuló szolgálatot teljesít, a többi időben pedig állomásvezetőként szolgálati beosztásokat készít, valamint a szolgálati és működésre vonatkozó szabályzatokat, igazgatói utasításokat és egyéb szakmai útmutatók betartásának a felügyeletét, szakmai ellenőrzéseket, sőt a mentődolgozók képzésében és továbbképzésében is részt vesz.
Megszervezi a mozgóőrségeket, valamint a társszervekkel is tartja a kapcsolatot.
Amikor ott jártam, reggel 7-kor a váltásnál, a közösségi információátadásnál nemcsak a feladatokat adták ki a dolgozóknak, hanem szóbeli elismerést is. Előző nap például a rohamkocsi dolgozói kaptak dicséretet, mert egy 70 év körüli hölgyet sikeresen újraélesztettek egy élelmiszerboltban.
A vonulás mellett egyéb más feladatokat is végrehajtanak a mentődolgozók.
Szívesen tartanak bemutatókat óvodásoknak és iskolásoknak is,
illetve mindazoknak akiket érdekel a mentőmunka. Minden évben nyílt napot rendeznek az Újraélesztés világnapján, és ilyenkor egész napos oktatást tartanak a Mentőállomáson. Fesztiválszezonban, versenyeken pedig rendezvénybiztosítást végeznek. Állomásvezetőként Szatmári Zoltán fontosnak tartja a folyamatos képzéseket, a csapategységet és azt, hogy szakmailag mindenki megfeleljen. A lustaság és a hanyagság elfogadhatatlan, hiszen emberi életek és sorsok vannak a kezükben.
"Szeretem felvenni a piros szolgálati ruhámat"
- Azt érzem, jó helyen vagyok. Nem azért járok be az állomásra, mert kötelező dolgoznom, hanem azért, mert szeretek ehhez a csapathoz tartozni. Hiszen ez egy hivatás. Nem munka. Jó kedvvel megyek be mindennap, még akkor is, amikor tudom, hogy huszonnégy óráznom kell és érzem, hogy kimerült vagyok. Szeretem felvenni a piros szolgálati ruhámat, szeretem a csengőt, a kollégáimat. Amikor beviszünk egy sérültet a kórházba, legtöbbször nyomon követjük a sorsát.
Egy kis darabot mindig hozzátesznek a szívünkhöz
– mondja Szatmári Zoltán.
- Ezt a munkát nehéz érzelmek nélkül csinálni. Nem is lehet. Inkább azt mondom, az érzelmeinknek a mentés elvégzése után adunk teret. Addig tartjuk magunkat és tesszük a dolgunkat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)