<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="0.92">
<channel>
	<title>Debrecen hírei, debreceni hírek &#187; Vélemény</title>
	<link>http://www.dehir.hu</link>
	<description>Debrecen és Hajdú-Bihar megye hírei - Dehir.hu</description>
	<lastBuildDate>Thu, 17 May 2012 16:49:40 +0000</lastBuildDate>
	<docs>http://backend.userland.com/rss092</docs>
	<language>en</language>
	<!-- generator="WordPress/3.1.3" -->

	<item>
		<title>Állati kegyetlenségek: levágott macskafej, agyonvert ló, ketrecbe zárt kutya</title>
		<description><![CDATA[&#160;

Lehet, hogy csak városi legenda volt Debrecenben a Trombitás utca környékén élő idős bácsiról szóló sztori, aki módszeresen eltett láb alól minden környékbeli macskát. Az viszont tény, hogy majdnem sokkot kapott pár éve egy régi haverom barátnője, aki a Déli soron – tehát ezen a vidéken – hazafelé egy kerítésoszlopra tűzött macskafejet pillantott meg.

Az állatkínzásnak persze nem kell ennyire nyilvánvalóan gyomorforgatónak lennie. Létezik kevésbé véres változata is. Egy nagyerdei villalakóról mesélték a szomszédok, nem értik, diplomás ember létére hogy nem gondol bele, micsoda kegyetlenség egy állatot mindössze kétszer három méteres, lebetonozott területen tartani, veszettül rövid láncon. Valószínű, hogy a gazda jól szigetelt házban élhetett, mert nem zavarta a tehetetlen kutya egész napos ugatása. A szomszédokat annál inkább. Ők viszont a kisujjukat sem mozdították, és végignézték, hogyan sínylődik el az állat. Mint elődei – és utódai? – is, akik szintén ezen a betonplaccon szenvedtek.

Vegák és csivavák

Ezzel szemben van, aki gyilkosságnak tartja a disznóvágást, ezért nem eszik húst. Más viszont úgy gondolja, a haszonállatnak ez a lényege, ez élete értelme, tehát nincs ebben semmi különös. Felháborodunk a kegyetlenségen, amikor azt olvastuk, hogy borzalmas körülmények között, nyúlketrecekben tartott 350-400 csivavát egy tanyasi férfi [1]. Viszont simán, jó érzéssel esszük a paprikás csirkét, mely nagyüzemi módon nevelt baromfiból származik. Megdöbbenünk, ha bálnákat sodor partra a tenger, de rá sem rántunk, ha akváriumtisztítás közben egy-két apróság eltűnik a lefolyóban.

A falusi ember számára az állatot nem igazán azért tartják, hogy legyen kihez beszélni, kit kényeztetni, gondozni. Annak idején vigyorogva mesélték vidéki osztálytársaim, hogy náluk a kutya és macska helye kint van. S ha netán olykor-olykor belógott a cica és elheveredett a kanapén, a gazda úgy rúgta ki a házból, mint valami focilabdát. Aztán ha nem jött haza, mert beledöglött, hát nem morzsoltak érte könnyeket, mert volt még elég hasonló jószág a környéken.

Ellenben városi – főképp lakótelepi – környezetben sokszor a kisállat az úr. Jobb esetben a gazda mellett ül a kanapén, extrém helyzetekben a helyén. Ám az is előfordul, amikor a gazda úgy érzi, most már elég, ami sok az sok, és az elszemtelenedett (tehát emberi elvárásoknak megfelelni nem mindig képes) hobbiállatot fegyelmezni próbálja. S mondjuk újsággal, bottal, kézzel stb. elveri a cicust, kutyust, ha az esetleg otthon végzi el a dolgát, nem sétán, vagy leszedi a falról a tapétát, kicakkozza szőnyeg szélét. Az a gazda, akinek különben felforr az agyvize, ha az olvassa: „a helyszínre hívott rendőr lovaskocsiba fogott, földön fekvő lovat talált, melynek hátsó combját vasvillával szurkáltak össze.”

Kínzások ezerszám

S ha már emlegettük a Nagyerdőt: az is ehhez a témához tartozik, amit egy Hadházi utcai gázolásról hallottunk nemrégen. Az út közepén bóklászó, nagy testű eb láttán a közeledő gépjármű vezetője nem lassított, hanem a gázra lépett, s úgy csapta el, nehogy túlélje az állat az autóval való találkozást.

Természetesen ilyenkor nincs szemtanú, aki felírná a kocsi rendszámát és telefont ragadna. Amiben persze rossz beidegződések is szerepet játszhatnak: 1. tanúskodni senki nem szeret, 2. sokan nem is hisznek benne, hogy bármi is történne. S talán nem is véletlenül: a BM statisztikai osztályának adatai szerint állatkínzás miatt 2010-ben 1257 nyomozásból 417 került bírósági szakaszba, 2011-ben 959 esetből mindössze 40. Ez alapján az állatvédők azt gyanítják, hogy a valódi esetek száma a nyomozások számának többszöröse lehet, tehát évente sok ezer állatkínzásos bűncselekmény mindenfajta hivatalos eljárás nélkül mehet végbe. Ezért is szorgalmazzák rendes hatósági jogkörrel bíró állatrendőrség létrehozását szorgalmazzák az állatvédelemmel foglalkozó szervezetek, mint erről a napokban mi is hírt adtunk a Dehiren.

Ami nyilván ráerősít arra a tervezetre, ami a Kormány.hu oldalon is megjelent, s ami többek között azt fejtegeti, hogy ideje lenne az európai gyakorlathoz igazítani az állatvédelmi bírság összegét. Míg az 1998-as állatvédelmi bírságról szóló rendelet 5 ezer forinttól 150 ezer forintig terjedő bírság kiszabását tette lehetővé, az új tervezet szerint a bírság alapösszege 15 ezer forint lenne. Állatkínzásért, állatviadalok tartásáért vagy egy állat életének ok nélküli kioltásáért 150 ezer forintot kellene fizetni a jövőben. De 120 ezerbe kerülne az állat nem megfelelő módon történő szállítása is.

Ne vágjon bárki, bármikor farkat

A tervezet az állattartást is szabályozná, s előírná, milyen hosszú láncra köthető ki kutya, vagy mekkora űrtartalmú akváriumban tartható hal vagy más gerinces állat. Utóbbi azért is elgondolkodtató, mert egy internetes hír szerint Kínában terjed az élőállatos kulcstartó [2]: apró élőlényeket (halakat, teknősöket stb.) tesznek kis tasakba, amiben van víz, s megoldják a levegőzést is valamiképpen.

A szöveg arra is kitér, hogy kutya-, macska- és görénykölyköket nyolchetes korukig anyjukkal kell tartani, valamint azt is kimondja, hogy a kutyák farkát csak az állat hétnapos koráig szabad kurtítani. Emellett tiltaná, hogy díszhalakba festékanyagot fecskendezzenek, s előírná, hogy a hím sziámi harcoshalak „egymást, illetve tükörképüket ne láthassák”.

A tervezet értelmében a jövőben a kereskedésekben a gerinces állatokról, valamint a természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó gerinctelen állatokról is nyilvántartás készül, és a chippel jelölt kutyák adatait is országos adatbázis tartja majd nyilván. A szaktárca így szeretné elérni, hogy átláthatóbb legyen a hazai ebállomány, és csökkenjen a kóbor kutyák száma – áll az indoklásban.

A Kormány.hu-n megjelent anyag indoklása szerint az európai gyakorlathoz igazítják az állatvédelmi bírság összegét, amely mára elveszítette visszatartó erejét. A szakminisztérium szerint az emelt összegű bírság már alkalmas lehet arra, hogy változzon a szemlélet a felelős állattartással kapcsolatban, és hatásos lehet az állatokat gyakran embertelen körülmények között, országhatárokon át szállítókkal szemben is.

Mennyit ér egy cica vagy egy ember élete?

Azon persze lehetne töprengeni, valójában mennyit ér egy kutya, egy macska, egy ló élete, s ehhez képest hol helyezkedik el az emberé. Az a bicskei férfi például, aki légpuskával szándékosan lelőtt [3] egy macskát, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. Annak a férfinak a büntetését viszont, aki szex közben brutálisan meggyilkolt egy nőt [4] (gyakorlatilag felnyársalta egy faággal a Fényes udvari kiserdőben) 17 évről 15 év fegyházra enyhítették. Ahogy a Cosma-gyilkosság tetteseinek ítéletét is enyhítette a Győri Ítélőtábla [5]: az életfogytiglani fegyházra ítélt Raffael Sándort és Németh Győzőt 18-18 év börtönbüntetésre ítélték, míg Sztojka Iván 20 év fegyházbüntetését 8 év börtönre változtatták.

[1] http://www.dehir.hu/bulvar/nyulketrecekben-tartotta-kutyait-egy-ferfi/2011/11/10/
[2] http://www.urbanlegends.hu/2012/04/elo-kulcstarto-kisallatok-kina/
[3] http://www.dehir.hu/belfold/bortonbe-kerulhet-a-szomszed-macskajara-lovoldozo-ferfi/2012/05/10/
[4] http://www.dehir.hu/bulvar/halalos-szex-enyhitettek-a-gyilkos-hajlektalan-bunteteset/2012/05/10/
[5] http://www.dehir.hu/tag/cozma-gyilkossag/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/allati-kegyetlensegek-levagott-macskafej-agyonvert-lo-ketrecbe-zart-kutya/2012/05/13/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Van, akit a durvább büntetési tételek sem riasztanak meg</title>
		<description><![CDATA[Szoktuk szidni az új KRESZ-t, hogy milyen durva, hogy brutális és kíméletlen [1] az autóvezetőkkel. Emlegetjük a statisztikákat, melyek szerint egyébként talán ma már kevesebben halnak meg az utakon, idézzük a szakembereket véleményét, akik szerint javult a közlekedési morál, és morgunk, hogy ez csak egy újabb adónem, s ahogy az lenni szokott, már megint az autósok fizetnek. Két sör mellett biztos, hogy téma lesz előbb-utóbb baráti vagy családi körünkben, mibe fáj egy biztonsági öv becsatolásának elmulasztása, mennyire bírságolnak meg, ha kicsit – vagy sokkal – gyorsabban hajtunk. Bosszankodunk, mi ez az egészségügyi cuccos mizéria [2], egy pár ezer forintos tételnél csak nem kellene akár 50 ezer forintos csekkel is orrba vágni a nyomorult és valószínűleg csak figyelmetlen (és ezzel egy időben peches) autóst.

Mindez igaz, ilyesmiről miért is ne beszélhetnénk. Lehet véleményünk, azzal együtt persze, hogy a szabályokat azonban éppen úgy be kell tartani a közlekedés világában is, mint bármely más esetben. A szabálynak ugyanis az a lényege. A lépcsőházi virágok [3] eltüntetése miatt is lejátszhatjuk Ofélia őrjöngési jelenetét a Hamletből, attól az még szabály marad, ennélfogva kötelező ránk nézve. (S ha esetleg úgy gondoljuk, hogy a mi lépcsőházunkban egy tűzoltókocsi is meg tudna fordulni, még akkor is.)

Tudjuk, hogy vannak más országokban is kíméletlen és durva közlekedésrendészeti szabályok, de az nekünk nem fáj – legfeljebb, ha arra járunk. Mondjuk egy olyan skandináv országban, ahol minden országúti kereszteződésben le kell lassítani nagyjából 70-80 kilométerre. Ám ezzel úgy vagyunk, legyen az az ő bajuk, nekünk épp elég az, ami itthon van. Amivel mi, kemény fejű, tökös, szabadságharcos-típusú magyarok igyekszünk megküzdeni.

Ülünk a böszme nagy autónkban, indexelünk és kanyarodunk, és csak azért is az esztergált fejünk oldalán kapaszkodó fülhöz nyomjuk a mobilt. Kézzel, s úgy dumálunk. S ha úgy tartja kedvünk, igenis meg fogunk állni a zebrán, míg a csajunk kiszáll vagy beszáll, és nem érdekel, hogy a botos vénasszony mit károg a járda szélén imbolyogva, miközben amúgy hasonló gondolatokat fogalmaz meg, mint a mögöttünk felgyűlő kocsisor vezetői. Ez van, mi ilyenek vagyunk, mi pontosan tudjuk, a szabályokat csakis azért hozták, hogy legyen, aki áthágja őket. Mi vagyunk az erősebb kutyák, úgy gondoljuk, és jó sokan is vagyunk ennélfogva, és egyáltalán nem mindig Audi, BMW meg Mercedes típusú gépjárműveket hajtunk. Olykor roncsokkal, vagy feltunningolt Ladákkal kezdünk el gyorsulóbajnokságot játszani a Derék utcán vagy a Kishegyesin, a Mikepércsi út vagy a Kassai vége felé. Ha kedvünk tartja, igenis bemegyünk orral az egyirányú utcába, ahonnan csak kijöhetnénk, és a nagyi kapuja előtt így tesszük le a verdát, míg bedobjuk a kenyeret, meg a tejet, mert mi, szabadságharcos magyarok nem fogunk még egy kört tenni, ha csak 15-20 méterről van szó különben. S ha nem lesz hely a lakótelepen a lépcsőháznál, akkor igenis meg fogunk állni a kanyarban, de a füvön is akár.

A gond persze nem feltétlenül és kizárólag csak velünk van. Kapunk muníciót hivatkozási alapnak a másik irányból is. (Ami persze baromság, de mégis kellenek kapaszkodók...) A 30-as tábla például pont ilyen: eredetileg azért van kint, mert munkavégzés folyik az út mellett. Igen, de nem szombaton és nem vasárnap. Az a melós, aki azzal kezdi a hétfő reggelt, hogy leveszi a táblát és átsétál vele a következő oszlopig, megtehetné már péntek délután, mikor vége a műszaknak, hogy lecsavarozza, és félrerakja hétfő reggelig. De neki nyilván eszébe sem jut valószínűleg, hogy lehetne másképpen is, egyszerűen tesz ránk. Mi meg teszünk arra, hogy betartsuk a sebességkorlátozást, és bár sokkal fegyelmezettebbek vagyunk, mint korábban, de ha lehet, csak elsunnyogjuk a megállást a zebránál, és biztos, hogy nem fogjuk igazgatni a kocsinkat, mikor úgy parkolunk le, hogy egyből két helyet foglalunk el.

Nyilván lesz majd olyan egyszer, a ki tudja mennyire távoli jövőben, amikor nem így fogunk a dolgokhoz állni. Jobban figyel majd minden szereplő a többire, és nem ősellenségnek tekintik egymást a gyalogos, a kerékpáros [4] és a gépjárművezető. Egyszer biztosan lesz majd ilyen is. S hogy eljött ez a nap, onnan fogjuk tudni, mikor lemeszelnek minket az út mellett [5], és az első mondat nem az lesz, hogy kérik a forgalmit, a jogosítványt, és elő azzal az egészségügyi pakkal, hanem az, hogy segíthetünk-e valamiben, uram. Mi meg nyugodtak leszünk, mert tudjuk, hogy nálunk és velünk minden rendben van.

[1] http://www.dehir.hu/belfold/a-kresz-felulvizsgalatat-kezdemenyezi-a-fidesz/2012/04/23/
[2] http://www.dehir.hu/debrecen/facebook-%E2%80%93-hianycikk-az-autos-mentodoboz-a-patikakban/2012/04/25/
[3] http://www.dehir.hu/debrecen/katasztrofavedelem-a-labtorlon-kivul-semmi-nem-lehet-a-lepcsohazban/2012/04/24/
[4] http://www.dehir.hu/debrecen/nem-torodnek-a-kresz-szel-a-biciklisek/2011/09/02/
[5] http://www.dehir.hu/debrecen/vadasznak-a-gyorshajtokra-%E2%80%93-akit-elkapnak-mar-tobbet-fizet/2012/04/17/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/van-akit-a-durvabb-buntetesi-tetelek-sem-riasztanak-meg/2012/05/12/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Itt van május elseje, de énekszó és tánc nem köszönti</title>
		<description><![CDATA[Itt van május elseje, de énekszó és tánc sem köszönti. Legalábbis olyan énekszó, amit piros zászlót, meg Éljen a munka!, netán Éljen a párt!, vagy Veled vagyunk, Szovjetunió! táblát cipelő emberek énekelnek. A rendszerváltással a láncok mellett az ilyen dalokat és táncokat is sikerült elveszíteni. Attól persze még van idő, a télre tavasz jön, és menetrend szerint belezúg a képünkbe május első napja is.

[caption id="attachment_154489" align="aligncenter" width="560" caption="Május elseje 1971-ben (Fotó: Helytörténeti Fotótár)"] [1][/caption]

Bár divat a nosztalgia, aligha van, aki a régi felvonulásokat visszasírná. Egyrészt, mert épeszű ember 40 meg 50 éve sem vonult boldogan, meg énekelte az Internacionálét, és integetett tribünön székelő (már képletesen értve...) elvtársaknak, pártfunkcionárusoknak. Csakhogy akkor ez kötelező volt. Nem úgy, mint manapság, amikor az egyik párt békemenetet szervez, a másik meg millás (százezres? tízezres? ezres?) tüntetést [2]. Mert ha ide megy valaki, megy, ha nem, nem. Orvosi igazolást senki nem fog tőle kérni, és ha nem lesz ott, és nem hívják be a munkahelyén sem másnap, hogy Tót elvtárs (illetve: úr, kolléga vagy amit akarunk), tegnap miért szabotálta a munkásosztály (a kormánypárt vagy az ellenzék) akcióját. Mert nem ez a diktatúra, nem a mai menü, bármennyire is szeretne bárki is párhuzamot találni Kádár, Rákosi vagy Orbán világa között. Más idő van, más időszámítás, más kor. Ez már rég nem a szocializmus, hanem az internet kora.

[caption id="attachment_154490" align="aligncenter" width="560" caption="Május elseje 1985-ben (Fotó: Helytörténeti Fotótár)"] [3][/caption]

Amúgy meg, mint nyilván nem egészen köztudott, az előző rendszer az internet miatt bukott meg. Annak hiánya miatt pontosabban. Mert az akkori május elsejéken vonulásra késztetett (kényszerített) tömeg nem volt igazán öntudatánál. Nem csak akkor, amikor a felvonulást majális követte virslivel, és olcsó, tehát mértéktelen mennyiségben fogyasztható sörrel. Hanem már vonulás közben is hiány volt a józan tudatállapotból. Nem igazán tudták a népek, mi az értelme a vonulásnak. Miért kell a Nagyállomás irányából elsétálni a Bika felé, tartani a táblát, énekelni, közben meg sutyiban azt tárgyalni a kollégákkal – akik persze soha nem elvtársozzák egymást az öltözőszekrénynél vagy a gép mellett állva -, hogy a párttitkár már reggel részegen megy be, de neki senki nem mer szólni. Vagy hogy a Kovács testvére, aki még 56-ban, az ellenforradalom (sic!) idején dobbantott, megint csomagot küldött, és a Kovácsnak a fia is farmert hord, pedig még csak taknyos gimnazista. Nyilvánvaló, hogy a mostani 60-70 évesek egészen másképpen álltak volna a május elsejei felvonuláshoz, ha akkor is kéznél van az internet...

[caption id="attachment_154491" align="aligncenter" width="560" caption="Május elseje 1973-ban (Fotó: Helytörténeti Fotótár)"] [4][/caption]

Akkor ha beütik a Google-ba a kulcsszót, hogy május elseje, megtudhatták volna – amit egyébként mondtak nekik néha, de nem volt annyira érdekes, hogy állandóan erre gondoljanak -, miért pont május elseje. Arról nem is beszélve, miért pont mi, miért pont itt és ekkor, s miért úgy, hogy még az oroszok is itt vannak... S miért mondja azt a vezérkar, hogy a határon túl rohad a kapitalizmus, közben a Kovács Micu meg azt magyarázza, hogy a disszidens testvére szerint ez nem is így van, ott sokkal jobban élnek...

Ha lett volna internet 1973-ban mondjuk, akkor az kiköpte volna a tutit, valahogy így: „1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, azaz május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. A történelembe Haymarketi zavargás néven bevonult esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét...”

[caption id="attachment_154493" align="aligncenter" width="560" caption="Május elseje 1973-ban (Fotó: Helytörténeti Fotótár)"] [5][/caption]

Ugye, hogy mindjárt más lett volna a menet? Jöhettek volna a felvonulók kérték, a sör, a virsli, akkor is tökös, öntudatos munkásokból állt volna az ország. Akik tudják, hol a helyük, meg hogy a munkás az mégis más, annak a karja végén ott az ököl, ami oda sújt, ahova köll... Persze, ha éppen az enter gombra, akkor a Google azt is kidobta volna, hogy május elseje katolikus ünnep is: „Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.”

Amivel meg nyilván a tribünön ülők nem tudtak volna mit kezdeni. Szent József ugyanis gyaníthatóan nem volt tananyag a "foximaxin", azaz a pártfőiskolán, sem Marx, Engels és Lenin előtt, sem utána nem igazán szerepelt a vizsgatételek között, pedig gyaníthatóan jóval régebbi proletár volt, mint ezek az urak. Mivel azonban sem Google, sem internet nem volt, így minden maradt a régiben. Az emberek vonultak, aztán elmentek sört inni, virslit enni, dumálni. Ebben azért mi is hasonlítunk eleinkhez. Sört iszunk, virslit eszünk, de előtte nincsen kötelező vonulás. Viszont ha kedvünk támad, elővehetjük a régi képeket – például a Helytörténeti Fotótár [6] gyűjteményéből -, hogy mosolyogjunk egy jóízűt: ilyenek voltunk...

&#160;



Dehir [7] - Debreceni május 1-je – évtizedekkel ezelőtt [8]

[1] http://www.dehir.hu/velemeny/itt-van-majus-elseje-de-enekszo-es-tanc-nem-koszonti/2012/05/01/attachment/majus-1/
[2] http://www.dehir.huwww.dehir.hu/belfold/nagy-tuntetesre-keszulnek-a-szakszervezetek-majus-1-en/2012/04/06/
[3] http://www.dehir.hu/velemeny/itt-van-majus-elseje-de-enekszo-es-tanc-nem-koszonti/2012/05/01/attachment/majus-3/
[4] http://www.dehir.hu/velemeny/itt-van-majus-elseje-de-enekszo-es-tanc-nem-koszonti/2012/05/01/attachment/majus-4/
[5] http://www.dehir.hu/velemeny/itt-van-majus-elseje-de-enekszo-es-tanc-nem-koszonti/2012/05/01/attachment/majus-5/
[6] http://www.dbvk.hu/?do=fototar
[7] http://www.dehir.hu
[8] http://www.dehir.hu/?post_type=video_post&#38;p=153752]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/itt-van-majus-elseje-de-enekszo-es-tanc-nem-koszonti/2012/05/01/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Tombolt az erőszak az elmúlt napokban szerte az országban</title>
		<description><![CDATA[Péntek délután már megdöbbenhettünk: főbe lőtte magát egy váci rendőrtiszt [1]. Szolgálati fegyverével, irodájában vetett véget életének.

Péntekről szombatra virradó éjjel fegyveresek törtek be egy hajdúböszörményi családi házba [2]. A két, arcát maszkkal eltakaró támadó egyike a kezében fegyvernek látszó tárggyal fenyegetve arra kényszerítette a háziakat, hogy adják át a házban lévő pénzt.

Szombaton véres gyilkosságot fedeztek fel  a Balatonkeneséhez tartozó Balatonakarattyán  [3]egy családi házban: itt egy 91 éves asszony és két, 60 év körüli hozzátartozójának (egy másik nőnek és egy férfinak) a holttestét találták meg. Az áldozatokat már napokkal ezelőtt meggyilkolhatták.

Vasárnap újabb dráma sokkolta a közvéleményt: egy győri presszótulajdonos sörétes puskával lőtte le haragosait [4]. A tragédia előzménye az volt, hogy szombat este a vendéglátóhelyen szórakozott egy társaság. Az éjszakába nyúló mulatozás végén, hajnalban a tulajdonos kitette az utcára a társaság néhány, hangoskodó tagját. Másnap ketten is úgy érezték, vissza kell menniük a helyszínre és tisztázni, mi miért történt. A két későbbi áldozat vasárnap 11 körül jelent meg a presszóban, ahol a vendéglátós a vitát azzal zárta le, hogy az utcán egy-egy lövést adott le rájuk.

Közös mind a négy esetben, hogy egyik sem maradt felderítetlen. A váci rendőrtiszt öngyilkosságánál kizárták az idegenkezűséget és a baleset lehetőségét. A hajdúböszörményi rablás elkövetésével összefüggésbe hozható két böszörményi és egy debreceni lakost elfogták szombat délután. Vasárnap letartóztatták egy budapesti, IX. kerületi bérház pincéjében azt a férfit, akit a balatonakarattyai gyilkossággal gyanúsítottak, a győri lövöldözésnél maga a vendéglátós értesítette a rendőrséget.

Mindezek ellenére az átlagos hírfogyasztó nem érezte jól magát ezen a hétvégén. Különösen, ha ehhez a négy eset mellett még a borsodi Berzéken elkövetett gyilkosságról szóló cikket is elolvasta az Indexen. Az ugyan nem most történt, hanem húsvétkor, de pont ennyire sokkoló volt: gyakorlatilag minden ok nélkül agyonvertek egy férfit a húsvét előtti szombat délutánján. Mint az Index írta: „ha más állt volna akkor ott a kocsmában, valószínűleg mást ölnek meg. A gyilkosság után a tettesek továbbmentek, és megtámadták egy másik család házát.”

Tény, hogy az emberiség történelmét a rablások, a gyilkosságok, a vér végigkísérik. S ha csak a huszadik század végét, vagy mondjuk az utolsó ötven évet nézzük, akkor is azt lehet tapasztalni, az erőszak, a bűn ott volt és ott van a toplistán. S nem csupán hazai specialitásról van szól. Párizsban a hatvanas-hetvenes években a diáklázadások miatt tombolt az erőszak, Németországban a Vörös Hadsereg Frakció sokkolta terrorcselekményeivel a békés polgárokat, a kilencvenes évektől a bevándorlók miatt alakultak ki problémák szerte Európában, de ide lehet sorolni a tavalyi, forró angliai nyarat is, amikor fiatalok rendőrökre támadtak a szigetországban, gyújtogattak és kirakatokat vertek be.

Mindez azt mutatja: valami nincs rendben a világban. A demokrácia, a jóléti társadalom nem képes rendet tartani az utcán és a fejekben. Ebből persze nem következik az, hogy akkor inkább legyen diktatúra, rendőrállam, mert arra valószínűleg továbbra sincsen igény, hogy újabb Gulágok nyíljanak Európában, vagy olyan antiutópisztikus átnevelő táborok, ahova kezdetben azok kerülnek, akik bűnt követnek el, később azok is, akiknek nem tetszik a rendszer, vagy nem tetszenek a rendszernek – mert ilyesmire azért volt példa, épp az egykori szocialista blokk államaiban.

Visszatérve a hétvégéhez: a rendőrségnek nyilvánvaló kulcsszerepe lehet a rendben. S bár most – a húsvéti gyilkossággal együtt immár – ötből öt esetben lehet tudni, ki vagy kik voltak az elkövetők, álljon még itt egy hatodik eset is. Ez szintén húsvét környékén történt, Budapesten. Életvitelszerűen Angliában lakó barátom néhány napra hazatért, vele esett meg az ügy. Egy vacsoráról ment éppen hazafelé feleségével, és villamosra szálltak valamikor 11 körül. Ahol egy nagy balhé kellős közepébe csöppentek. Két lány verte egymást a járművön. Senki nem szólt rájuk, senki nem lépett közbe. Mivel a barátom nem tudta, ki kezdte, kinek az oldalán kellene bármit is tenni, azonnal telefont ragadott, és hívta a rendőrséget. Közben a villamos újabb megállóhoz érkezett, ahol a verekedők leszálltak. Ők is követték a balhézókat, mert látták, hogy rendőrautó áll a közelben. Mire azonban odaértek a rendőrök, az egyik lány lecsapta a másikat, elvette a telefonját és elrohant vele.

A helyszínre, a kirabolt áldozathoz érkező egyik rendőr lenézően végigmérte a barátomat, és megjegyzést tett arra, hogy egy férfinak azért csak nem kellett volna ezt a cirkuszt így, ilyen passzívan végignézni. A másik rendőr ellenben megveregette a vállát, és azt mondta: jól tette, hogy telefonált, mert nem érdemes beszállni egy ilyen buliba. Ki tudja, ki tartozik még egyik vagy másik verekedőhöz, s akkor mit csinált volna, ha előkerül egy kés, vagy egy fegyver – jegyezte meg a rendőr. Ennyiben maradtak. Az ügyről feljegyzés készült, a barátom és a felesége hazamentek. De mint mondja, azóta is az jár a fejében, amit látott.

Az, hogy mennyire nem tudjuk, mit kellene tenni ilyenkor. Vagy mennyire msképpen reagálunk éles helyzetben. Van, aki úgy tesz, mintha nem is látná, mi van, mást meg esetleg annyira sokkolnak az események, hogy lebénul, s képtelen bármit is tenni.

Alapvetően roppantul kiszolgáltatottak vagyunk az erőszakkal szemben.

[1] http://www.dehir.hu/bulvar/egy-rendortiszt-lotte-magat-fejbe-a-vaci-kapitanysagon/2012/04/21/
[2] http://www.dehir.hu/bulvar/elfogtak-a-hajduboszormenyi-fegyveres-rablas-gyanusitottjait/2012/04/22/
[3] http://www.dehir.hu/bulvar/elfogtak-a-balatonakarattyai-harmas-gyilkossag-gyanusitottjat/2012/04/22/
[4] http://www.dehir.hu/bulvar/lovoldozesben-gyorben-%E2%80%93-ket-ember-meghalt/2012/04/22/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/tombolt-az-eroszak-az-elmult-napokban-szerte-az-orszagban/2012/04/23/</link>
			</item>
	<item>
		<title>A srácokat nem zavarja, hogy a mocsokban dumálnak</title>
		<description><![CDATA[A srácokat nem izgatja, hogy mi van vasárnap. Eleve: a vasárnapért már nem is rajonganak. Akkor már az ember arra készül, mi lesz másnap. Ezek a fiúk itt a lakótelepen inkább arra esküsznek, hogy a hét legszebb és legfontosabb napja a péntek, mert akkor még előttük az élet, az éjszaka.

Ha jön a péntek, indul a banzáj. Igaz, az igazi nagy bulikhoz nagy steksz is kellene, ami nekik nincs. Ha lenne, nem itt múlatnák az időt. Mennének moziba, kocsmába, diszkóba, vagy ahova éppen kedvük tartaná. Inkább a plázában csavarognának, nem itt a házak közötti placcon. Ez viszont ingyen van, vagy majdnem ingyen. Szeszt a kisboltban vesznek, ott van bor is háromszáz forint alatt. Ha lehet, olyat vesznek, aminek csavaros a kupakja, meg műanyag flakonban van, lehetőleg kétliteres kivitelben, mert bontó nem mindig van náluk, legfeljebb olyan, ami sörhöz jó. Sörből viszont inkább a dobozosra esküsznek, mert az néha egészen meghökkentő módon olcsó.

Ha jó az idő, akkor az a pénteki program, hogy kiülnek egy padra, megisszák a bort, meg a sört. Közben dumálnak. Megvitatják a világ dolgait. Néha elég hangosan. Jönnek, mennek a poénok, nyerítenek. Néha hallják, hogy valaki messziről odaszól, nem lehetne-e halkabban. Visszaszólnak, hogy nem. Néha jönnek csajok is, azokkal is dumálnak. Azok is isznak, jó a hangulat. Van, amikor valaki hoz csipszet, kekszet, csokit, rágót. Azt gyorsan befalják. Attól függ, meddig maradnak, hogy milyen kedvük van. Amikor vége a bulinak, hazamennek.

Másnap, akik arra járnak, látják, hogy elég gusztustalanul néz ki a pad környéke. Az nem látszik, hogy  a srácok a járda szélére vizeltek, de az igen, hogy ott görögnek a sörös dobozok, meg az üres műanyag flakonok. A szél vigyorogva viszi az üres csipszes zacskót. A földet meg csikkek tarkítják. Olykor egy-két használt gumi is feltűnik, ezeket persze a Murphy-törvényeknek megfelelően rendszerint az óvodás- vagy a kisiskoláskorúak fedezik fel. S nem értik, mik ezek az izék.

Egy-két lakónak volna ötlete, hogyan lehet kiutálni innen a bandázókat, de ez most nem jöhet szóba. Az igaz, hogy van a környéken egy-két hasonló közösségi helyként üzemelő pingpongasztal, és azokat leöntötték használt étolajjal, de minden padot mégsem lehet kivonni a forgalomból. Azoknak az asztaloknak ugyanis végleg vége. Nem lehet használni egyiket sem, nappal sem.

A pad marad, meg a szemét is. És vélhetően a buli is folytatódik este, mert ma még csak szombat van. Ezt lehet simán tudni. Este megint jönnek a srácok, meg a kiscsajok. Letelepednek ide, és nem zavarja őket, hogy tulajdonképpen a mocsok, a kosz, a köznapi dzsuva között élik társasági életüket. Megint isznak, megint kajálnak, megint szétszórnak mindent. Ez az élet. Nekik erre telik, erre futja. Filmekről, fociról dumálnak, csajokról. Nagy pénzről, ami nincs, de jó lenne, ha lenne. Mikor miről. Számukra a környékbeli lakások jelentik az otthont, ez a föld meg a hazát. Itt élnek, így élnek.

Amúgy, ha valaki odamenne hozzájuk, hogy srácok, mi lenne, ha összeszednétek a szemetet magatok után, talán még csak nem is hajtanák el. (Bár valószínűbb, hogy igen.) De ha azt mondaná, figyeljetek, április 22-én van a Föld napja, nyilvánvalóan kiröhögnék.

Ahogy cserébe persze a Föld nevű bolygó is kiröhögné őket, ha képes lenne rá. Mert hozzá képest az egész emberiség is csak annyi, mint egy üres sörös doboz, amit csak úgy görget a szél, összevissza.
]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/a-sracokat-nem-zavarja-hogy-a-mocsokban-dumalnak/2012/04/22/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Újra lehet gombolni? És tényleg divat lesz a magyar?</title>
		<description><![CDATA[Divat a magyar? A divat szó talán túlzás. De hogy téma, az fix. Szlovákiában vagy Brüsszelben feltétlenül. Bár nem épp a szó legjobb értelmében. Valami oknál fogva sem a szomszéd országban, sem az EU szívében nem vagyunk különösebben kedveltek [1]. Úgy általában. Mint magyarok. Lehetünk hatással természetesen arra is, mit gondol rólunk Fico, vagy miért gondolja azt Európa, amit gondol. De legalább ilyen fontos lenne a hazai pálya. Nem ártana, ha annak a tízmillió magyarnak a fejében is lenne némi rend, akik a határokon belül élnek. Hogy politikától meg szélsőségektől mentesen tudjunk mit kezdeni azzal, kik és mik is vagyunk mi, magyarok.

Vannak erényeink, és vannak hiányosságaink. S persze vannak jócskán tévhiteink is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban – sajnos, nem minden alap nélkül – kapunk időről-időre egy-egy orrba vágást. Az lehet, hogy a pénzpiac összeesküdt ellenünk – ezt azért lengyel barátaink [2] is megjegyezték az IMF miatti pokoljárásunk kapcsán. Ám mondjuk az általunk hagyományosan kiugróan jónak gondolt magyaros vendéglátás rég nem létezik. Tessék átmenni Erdélybe, kiderül mi  különbség. S az is tény, hogy a magyar borok, vagy a magyar mezőgazdasági termékek nincsenek ott a világ élvonalában. S nem azért, mert szándékosan ki akarnak szorítani minket. Hanem azért, mert pontosan olyan kevesek vagyunk abban a mezőnyben, mint a hazai focicsapatok többsége a BL-ben.

Magyarságunk örök téma Magyarországon. Mint olyan sok minden, nemzeti öntudatunk és éntudatunk is durva csorbát szenvedett az 1945 utáni időszakban. A nemzetit a nemzetközi váltotta fel, a magyarság pedig olyan zászló lett, amit az uralkodó (egyetlen) párt legszívesebben fiókba dugott volna. Március 15-e eszméi mellé gyorsan odacsapták a Tanácsköztársaság és a felszabadulás (vagy ha úgy tetszik: a megszállás), azaz március 21. és április 4. ünnepét is. A tankönyveket lapozgatva  már-már úgy tűnt, mintha Petőfi úgy lett volna forradalmár, mint Kun Béla, Ady Endre és József Attila szíve pedig a munkásmozgalomért és a proletárokért dobogott volna.

Balhé helyett rockopera

A hatvanas évek végétől némileg oldódott a helyzet. Már nem volt szitokszó – vagy nem úgy volt az – a magyar. Például divat lett a táncház, a magyar költők megzenésített versei, jó magyar történelmi filmek születtek, vagy elindulhatott Debrecenben Pap Gábor művészettörténész sorozata [3] a magyar népművészettel a középpontban. A koronát Szörényi és Bródy rockoperája tette fel az éledező öntudatra: az István, a király a nyolcvanas évek első felének mindent vivő slágere lett. S itt jegyezzük meg: összességében nem is igen bánták ezt annak idején az elvtársak, hiszen nálunk legfeljebb annyi kihágás történt, hogy a rockopera végén a közönség elénekelte a Himnuszt, a testvéri Lengyelországban viszont felszedték a köveket az elégedetlen tömegek.

A rendszerváltozás utáni években némileg ismét felértékelődött a nemzeti jelleg. Tudni azt, honnan jövünk, kik voltak eleink nyilván nagyszerű és felemelő. Csak éppen a régi dicsőségből élni nem lehet. Továbbra sincs esélyünk megtapasztalni azt, hogy magyarnak lenni nem érdem, nem politikai hovatartozás kérdése. Tökéletesen kifejezi a helyzetet az elmúlt hetek rovásírásos helységnévtábla-állításai hercehurcája [4] is, ami ugyanakkor már-már önmaga paródiája is. Mert lehetünk büszkék arra, hogy eleink már ezer éve is írástudók voltak – csak éppen mit ér emiatt verni a mellet, ha olykor azok sem ismerik ezt az írást, akik szerint minden település előtt ott állhatna a helység neve rovásírással.

Magyarnak lenni nem kiváltság, hanem adottság. Aki itt született, magyarul beszél, magyarnak vallja magát, az magyar ember. Lehetünk büszkék a történelmünkre, a kultúránkra. De nem lehet örökösen Árpád vezérre, a Hunyadiakra,  vagy Bartókra hivatkozni. Ez is fontos, de az is, hogy aki begurul az országba Nyugat felől, az pont úgy érzi magát, mint mi, amikor átlépjük a határt Nagyvárad irányába, s látjuk az ipari tájképet, látjuk a szegénységet, olykor a gondozatlanságot, az általunk balkáninak mondott viszonyokat. Nekünk sem az jut eszünkbe, hogy itt egy diktátor igáját nyögték évtizedeken át, mint ahogy az sem Rákosira meg Kádárra gondol, aki Bécs felől érkezik. Aki, ha közlekedik az utakon, ha parkolóhelyet keres, ha ügyet intézne, ha vásárolna, ha csak szétnéz az út mentén, s látja a gyomot, vagy a nagy szatyrokkal vonuló hajléktalanokat, vagy elnézi az összefirkált városnegyedeket, nem biztos, hogy azt gondolja, pont olyan itt is, mint bárhol Európában.

Agyban megy

Nem vagyunk olyan rosszak persze, mint amilyennek mondanak olykor. De annyira jók sem, mint amilyenek lehetnénk. Az mindenesetre jól hangzik, ha elindul valami annak érdekében, hogy eljussunk oda: magyarnak lenni nem szégyen, magyarnak lenni jó. Ezen még dolgozni kell sokat. A legtöbb dolog fejben dől el.

Divat a magyar?  [5]Most még nem, de talán majd egyszer lehet. Ha úgy vesszük, már vannak előjelek. Ezek közé tartozik a „Gombold újra! Divat a magyar!” mozgalma, ebben segíthet a zene, a Facebook, vagy éppen az öltözködés. Mert miért is ne lehetne divatos a magyar? Nem a szintivel játszott lagzizene, vagy a népdalba oltott metál, és nem a zsinóros mente öltöny helyett. Ezek ugyanis a giccs határát súrolják. Túlról. Ha majd a nemzeti színű zászló vagy a népviselet láttán nem politikai pártokra gondolunk, ha nem azért olvasunk Wass Albertet, mert „píszí”, és lehurrogjuk, ha az egyébként nagyszerű Nádas Péter hülyeséget mond, vagy ha Fliegauf Bence nézhető filmet csiná [6]l majd a másik nézőpontból is, nyilván közelebb leszünk ahhoz, hogy vállalható legyen a magyarságunk. Egy kevésbé gyászos, kevésbé sírva vigadós, 21. századi magyarság.

[1] http://www.dehir.hu/belfold/befagyasztja-brusszel-a-kohezios-forrasokat-de-van-visszaut/2012/03/13/
[2] http://www.dehir.hu/belfold/tobb-ezer-lengyel-erkezik-a-nemzeti-unnepre-magyarorszagra/2012/03/08/
[3] http://www.dehir.hu/kultura/pap-gabor-jovoje-csak-annak-van-aki-ismeri-a-multjat/2011/10/20/
[4] http://www.dehir.hu/debrecen/debrecenben-is-kitort-a-rovasirasos-haboru/2012/02/28/
[5] http://www.dehir.hu/kultura/palosok-garabonciasok-es-taltosok-erkeznek-az-ifihazba/2012/04/16/
[6] http://www.dehir.hu/kultura/az-europa-tanacs-filmdijat-kapta-fliegauf-bence-mozija/2012/04/15/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/ujra-lehet-gombolni-es-tenyleg-divat-lesz-a-magyar/2012/04/17/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Miért éppen a nyuszi tojja a húsvéti tojást?</title>
		<description><![CDATA[A nagy ünnepeink közeledtével felmerülő gyermeki kérdésekre sokszor nem könnyen adható felelet. Az ünnep lényegét, szimbólumainak, kellékeinek eredtét kutató kérdések között gyakran ott szerepel  –  kissé bugyuta megfogalmazásban  –,  hogy miért a nyúl tojja a tojást. Vagyis, hogy kerül a nyúl a húsvét jelképei közé? Ugyancsak jogosan felmerülő gyermeki kérdés, hogy miért nevezik a felnőttek húsvét hétfőn az illatfelhővel, poharazással járó vendégeskedést locsolkodásnak.

A három legnagyobb keresztény ünnepre – karácsony húsvét, pünkösd  – egyként jellemző, hogy évezredes, sokszor a  kereszténység előtti időkből származó elemek egyesülnek bennük, s keverednek össze napjainkban újabb keletű, vagy egészen új motívumokkal.

 [1]A húsvét eredendően a Krisztus kereszthaláláról való megemlékezés, s a feltámadás ünneplése. A paraszti kultúrában, a természet közelében élő ember számára azonban az esztendők körforgásában a húsvét ünnepe a vegetáció tavaszi újjáéledése feletti örömöt is jelenti. A néphagyományban [2] a feltámadás misztériumának átélése és a természet megelevenedése egymást erősítő párhuzamosságban van jelen. Ebben a képzetkörben az ünnepi előkészületek fontos része volt az emberi környezet megújítása, a falu tágabb környezetének, a határnak, árkoknak, kutaknak megtisztítása, a kertek, udvarok rendbetétele, a házak meszelése, az általános nagytakarítás. A testi tisztálkodás, férfiaknál a borotválkozás, hajnyírás szintén hozzátartozott az ünnepre való fizikai készülődéshez.

[caption id="attachment_145911" align="aligncenter" width="560" caption="Református passió (Nagy Gábor fotója)"] [3][/caption]

A testi és lelki felkészülés legfontosabb motívuma a megtisztulás, s a megtisztulás eszköze, közege évezredek óta a víz. Nem véletlen tehát, hogy a húsvéti népszokásokban fontos szerep jut az éltető, megtisztító víznek. A nagypénteki rituális mosakodás embernek, állatnak egészséget biztosít, a fiatal lányok szépséget remélnek tőle, a nagypénteken hajnalban folyóvízben mosakodó lányok arca a pedig néphit szerint nem lesz szeplős. Szokásban volt az állatok fürdetése is ekkor: a Hortobágy vidékén például a lovakat hajtották le a folyóra, hogy a vízben megtisztulva egészségesek legyenek.

A húsvét hétfői locsolkodásnak, vagy öntözködésnek eredeti értelme szintén az, hogy a „megöntözött” egészséges és termékeny legyen. A régi falusi húsvétokon ezért csak a fiatal lányoknak jutott osztályrészül, hogy legszebb ünnepi ruhájukban egy vödör vízzel nyakon öntsék őket a falubeli legények. A szokás megszelídülésének, a termékenységvarázsló rítustól a tisztelgő látogatásig számtalan stációja van. Hajdúdorogon például az 1920-as években a legények vödör víz helyett egy pohárból vagy bögréből csorgattak tiszta vizet a meglocsolt lány kezére, a fiatalabb legénykék ekkor szagos vízzel (szagos szappanból készített lé) jártak öntözködni. Később elterjedtek az olcsóbb kölnivizek is. A locsolkodás fokozatos megszelídülésével párhuzamosan egyre szélesedett az a kör, akik a szokásban részt vettek. A közelmúltban már nemcsak a fiatal lányokat, de az asszonyokat, sőt a nagymama korú hölgyeket is illet meglocsolniuk [4] a rokonoknak, ismerősöknek, egyfajta tiszteletadás jegyében. Napjainkban már a hagyományos közösségek felbomlásával, városon és falun, egyaránt visszaszorulóban van ez a szokás.

[caption id="attachment_145920" align="aligncenter" width="560" caption="Húsvéti hímes tojások"] [5][/caption]

A locsolkodás fejében ajándékba adott festett vagy hímes tojás – de egyáltalán a tojás [6] – a húsvét ünnepének központi szimbóluma. Könnyen érthető ez, ha belegondolunk, hogy a tojás, mint az új élet csírája, az újjászületés közérthető, kézzelfogható jelképe. A tojás a vallásos szimbolikában magát Krisztust jelképezi. Díszített, karcolt tojásokat  a feltámadás ígéretével helyeztek a honfoglalás előtti avar sírokba. A tojás kultusza tehát évezredek óta szorosan kötődik a feltámadás képzetköréhez, és így a húsvéthoz is. Népszerűsége napjainkban is töretlen  –  ha talán jelképes értelmének nem is vagyunk mindig a tudatában  –  a hagyományos festett tojások készítésének fortélyait a gyerekek ma is szívesen megtanulják, s ha nem otthon a szülőktől, nagyszülőktől, akkor a játszóházakban. Tojást aztán a tavasz közeledtével vehetünk mindenféle formában: az ehető készülhet csokiból, mézes tésztából, grillázsból, de vásárolhatunk, fákra, bokrokra, gallyakra akaszthatót fából, papírból, műanyagból.

[caption id="attachment_145918" align="alignright" width="300" caption="Húsvéti pászkaterítő"] [7][/caption]

S itt van még a  húsvéti nyuszi,  mint az ünnep képeslapokon, kirakatokban szereplő jelképe. Hogyan is kapcsolódik e bájos, simogatni való szőrös állatka a keresztény ünnep, a feltámadás képzetköréhez? Első közelítésben talán azt mondhatnák – sehogy. Pedig a nyúl a mitológiákban a  szaporasága okán a termékenység, a bőség, a megújulás, az újjászületés megtestesítője. A kínaiak hite szerint a Holdban egy fehér nyúl életelixírt keverget, ezért az újjászületés jelképe. A nyulat, prémjének váltogatása miatt  a feltámadás szimbólumaként is értelmezték. Ismert Szentháromság ábrázolás, főleg a protestáns ikonográfiában, a három füleivel összenőtt nyúl.

A  magyar néphagyományban nincs gyökere, nálunk a húsvéti bárány az ünnep jelképe. S valóban, a húsvéti nyúl, mint annyi más újabb keletű szokáselem nyugatról, német területről érkezett hozzánk.  A korábbi századokban a  német parasztok földesuruknak húsvéti ajándékként gyöngytyúkot vittek.  Nyelvészeti fejtegetések szerint a gyöngytyúk és a nyúl német neve hangzásában közel áll egymáshoz, s idővel a gyöngytyúk szerepét átvette a nyúl, s már készen is volt a képzavar, a tojásokat tojó húsvéti nyúl. Bár a húsvéti nyúl jelenleg ismert, meglehetősen profanizált formájának eredetét pontosan nem ismerjük,  mégis feltételezhetjük, hogy alakjában a tavaszi megújulás és a feltámadás-újjászületés párhuzamos képzetköre egyesül, ha ennek ma nem is vagyunk mindig tudatában.

Magyari Márta muzeológus írása



[1] http://www.dehir.hu/wp-content/uploads/nyuszi.jpg
[2] http://www.dehir.hu/kultura/a-nepszokasok-jegyeben-telik-a-husvet-debrecenben/2012/03/27/
[3] http://www.dehir.hu/velemeny/miert-eppen-a-nyuszi-tojja-a-husveti-tojast/2012/04/09/attachment/reformatus-passio/
[4] http://www.dehir.hu/velemeny/ket-kerek-kolni-kisusti-megjarhatja-aki-igy-jar/2011/04/25/
[5] http://www.dehir.hu/velemeny/miert-eppen-a-nyuszi-tojja-a-husveti-tojast/2012/04/09/attachment/husveti-tojasok-n/
[6] http://www.dehir.hu/gazdasag/evi-270-tojast-eszunk-tobbseget-husvetkor/2012/03/20/
[7] http://www.dehir.hu/velemeny/miert-eppen-a-nyuszi-tojja-a-husveti-tojast/2012/04/09/attachment/paszka-terito-k/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/miert-eppen-a-nyuszi-tojja-a-husveti-tojast/2012/04/09/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Őrült hét Debrecenben bombariadókkal és horogkeresztekkel</title>
		<description><![CDATA[Az első pofon a legnagyobb, de általában a többit sem szeretjük megszokni. Márpedig nem az első alkalom volt, amikor március 28-án délután fél öt körül megbénult Debrecen tömegközlekedése [1]. Valaki ugyanis vette a fáradságot és a bátorságot, s beszólt a DKV-nak, hogy bomba fog robbanni a közlekedési vállalat járatain. (Egyébként ezen a héten nem ez volt az első bombariadó [2]: hétfőn és kedden a városi bíróságot kellett kiüríteni.)

Volt már korábban is hasonló, akkor is csúcsidőben. De sikerrel szórakoztak a debreceniekkel azok is, akik azzal fenyegetőztek, hogy a reptéren, az ítélőtáblán, a bíróságon, a Péterfia utcai bevásárlóközpontban [3], a vasút- vagy a buszállomáson fog bomba robbanni. (Vagy sem.) Azok, akik emiatt nem tudtak elutazni vagy időben hazaérkezni, akik nem tudták végignézni a filmet, amire jegyük volt, vagy ott kellett, hogy hagyják a kávéjukat, süteményüket, vagy egyszerűen csak tétlen várakozásra lettek késztetve, aligha ékes szavakkal emlegették az elkövető és az elkövető édesanyjának személyét.

Olykor a csoda is megesett, hiszen sikerült fülön fogni egy tettest. Például azt a srácot, aki február 11-én bombariadóval fenyegetőzött. Mint töredelmesen bevallotta, csak szórakozásból hívta fel a tűzoltóságot. Sajnos, a füle nem maradt senkinek a kezében, mert megúszta, pedig azok, akik miatta nem tudtak mondjuk hazautazni, vagy késtek le valami fontos találkozót, igen elegyengetnék. Ehhez képest a 16 éves fiatal 10 hónap felfüggesztettet kapott [4]. Ami – akárhogy is vesszük – semmi.

Természetesen nem kívánjuk a vérét senkinek. De elgondolkodtató, hogyha egy ilyen alak egy ilyen vicc ennyivel megússza, nem túlzás-e egy-egy lépcsőházban tartott muskátliért tízezres büntetéseket kilátásba helyezni [5]. Nem lenne-e több értelme a hatóság, a rendőrség, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem energiát értelmes célok felé terelni? Hogy szolgáljanak, védjenek, ne fenyegessenek? Mert biztos, hogy van abban logika, hogy a virágokkal telezsúfolt lépcsőházban egy esetleges tűz esetén lehet, hogy zavarná a mentést néhány cserép – de itt túl sok az esetlegesség ahhoz képest, mekkora konkrét kárt okoz egy-egy szórakozni vágyó betelefonáló. S persze, innen a következő lépés, hogy a tűzoltók mentését a komoly zárszerkezetek, a megerősített ajtók is zavarhatják. Hát nem könnyebb behatolni egy be sem zárt bejáraton, míg a hevederzáras, meg sok pontos biztonsági ajtókkal csak a baj van? S valójában innen az sincsen messze, hogy meg lehetne szabni, hol és ki tarthat otthon gyúlékony anyagot. Mondjuk gázos lakásban ne legyenek könyvek. Vagy a panellakásokban központilag, a tűzoltóság által megadott rendben kellene elhelyezni a bútorokat.

Nem inkább Jack Bauert és társait kellene szerződtetni a CTU környékéről, és olyan terrorelhárító egységeket működtetni olyan figyelőrendszerekkel, hogyha a telefonáló hülyegyerek kimondja a bomba szót, máris induljon a beazonosítás, a nyomkövetés, és mire elhadarja a fenyegetőző mondat végét, csattanjon a kezén a bilincs?

Aligha van, aki ne olyan hatóságot szeretne, mely a törvényt és a tisztességes embereket védi. A tűzoltó tüzet oltson, ne muskátlit szemlézzen. A rendőrt meg ne arról ismerjük fel, hogy mondjuk elbújik a sötét kanyar után éjjel, s méri, ki megy a teljesen néptelen úton a 30-as táblánál 40-nel, hanem legyen hős. Leplezze le a bombariadóval fenyegetőző városi terroristákat. Vagy amiről a Dehir.hu is hírt adott: kapja el például azt, aki horogkeresztet firkál a Down-kórosok képeire [6]. Azért, mert különbnek képzeli magát, vagy mert csak szimplán részeg. Pedig legfeljebb az utóbbi, még akkor is, ha egyetemista különben. Ami egyébként felveti, hogy talán mégsem badarság a tandíj [7], ha az, aki rendesen tanul, mert azért ment egyetemre, főiskolára, ingyen teheti, aki meg bulizni szeretne, az meg fizessen érte, mint a whisky-kóláért. Mert talán mégse ilyen jövendő diplomások gyógyítsanak [8] vagy tanítsanak majd generációkat később.

[1] http://www.dehir.hu/debrecen/bombariado-benitotta-meg-debreceni-buszkozlekedest/2012/03/28/
[2] http://www.dehir.hu/bulvar/ujabb-bombariado-debrecenben-%E2%80%93-bemertek-a-telefonalot/2012/03/27/
[3] http://www.dehir.hu/belfold/harmincezres-buntetes-jarhat-egyetlen-muskatliert/2012/03/27/
[4] http://www.dehir.hu/debrecen/foghazbuntetest-kapott-a-bombaval-riogato-fiu/2012/03/09/
[5] http://www.dehir.hu/belfold/harmincezres-buntetes-jarhat-egyetlen-muskatliert/2012/03/27/
[6] http://www.dehir.hu/bulvar/horogkeresztet-rajzoltak-a-down-szindromasok-kepeire-debrecenben/2012/03/28/
[7] http://www.dehir.hu/debrecen/kulfoldre-mennek-a-diakok-a-tandij-elol/2012/01/20/
[8] http://www.dehir.hu/belfold/hoffman-rozsa-nem-aggodik-a-felsooktatas-jovoje-miatt/2012/03/12/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/orult-het-debrecenben-bombariadokkal-es-horogkeresztekkel/2012/03/31/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Lassan tönkre kell tenni valakinek az életét</title>
		<description><![CDATA[Már számolni sem tudjuk a vaklármákat, az azonban biztos, hogy a héten minden napra [1] jutott egy bombariadó [2] Debrecenben. Unják már önök is bizonyára, de bele vagyunk fáradva mi magunk is. Nem azért, mert feladat van, hanem mert szörnyű érzés leírni minden egyes alkalommal, amit kiadnak a szervek. Hogy ugyanis közérdekű üzem megzavarása ésatöbbi, két évtől nyolc, de akár tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő blablabla.

Erre végre elfognak egy idiótát, aki „brahiból” megbénítja a vasúti közlekedést Debrecenben, több száz ember fagyoskodik miatta órákig a mínuszokban, majd kap tíz (!!!) hónap (!!!) felfüggesztettet (!!!).  [3]Roppant elrettentő.

Persze nem lennék a helyében annak a bírónak, aki előtt ott áll egy 16 vagy 20 éves hülyegyerek bűnbánó tekintettel, s döntenem kellene arról, hogy vajon végérvényesen tönkretegyem az életét, vagy csupán nyomjak egy kokit a fejére. Attól is távol állok, hogy befolyásolni akarjam a független magyar bíróságot. Azt azonban jegyezzük meg, hogy nem egy esetben a társadalom elvárása az, hogy a szokásosnál szigorúbb büntetés szülessen, hogy abban az esetben fogjon vastagon a ceruza. És fog is. Gondoljunk csak szegény Szögi Lajos meglincselésére vagy a Cozma-gyilkosságra. Ha nem lett volna ott a bíró mögött több millió bólogató ember, hétszentség, hogy nem repkedtek volna az életfogytiglanok. A mi tisztünk csak az, hogy szólunk, drága bíró urak, drága bíró asszonyok, ez most az a szitu, itt sajnos tönkre kell tenniük valakinek az életét, hogy végre vége legyen ennek a rémálomnak. És akármennyire tragikus is, senki nem fog önökre rossz szemmel nézni, bólogatni fogunk, egy emberként. Mert…

Mert itt nem arról van szó, hogy taxival kell mennünk oda, ahová egyébként elvitt volna a villamos is. Hogy később érünk haza vacsorára., hogy lecsúszunk a Barátok köztről. Nem. Nem mindenkit várnak meg ott, ahová érkezése van. Ebben a nyomorult gazdasági helyzetben egy elszalasztott állásinterjú tönkreteheti egy ember életét. Ha egy kereskedő egy vasárnapi napon [4] nem tud kinyitni, az gallyra vághatja az üzletét. Amikor hónapokat, de akár éveket is várni kell egy orvosi vizitre, műtétre, akkor azt lekésni nem az a „fene egye meg” felállás. Ez nem brahi, ez nem vicc, talán ideje lenne végre, hogy az ítéleteket se vicceljük el.

[1] http://www.dehir.hu/bulvar/ujabb-bombariado-debrecenben-%e2%80%93-bemertek-a-telefonalot/2012/03/27/
[2] http://www.dehir.hu/debrecen/bombariado-benitotta-meg-debreceni-buszkozlekedest/2012/03/28/
[3] http://www.dehir.hu/debrecen/foghazbuntetest-kapott-a-bombaval-riogato-fiu/2012/03/09/
[4] http://www.dehir.hu/debrecen/bombariado-volt-a-peterfia-utcai-bevasarlokozpontban/2012/03/18/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/velemeny/lassan-tonkre-kell-tenni-valakinek-az-eletet/2012/03/29/</link>
			</item>
	<item>
		<title>Már az is baj, ha gólt lő a Loki?</title>
		<description><![CDATA[Sokan már most úgy kommentálták a Loki Videoton elleni hétvégi győzelmét [1], hogy eldőlt a bajnoki cím sorsa. Tíz fordulóval a szezon vége előtt talán könnyelműség lenne ezt kijelenteni, de hogy fontos lépést tett a bajnokság megnyerése felé a Debrecen, nem vitás.

És persze az sem, hogy a sikerhez kellett a magyar élvonal egyik legdrágább játékosának, Bozovicsnak (a debreceni Varga Józsival állnak ők az élen, árukat 1 millió euróra taksálja a transfermarkt.de) a hibája, ami után a szemfüles Coulibaly betalált.

Azt is megszokhattuk már, hogy a fővárosi újságírók és kommentátorok nem épp Loki-drukkerek, de olyan lelepleződésre ritkán van példa, mint amilyennek most lehettünk fültanúi.  Bozovics bakija után a meccset kommentáló ifj. Knézy Jenő száján az szaladt ki, hogy „Jajj, nagyon nagy baj!”. Mintha legalábbis a magyar válogatott játszott volna világbajnoki döntőt.



[1] http://www.dehir.hu/sport/a-bajnok-otthonaban-is-nyert-a-meg-mindig-veretlen-loki/2012/03/18/]]></description>
		<link>http://www.dehir.hu/sport/mar-az-is-baj-ha-golt-lo-a-loki/2012/03/19/</link>
			</item>
</channel>
</rss>

